Életének 101. évében, 2021. augusztus 22-én elhunyt dr. Bender György, az Ortopédiai Klinika professor emeritusa. Dr. Bender György 1951-ben a Semmelweis Egyetem jogelődjén végzett általános orvosként, majd negyven évig dolgozott az egyetem Ortopédiai Klinikáján. 1991-ben ment nyugdíjba, de még hosszú időn át segítette utódját a lábsebészeti, podológiai terület tovább fejlesztésében.
100. születésnapja alkalmából az egyetemi honlapon jelent meg írás az életútjáról, amely ide kattintva olvasható.
Nekrológ
Emlékezés Dr. Bender György professzorra (1921-2021)
2021. augusztus 22.-én elhunyt dr. Bender György egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikájának nyugalmazott professzora. Száz esztendőt élt.
Az ortopédiai szakmát művelők közül ma már viszonylag kevesen tudják ki volt dr. Bender György professzor. Aki hosszú életű, annak az a sorsa, hogy a közvetlen munkatársai hamarabb hagyják itt ezt az árnyékvilágot, mint ő.
Ki is volt dr. Bender György? A magyar ortopédia alapítói közül az egyik, kiemelkedő egyéniség.
A budapesti Ortopédiai Klinika megnyitása egy igen sarkalatos pont volt a magyarországi ortopédia megteremtődésének történetében. 1951. március 1-én dr. Zinner Nándor professzor vezetésével indult Magyarországon a rendszeres ortopédiai oktatás és szakmai munka. Ebben úttörő feladat jutott néhány lelkes fiatalembernek. Ugyanennek az évnek az őszén kapta orvosi oklevelét dr. Bender György. Első – és egyetlen – munkahelye a frissen alakult Ortopédiai Klinika volt. Negyven évet dolgozott itt. Kezdő orvosként, már nem egész fiatalon – 30 éves volt ekkor – csatlakozott a klinikát építő lelkes munkatársi gárdához.
Nehéz útja volt addig, míg eljutott idáig. Jászberényben született 1921-ben. Családja nem volt tehetős, emiatt az érettségi után szerszámlakatos szakmunkás végzettséget szerzett és ebben a szakmában dolgozott két évig. Kezének ügyességét később, mint sebész is jól kihasználta.
1945-ben, huszonnégy évesen tudta elkezdeni az orvostudományi tanulmányait. Kitűnő manualitása predesztinálta a sebészeti pályára. Korának egyik legjobb nevű sebész főorvosa, dr. Molnár Béla mellett szerezte meg az alapismereteket. Ő terelte az ortopédia felé is. Az akkor alakuló Ortopédiai Klinikára dr. Zinner Nándor professzor vette fel.
Munkásságának kezdetén az ortopédia elsősorban konzervatív módszereket alkalmazott, emiatt a sebészeti gyakorlat kissé háttérbe szorult. Az akkor zajlott koreai háború következményei, a fegyveres konfliktusok során megszaporodott harctéri sérülések miatt nagy szükség volt sebész szakemberekre. Sok magyar sebész, köztük dr. Bender György is eltöltött egy évet Koreában, ami sebészeti gyakorlatában nagy előrelépést jelentett.
Hazatérve már más módon folytatta az ortopéd sebészeti ténykedését.
Önálló osztályt vezetett, dr. Glauber Andor mellett a klinika munkamenetének szervezését, a szakorvos jelöltekkel való foglalkozást végezte. Korán felismerte, hogy a láb betegségeinek jelentős része a rosszul elkészített cipőknek köszönhető. Kapcsolatokat épített ki a cipő gyártókkal, az ortopéd cipő készítőkkel, a gyógyászati segédeszköz gyártókkal. Elérte, hogy a modern gyermekcipő gyártás a divat helyett az ortopédiai szempontokat helyezze előtérbe. Számos közleménye jelent meg a láb betegségeiről, míg 1972-ben a kandidátusi fokozatot elérte. Disszertációjának a témája is erről szólt. Igyekezett a kor lehetőségei között nemzetközi kapcsolatokat is kiépíteni, ennek egyik eredménye egy német kollégával közösen írt könyv lett. Fontosnak tartotta, hogy nyugdíjba vonulása után se vesszen a feledés homályába ez a fontos téma. Több, a gyakorló orvosok számára nagy segítséget nyújtó munkát publikált ezután is.
Önzetlenségét mutatja, hogy visszavonulását követően nekem, mint utódjának, aki szintén a láb betegségeivel foglalkozott, könyvtárának legértékesebb, legfontosabb szakkönyveit ajándékként átadta.
Munkásságát a szakmai, egyetemi és állami szervek egyaránt méltányolták. Számos kitüntetést kapott. Ezek között is a legértékesebb elismerést több évtizedes gyakorlati és tudományos munkájával vívta ki, a „Munka érdemrend” arany fokozatát adományozta neki a kormány.
A klinika mindennapi életében évtizedeken át, mint Glauber professzor helyettese szervező munkát végzett. 1980 novembere és 1981 februárja között a klinikát megbízott tanszékvezetőként irányította. Nem törekedett csillogásra, dolgozott, tanított.
Személyesen a szakorvosképzés legérzékenyebb időszakában élvezhettem tanítói munkásságát. Súlyt helyezett arra, hogy a fiatal orvosok minden olyan tudás és gyakorlat birtokába jussanak, ami a mindennapi munka színvonalát megalapozzák. Fontosnak tartotta, hogy beosztott orvosai a medikus képzésbe minél hamarabb önállóan részt vegyenek. A műtőbeli munkákban is segítette a fiatalokat, magyarázott műtét közben, hogy minél alaposabb tudásra tehessenek szert. A fiatal orvosok külföldi tanulmány útjait, ahol módja volt, elősegítette.
Sajátos emberi tulajdonságai közül a szigorúságot, az emberséget és az igazságosságot kell megemlíteni. Szigorú volt, mert a legkisebb hibát is szenvedélyesen felemlítette, akár erős korholás kíséretében. Emberséges volt, mert tudta, hogy emberekkel és nem frontkatonákkal dolgozik. Mindig figyelembe vette azokat a körülményeket, amik mindannyiunk életét befolyásolták. Igazságos volt. Még saját magával szemben is. Ha tévedett, még a legalacsonyabb beosztású munkatársát sem szégyellte megkövetni.
Családi életében méltó társa volt felesége Trudi, akit mindannyian nagy tisztelettel vettünk körül. Mindennél fontosabb volt számára a család. Fiára, Tamásra nagyon büszke volt. Már hajlott korában nagyon nagy szeretettel említette, hogy ő is egyetemi tanári címet ért el.
Hosszú nyugdíjas évei alatt, míg képes volt rá, sokszor eljött közénk. Nem hagyott ki egyetlen alkalmat sem, amikor együtt lehettünk. A fiatalság nagy része csak ezeken az alkalmakon találkozhatott vele, élvezhette társaságát. Szerencsés ember vagyok, mert több mint ötven év adatott ahhoz, hogy ismerhettem, tisztelhettem, hogy atyai barátomnak tudhattam.
Az emlékezés mintha egy történelmi személyt állítana elénk, pedig itt élt közöttünk az elmúlt napokig.
„Nyugszik a kedvem napja már,
a szél búsan dúdolva jár,
s megöl minden csirát.
Hová repül az ifjúság?”
/ Kosztolányi/
Emlékét, mint a klinika egyik alapítóját, kegyelettel és szeretettel őrizzük.
Drága barátunk nyugodj békében!
Dr. Mády Ferenc
ny.egyetemi docens
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
