„A civilizációs zavarok mintapéldányai: az evészavarok és a testsémazavarok” című előadásában dr. Túry Ferenc, a Magatartástudományi Intézet egyetemi tanára felhívta a figyelmet, hogy az evészavarok, valamint az elhízás gyakorisága a nyugati civilizációban 20-30 százalék körüli, de ez az arány egyre inkább növekszik, amiben a társadalmi változásoknak is szerepe lehet. Az evészavar fő megjelenési formái között említette az anorexia nervosát és a bulimia nervosát. Kiemelte, hogy az anorexia magas halálozási aránya a pszichiátriai zavarok között az egyik legmagasabb, a betegek 8 százaléka tíz éven belül meghal. A súlyosabb formák a fiatal felnőtt nők 1-4 százalékát érintik.
Sok az enyhébb tünetekkel járó részleges evészavar is – tette hozzá. Elsősorban fiatal nők betegségei, a férfiak mintegy tízszer ritkábban betegszenek meg, ennek leginkább társadalmi-kulturális okai lehetnek, mert a nőket kifejezett kulturális nyomás éri a karcsúság-ideál jegyében. Az anorexia 12-18 éves korban indul, a bulimia kicsit később, 17-25 évesen kezdődik – magyarázta dr. Túry Ferenc.
Mint arra rámutatott, az evészavarokat korábban a fehér nyugati nők betegségének tartották, de ma már ez kevéssé igaz; egyre inkább terjed a nyugati országokon kívül a feketék, valamint a férfiak körében is.
Az evészavarok főleg a felső és középső társadalmi rétegek betegségei, itt fontos szerepe van a kultúrának, a társadalmi rétegződésnek – hangsúlyozta, kiemelve, hogy vannak fokozott kockázati csoportok, mint például a diákok, főként az egyetemisták, vagy a karcsúság követelményének kitett foglalkozások, így például a táncosok, modellek, tornászok. Az evészavarok igen gyakran rejtve maradnak, mert a betegek nem tartják magukat érintettnek, nem fordulnak orvoshoz, a bulimiások 80 százaléka például nem kap kezelést – hívta fel a figyelmet a szakember.
Előadásában rámutatott, hogy az evészavarok kialakulásában többféle tényezőnek is szerepe lehet: vannak hajlamosító faktorok (például a gyermekkori kövérség, a családban előforduló hasonló zavarok vagy a fent említett karcsúság-ideál szerepe), vannak továbbá kiváltó tényezők (például családi feszültségek: a szülők alkoholizmusa, válási fenyegetettség, a szexualitás kudarcai, szexuális zaklatás), illetve beszélhetünk betegségfenntartó tényezőkről is, amelyek stabilizálják a kialakult zavart (ilyenek például az alultápláltság biológiai következményei). Elmondta, ma az evészavarokat pszichoszomatikus betegségekként fogjuk fel, amelyekben a pszichés háttér nagyon meghatározó. Beszélt a komorbiditásról, vagyis a társbetegségekről is.
Gyakran társul az evészavarhoz depresszió. Az öngyilkossági kísérlet a bulimiások 20-30 százalékánál fordul elő, a kényszerbetegség, a szociális szorongás, az alkoholizmus, a drogfogyasztás az evészavarral küzdők életében 10-30 százalékos gyakorisággal jelentkezik – ismertette dr. Túry Ferenc.
Sorra vette az evészavarok különböző elméleti megközelítéseit is: a biológiai elmélet az étvágy, éhség és telítettség szabályozásában szereplő idegrendszeri struktúrákban (pl. hipotalamusz), biokémiai tényezőkben talált elváltozások szerepét hangsúlyozza. A pszichoanalitikus elméletek szerint a mélylélektani dolgok is szerepet játszhatnak. A családdinamikai modell pedig a tünetek rendszerszemléleten alapuló családi jelentését emeli ki (az evés megtagadása igen gyakran a családon belüli dac megnyilvánulása lehet). A feminista modell szerint a női szerepsajátosságok megváltozásának van alapvető szerepe; a szociokulturális elképzelés pedig a testideálok, a karcsúság-ideál szerepét, az evészavarok társadalmi metaforikus jelentését hangsúlyozza. Az addikciós modell az evészavarokat szenvedélybetegségnek fogja fel (az anorexia soványság-szenvedély, a bulimia evési-szenvedély); a kényszerbetegség-modell szerint az evészavarok felfoghatók kényszeres tüneteknek is.
Előadása további részében dr. Túry Ferenc képzőművészeti alkotások áttekintésével mutatta be, hogyan változtak a testideálok, majd sorra vette a különböző evészavarok klinikai tüneteit, ami anorexiánál a testsúlyhiány, testsúlyfóbia (az elhízástól való félelem súlyos soványság esetén is), illetve a testképzavar (saját testüket nem tudják megítélni reálisan, kövérnek tartják magukat). Személyiségükre jellemző a teljesítmény-orientáció, túlkontrolláltság, kényszeresség, dac, depresszió. Kerülik az érzelmeket és a szexualitást is, betegségbelátásuk nincs. A bulimia alaptünetei között említette a falásrohamokat, a testsúlycsökkentő manipulációkat, aggodalmaskodást a testsúly és az alak miatt.
Itt két alaptípust különböztetnek meg, a purgáló típust, amelyet önhánytatás, hashajtók és vizelethajtók használata jellemez. A másik a nem purgáló típus, amelyre a kompenzáló viselkedés egyéb formái, a koplalás, a túlzott mértékű testgyakorlás jellemző – sorolta. Kitért a falászavarra is, ami hasonlít a bulimiára, csak ebben az esetben nincsenek súlycsökkentő manipulációk, a betegek általában túlsúlyosak. Míg a bulimia és az anorexia túlnyomórészt a fiatalabb korosztályra jellemző, addig a falászavar esetén a 30-40 éves korosztály a leginkább érintett, a páciensek 40 százaléka közülük kerül ki – ismertette.
Beszélt a férfiakat érintő testképzavarról, az izomdiszmorfiaról is, ilyenkor az érintettek túlzásba vitt edzéssel, speciális étrenddel, sokszor anabolikus szteroidok segítségével hatalmas izomzatot építenek, ám magukat továbbra is vékonynak, gyenge fizikumúnak látják. Viszonylag új jelenségként említette az orthorexia nervosát: az ebben szenvedők kényszeresen sokat foglalkoznak az egészséges táplálkozással. A beteg az anorexiásokkal és a bulimiásokkal ellentétben nem az ételek mennyiségére, hanem minőségére figyel kóros mértékben.
Dr. Túry Ferenc 1975-ben diplomázott a Debreceni Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán, ezt követően a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán elvégezte a pszichológia szakot, majd szakvizsgát tett neurológiából, pszichiátriából, pszichoterápiából, illetve pszichiátriai rehabilitációból. 1975–1990 között a Debreceni Orvostudományi Egyetem Ideg- és Elmegyógyászati Klinikáján dolgozott, majd 1990-től 2001-ig a miskolci Megyei Kórház I. Pszichiátriai Osztályának osztályvezető főorvosa, megyei pszichiátriai szakfőorvosa volt. 2001-től a Pszichoszomatikus Szakrendelő vezetője, valamint a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének klinikai igazgatóhelyettese, 2007-től 2016-ig igazgatója. 2019-től nyugdíjas, önkéntes oktatóként segíti az intézet munkáját. Fő kutatási témái az evészavarok, a pszichoszomatika, a pszichoterápiák, valamint a művészetpszichológia. 11 nemzetközi, 7 hazai tudományos társaság tagja; többen vezetőségi tag volt, a Magyar Pszichiátriai Társaság, valamint a Magyar Hipnózis Egyesület volt elnöke. Egy külföldi, hét hazai szakmai folyóirat szerkesztőbizottsági tagja, egynek főszerkesztője (Mentálhigiéné és Pszichoszomatika), számos díjban és elismerésben részesült.
Bódi Bernadett
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
