„Baktériumok, antibiotikumrezisztencia” című előadásában dr. Szabó Dóra, az Orvosi Mikrobiológiai Intézet igazgatója elmondta, a baktériumok olyan, valódi sejtmaggal nem rendelkező egysejtű, önálló szaporodásra képes mikroorganizmusok, melyek velünk élnek és a legkülönbözőbb környezeti körülményekhez is képesek alkalmazkodni. Ismertette a baktériumok szerkezeti felépítését, sejtfal szerkezetük alapján történő felosztásukat, mikroszkópos morfológiájukat illetve a különböző táptalajon megfigyelhető jellegzetes telepeiket.
Dr. Szabó Dóra felhívta a figyelmet, hogy a baktériumok nagyon sokféle megbetegedést képesek okozni, például felső vagy alsó légúti fertőzéseket, húgyúti, csont-és ízületi, kardiovaszkuláris fertőzéseket, szexuális úton terjedő fertőzéseket, de akár szemfertőzések kialakulásában is fontos szerepet játszanak.
A baktériumok által okozott fertőzések ellen antibiotikumokkal küzdünk – hangsúlyozta, felidézve, hogy az antibiotikumok megjelenése Alexander Fleming nevéhez fűződik, aki 1928-ban fedezte fel a penicillint. Elmondta, az antibiotikum eredeti értelmében csak a mikroorganizmusok által termelt természetes eredetű antimikrobás anyag volt. Mai értelmében viszont az antibiotikumok mind a természetes, mind a szintetikus úton előállított antibakteriális hatású anyagok összességét jelentik. Az igazgató kiemelte, fontos különbséget kell tenni a bakteriosztatikus (a baktériumok szaporodását gátolja) és baktericid (hatására elpusztul a baktérium) antibiotikumok között.
Előadásában beszélt az antibiotikumok hatásmechanizmusmairól is. Az antibiotikumok támadáspontjuk alapján lehetnek sejtfalszintézis-, nukleinsavszintézis (DNS, RNS)-, fehérjeszintézis- és folsavszintézis-gátló antibiotikumok. Bemutatta annak folyamatát, miképpen vizsgálható labortóriumi körülmények között, hogy egy adott baktériummal szemben az antibiotikum hatékonynak bizonyul-e.
Az antibiotikumok széleskörű alkalmazása azonban rövid idő alatt az antibiotikumrezisztens baktériumok megjelenését idézte elő. Amikor egy baktérium ellenállóvá válik az antibiotikum hatásával szemben, akkor beszélünk antibiotikum rezisztenciáról – magyarázta. Vannak úgynevezett természetes rezisztenciák, amit figyelembe kell venni: a sejtfal nélküli baktériumokra például a sejtfalszintézist gátló antibiotikumok hatástalanok – emelte ki, hozzátéve, hogy a komoly problémát a baktériumok szerzett rezisztenciája okozza, mikor számos baktérium ellenállóképességet fejleszt ki az antibiotikumokkal szemben. A multirezisztencia esetében a baktérium párhuzamosan több különböző csoportba tartozó antibiotikummal szemben rezisztens, keresztrezisztencia esetében pedig a baktérium minden hasonló szerkezetű antibiotikummal szemben rezisztens – ismertette.
Beszélt arról is, hogy a szerzett rezisztencia kialakulhat mutáció útján vagy a rezisztens gének felvételével. Az előadó kiemelte, az antibiotikumrezisztencia terjedésének leggyakoribb oka a DNS-szegmensek átadása, melynek három formáját különítjük el: transzdukció, transzformáció és konjugáció.
Bemutatta, hogy a baktériumok többféle rezisztencia mechanizmussal rendelkezhetnek, melyek az antibiotikumok enzimatikus lebontása, a permeabilitás megváltoztatása, a célmolekula szerkezetének módosítása és az efflux pumpák jelenléte lehetnek. Külön kiemelte a baktériumok béta-laktamáz termelését, mint fő rezisztencia mechanizmust a Gram-negatív baktériumok esetében. A jelenleg ismert több mint 1000-féle béta-laktamáz enzim kifejlődésének és elterjedésének hátterében a béta-laktám antibiotikumok széleskörű használata áll, a béta-laktámok ugyanis a leggyakrabban használt antibiotikumok – fűzte hozzá.
Kitért a komoly problémát jelentő multirezisztens baktériumoka is, mint például a vancomycinrezisztens enterococcusokra, methicillinrezisztens staphylococcusokra, illetve a multirezisztens Gram-negatív baktériumokra – Klebsiella, Acinetobacter, Pseudomonas – is. Rámutatott, hogy a déli, mediterrán régióban magasabb a multirezisztens törzsek aránya, ennek egyik oka pedig, hogy ott sokáig nem volt vényköteles az antibiotikumok használata. Magyarország az antibiotikumrezisztencia tekintetében az európai középmezőnyben helyezkedik el.
Felhívta a figyelmet, hogy a nem megfelelő antibiotikumhasználat a rezisztens törzsek kialakulását segíti, a növekvő rezisztencia következménye pedig a kezelés hatástalansága, illetve a közegészségügyi kockázat növekedése lesz. Nagyon fontosnak nevezte a páciensek tájékoztatását a megfelelő antibiotikumhasználat fontosságáról és az antibiotikumrezisztencia veszélyeiről.
Dr. Szabó Dóra bemutatta a „One health”, azaz „Egy egészség” koncepciót, mely szerint az antibiotikumrezisztencia kérdését globálisan kell vizsgálni, hiszen az egészségügy, az állattenyésztés, az élelmiszeripar és a környezet összefügg egymással és szoros egységet képez, így akár az egészségügyben, akár az állatgyógyászatban használt antibiotikumok és a kialakuló rezisztens baktériumok idővel megjelennek a környezetben is és az élelmiszerekben is.
A növekvő mértékű antibiotikum rezisztencia kontrollálására uniós szinten intézkedési tervet hoztak létre, melynek eredményeképpen az állatgyógyászatban már a felhasznált antibiotikum mennyiségének csökkenése tapasztalható.
Bemutatta, hogy a COVID-19 világjárvány az antibiotikum felhasználási szokásokat jelentősen megváltoztatta, hiszen az alapellátásban nagymértékben csökkent az antibiotikum felhasználás, a kórházi felhasználás pedig átstrukturálódott az intenzív osztályok nagymértékű leterheltsége és az elektív műtétek halasztása miatt. Szerencsére, a jelenlegi adatok alapján az antibiotikum rezisztencia jelenleg is súlyos mértékét egyelőre nem fokozta tovább a járvány.
Végezetül pedig ismertette az új antibiotikum fejlesztések irányába elindult preklinikai kutatásokat.
Dr. Szabó Dóra 1996-ban diplomázott a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. 2001-ben szerezte meg orvosi mikrobiológia szakvizsgáját, PhD-fokozatát 2002-ben védte meg. Ezt követően három évet töltött az Egyesült Államokban, Pittsburghben. 2011-ben habilitált a Semmelweis Egyetemen, 2012-ben az MTA doktora fokozatát kapta meg. 1997 óta oktat a Semmelweis Egyetem Orvosi Mikrobiológiai Intézetében, melynek 2014 óta igazgatója. Kutatási területe a baktériumok antibiotikum rezisztenciája. 2006 óta PhD témavezető, 2021 óta a PhD Doktori iskola vezetője. Számos hazai és külföldi díjban, illetve ösztöndíjban részesült, többek között Richter Gedeon kutatói és publikációs díjában és az MTA Bolyai János Kutatói Ösztöndíjában. 2001-ben az Európai Klinikai Mikrobiológiai és Infektológiai Társaság Young Investigator Awardját, majd az Amerikai Mikrobiológiai Társaságnak a kelet-európai kutatónők számára kiírt Morrison Rogosa Award díját nyerte el, 2012-ben pedig a L’Oréal UNESCO: Magyar ösztöndíj: A nőkért és a tudományért elismerésben részesült. Hazai és nemzetközi kutatási pályázatok vezetője és részvevője.
Bódi Bernadett
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
