Az orvosegyetemet a Szovjetunióban, Kazanyban és Harkovban végezte el. 1963-ban a belgyógyászat szakorvosa, majd 1966 és 1969 között a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Knoll József akadémikus által vezetett Gyógyszertani Intézetében tevékenykedett ösztöndíjas aspiránsként. 1970-ben egyéves tanulmányúton vett részt a Sir Colin Dollery vezette Department of Clinical Pharmacology (Royal Postgraduate Medical School) Intézetben, Londonban. Számára szinte anyaintézetté vált ez a hely, hiszen számos alkalommal (1971, 1974, 1976, 1982 és 1988) ismét néhány hetet tölthetett ott. 1973-ban védte meg kandidátusi értekezését a béta-blokkolók hatásmechanizmusának tárgykörében. 1980-ban kardiológusi szakvizsgát tett, illetve 2001-ben hypertonológus licencet nyert el. Az Európai Kardiológus Társaság tagja és számos hazai tudományos társaság aktív tagja volt (Magyar Kardiológusok Társasága, Magyar Kísérletes és Klinikai Farmakológiai Társaság, Magyar Belgyógyász Társaság, Magyar Élettani Társaság). Tudományos munkásságának központi témái a béta receptor blokkolók hatástani vizsgálata, illetve a dohányzás, mint az egyik legjelentősebb atherosclerotikus rizikótényező.
A dohányzás elleni küzdelem egyik szakmai élharcosa volt. Minden fórumon, a klinikai hétköznapokban és a közélet minden területén hangot adott a dohányzás egész társadalmat érintő káros hatásainak, az az elleni védelemnek és magas színvonalú figyelemfelkeltő, érdekfeszítő előadásokat tartott e témában. Tudományos érdeklődésének fókuszába később a szívfrekvencia-variabilitás témaköre került. A közvetlen klinikai kutatás mellett kiemelt figyelmet fordított kutatásetikai problémák tanulmányozására. E témakörben a „Good Clinical Practice” (GCP) tanfolyamok rendszeres előadója volt, és a témában elért széleskörű tudása elismeréseként évtizedeken keresztül az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) Tudományos és Kutatásetikai Bizottságának (TUKEB) tagjaként jelentősen hozzájárulhatott a támogatott kutatási pályázatok tudományetikai színvonalához. Az ETT Klinikai Farmakológiai Etikai Bizottságának (KFEB) tagja, majd 1996-tól alelnöke volt.
Rendkívüli szakmai és irodalmi olvasottsága és műveltsége arra sarkallta, hogy a medicina és a kultúra határterületein is széleskörű érdeklődést kiváltó tanulmányokat folytasson és érdekfeszítő előadásokat tartson. Munkatársai, barátai, tanítványai élvezettel hallgatták Németh László hypertonia betegségéről, a pestis középkori endémiáiról tartott magas színvonalú elemzéseit. Bibliai témák is érdeklődésének középpontjába kerültek, különleges volt „Jézus fizikai halála” c. előadása.
1985-ben nyerte el professzori kinevezését, és a III. Sz. Belgyógyászati Klinika Kardiológiai Részlegének vezetőjeként tevékenykedett 2003-as nyugdíjba vonulásáig. Ez az időpont nem jelentett változást életében, mert aktív oktatóként továbbra is folyamatosan részt vállalt az orvostanhallgatók képzésében, elsősorban az angol nyelvű oktatásban, a kardiológia tárgykörében.
Neveltetése, tanulmányai meghatározták politikai véleményét, született szocialista volt. Gondolkodásmódját, elhivatottságát nagyapai öröksége alapozta meg, aki a nyomorúságban élő Mária Valéria-telepi emberek orvosaként végezte gyógyító munkáját. A rendszerváltást követően nem politizált, de magánbeszélgetésekben – baloldali látószögből – mindig kereste a humánus igazságot.
Felesége, Lengyel Mária, az echokardiográfia kiemelkedő tudósa, akit halála rendkívüli módon megrázott, kettőjük összeforrott élete egy csapásra semmivé vált. A klinika közössége azonban vigaszt nyújtott számára, egyedülléte ellensúlyozására szinte második otthona lett, és lassacskán visszanyerte színes, frappáns, öniróniától sem mentes humorát, mellyel enyhítette mindennapjaink küzdelmeinek keserűségét.
Fiatalokat is megszégyenítő testi és szellemi frissességét egy gyilkos kór hónapok alatt tette tönkre, szenvedését hősiesen tűrve érte a halál.
Kedves Professzor Úr, kedves Tamás!
Nagyon sokat tanultunk Tőled a tudományos gondolkodásról, az etikus orvosi magatartásról, a betegekkel való rendkívül empatikus viselkedésről, mely nagymértékben hozzájárult klinikánk különlegesen jó közösségi szelleméhez.
Most mégsem ezek a gondolatok kavarognak bennünk, hanem csak egyszerűen az, hogy nagyon hiányzol.
Karádi István
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
