Dr. Bagdy György már gyermekkorában érdeklődött a természettudományok iránt, általános iskolában a Kis matematikusok baráti körének tagja volt, középiskolában pedig fizikából is szép eredményeket ért el tanulmányi versenyeken. „Édesanyám orvosként sokat mesélt a tudományos felfedezésekről, korszakalkotó gyógyszerekről, az orvosbiológia és mikrobiológia fejlődéséről. A biológia azért vonzott, mert tetszett a variációk színes világa, és kifejezetten izgalmasnak találtam, hogy nem mindig a leglogikusabb, könnyen célravezető út valósult meg. Ráadásul ekkoriban indult a genetika forradalma, ami később a Humán Genom Projekthez vezetett” – emlékezett vissza. Pályaválasztáskor mégsem az előzetesen elhatározott biológia szakra adta be a jelentkezését. „Szüleim találkoztak két professzorral, a velük való beszélgetés után pedig azt javasolták, hogy inkább a gyógyszerészetet válasszam, az ugyanis szélesebb alapot ad a kutatáshoz” – magyarázta, miért felvételizett végül a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karára (GYTK).
Nagy hatással volt rá gyakorlatvezetője, dr. Noszál Béla, a GYTK későbbi dékánja. Egyetemi tanulmányai mellett hamar kipróbálta magát a kutatásban, a Biofizikai és Sugárbiológiai Intézetben készített TDK-dolgozataival több díjat is elnyert. Egyik témavezetője, dr. Györgyi Sándor ajánlotta neki az akkori Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet (OPNI), melynek egyik laboratóriumában és gyógyszertárában töltötte gyakorlatát, majd a diploma után ott állt először munkába.
„Egy fiatal pszichiáterekből álló csapathoz csatlakoztam, akik örömmel fogadtak, hiszen hatalmas volt bennük a kutatás és a biológiai pszichiátria iránti érdeklődés. Gyógyszerész diplomámmal az volt a feladatom, hogy új mérési módszereket dolgozzak ki, megteremtsem a tudományos vizsgálatok hátterét és segítsek a statisztikai értékelésben” – mutatott rá.
Az OPNI-ban végzett kutatásainak köszönhetően nyerte el a világ egyik legnagyobb orvos-egészségügyi kutatóintézete, az egyesült államokbeli National Institutes of Health ösztöndíját. Családjával együtt utazott ki, a külföldön töltött öt év pedig óriási szemléletformáló hatással volt rá. A rendszerváltás után hazatérve itthon is igyekezett hasznosítani az ott tanultakat. „Az OPNI-ban megalapítottam kutatócsoportomat, a Neuropszichofarmakológiai és Neurokémiai Laboratóriumot, amely nemsokára komoly hírnévre tett szert: Európai Uniós grant-eket nyertünk, nemzetközi konzorciumokhoz csatlakozhattunk” – húzta alá, hozzátéve: eredményeinek köszönhetően később az intézmény tudományos igazgatójává nevezték ki.
Az itt végzett kutatásaiban olyan endogén molekulákat és gyógyszercélpontokat vizsgált, amelyeket a pszichiátria és a neurológia területén kiemelkedő érdeklődés övezett. „Olyan témákat hoztam haza az Egyesült Államokból, amelyek ekkoriban rendkívül kurrensnek számítottak: ilyen volt például a szerotonin, melynek kutatása ezekben az években futott fel” – emlékezett vissza. Legnagyobb eredménye a CGRP neuropeptidhez köthető: kutatásaik során bebizonyították, hogy ennek felszabadulása szoros összefüggést mutat a migrénes fejfájással.
Vizsgálatainknak köszönhetően a migrénnel kapcsolatos kutatások új irányt vettek, 15 évvel később, 2018-ban pedig megkapta használati engedélyét az első CGRP-ellenes gyógyszer. Ma már hét ilyen van forgalomban a világon
– mutatott rá. A szerotoninnak, valamint a hatásait közvetítő receptoroknak a különböző betegségekben (epilepszia, migrén, neuroticizmus stb.) betöltött szerepe mellett jelentős kutatást folytatott az ecstasy-val kapcsolatban, mely Európai Uniós támogatásban is részesült. „A kábítószer hatóanyagának, a metiléndioxi-metamfetaminnak akut jellemzői széles körben ismertek, mi azt vizsgáltuk, vannak-e, illetve milyenek a hosszú távú hatásai a drogfogyasztók által olykor bevett nagyobb adagoknak. Vizsgálataink szerint bizonyos agyterületeken, például a hippocampusban az ecstasy a szerotonerg rendszer axonjaiban hosszú ideig fennmaradó károsodásokat okoz, míg például az agykéreg már három hét alatt részben felépül, bár kissé megváltozva” – magyarázta, hozzátéve: a drog veszélyeiről hallgatóival együtt könyvet is írt, az ezzel kapcsolatos előadásairól pedig a Duna TV sorozatot készített. Ezeknek köszönhetően az addig folyamatosan növekedő hazai ecstasy-fogyasztás csökkenni kezdett.
Dr. Bagdy György az OPNI 2007-es megszűnését követően csatlakozott a Semmelweis Egyetemhez. „Az intézetben a fő hangsúly a gyógyításon volt, míg az egyetemen az oktatás-kutatás-betegellátás három pillére egyformán fontos, ezek mindenütt jelen vannak” – emelte ki a legfőbb különbséget. Kutatócsoportját és depresszióval kapcsolatos, nemzetközi konzorcium részeként folytatott kutatásait az egyetem Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézete fogadta be. Egy évvel később a Gyógyszerhatástani Intézet igazgatójává választották, a posztot tizenkét évig töltötte be. Mint elmondta, arra a legbüszkébb, hogy az intézet kutatás és oktatás terén is kiváló helyen áll az egyetem szervezeti egységei között, emellett pedig sikerült olyan légkört is kialakítania, amely mindenki, így a fiatalok számára is vonzó, ezért az utánpótlás is biztosított.
Dr. Szél Ágoston rektor ideje alatt tudományos és nemzetközi kapcsolatokért felelős rektorhelyettesként is dolgozott. Fő feladata az egyetem nemzetközi rangsorokban elfoglalt pozíciójának javítása, tudománymetriai eredményeinek fejlesztése volt. „Utódom, dr. Ferdinandy Péter tudományos és innovációs rektorhelyettesként szintén sokat dolgozik ezen, számos új projektet, hatékony megoldást alkalmazva” – mondta el.
A Semmelweis brand rendkívüli erővel bír, ez mindig így volt, és remélhetőleg a jövőben is így marad. Az elmúlt években-évtizedekben rengeteg változás történt, számtalan külső és belső hatás érte az egyetemet és ezek mind új dimenziót adtak az intézménynek, új löketet a fejlődéshez
– foglalta össze benyomásait.
Legnagyobb szenvedélyéről, a kutatásról úgy nyilatkozott: abban egyszerre van jelen a szellemi kihívás és az alkotás öröme. A kutatást komplex feladatnak tartja, ahhoz pedig, hogy jó kutatóvá váljon valaki, véleménye szerint szükség van bizonyos személyiségvonásokra és számtalan különböző készségre, de ugyanilyen fontosnak tart néhány év külföldi kutatói gyakorlatot. A Széchenyi-díjat élete legnagyobb elismerésének nevezte, emellett kiemelte az Akadémiai Díját, az egyetem Semmelweis és Pro Universitate díjait és az Issekutz díjat is. Büszkeséggel tölti el, hogy egy nemzetközi szakértői csoport által készített és közölt rangsor szerint tudományos eredményei alapján a világ kutatóinak felső 1%-ba tartozik. Habár 2020-ban leköszönt a Gyógyszerhatástani Intézet igazgatói posztjáról, jelenleg is aktív. Amellett, hogy folyamatosan oktat, részt vesz a Gyógyszertudományok és a Mentális Egészségtudományok doktori iskolák működésében, utóbbinak vezetőjévé is választották. Emellett több hazai és nemzetközi tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának is tagja. Szabadidejét igyekszik családjával vagy kedvenc hobbijával, a sportolással tölteni. „Öt unokámat aktív nagyapaként én tanítom síelni, korcsolyázni, vagy épp vadvízi evezésre” – magyarázta, hozzátéve: bár jelenleg is rendkívül elfoglalt, remélhetőleg a jövőben több ideje jut majd a kultúrára és művészetekre is.
Szabó Ádám
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
