Medvegy Istvánné 1920-2020
Medvegy Istvánné, mindenki Teruskája, az Anatómiai Szövet- és Fejlődéstani Intézet nyugdíjas asszisztense 2020. április 21-én csendesen eltávozott közülünk.
Már készültünk megünnepelni a szeptemberi 100. születésnapját, sajnos nem érte meg. Egyetemünk egyik leghűségesebb, az Orvosi Karhoz haláláig ragaszkodó, hű társunk hagyott itt minket.
Teruska 1920-ban született Körmenden. Édesapja még ebben az évben állást kapott az akkori Budapesti Királyi Egyetem Bonctani Intézetében. Az álláshoz szolgálati lakás is járt, ahová 1921-ben családostól beköltözött. A szolgálati kis lakás az anatómiai épület északi szárnya mellett volt. A kis Terike itt nőtt fel és ebben a lakásban alapította később családját, nevelte gyerekeit, itt maradt nyugdíjazása után is, és ebben a kis szobában hajtotta örök álomra fejét. Szinte elképzelhetetlen, hogy életének 99 évét itt élte le, boldogan, férjével, gyerekeivel, majd élete utolsó éveiben nagyobb lánya gondos ápolása, törődése segítségével.
Teruska 17-18 éves korában kezdett el dolgozni az akkori II.Sz. Bonctani Intézetben Huzella professzor asszisztenseként az új szövettenyésztő laboratóriumban. A háborút Huzella professzor alsógödi házában vészelte át és elsők között vett részt a háború utáni intézeti károk helyreállításában. Továbbra is a szövettenyésztő laboratóriumban dolgozott, majd a ’60-as években Aros professzor laboratóriumában szövettani asszisztensi munkát végzett. Rendkívüli érzéke volt a laboratóriumi állatokkal való foglalkozáshoz, a kísérletek manuális kivitelezéséhez. Diákkörös koromban, 1957-ben ismertem meg Teruskát és nyugdíjazásáig örömmel dolgoztam vele, sokat tanultam tőle.
Életét családja, két lánya, majd két unokája és egy dédunokája tették teljessé. A család és a munkahelye, az INTÉZET, így, csupa nagybetűvel, volt mindene. Nyugdíjba vonulása után se szakadt el tőlünk, szinte naponta érdeklődött munkánk, az intézeti történések, a kollégák felől.
1976-ban az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült. Külön kérésre szolgálati lakását az egyetem vezetésének engedélyével megtarthatta, és mint fentebb jeleztük életét itt is fejezte be, talán utolsó álma is az INTÉZET lehetett.
Nagy sportrajongó volt. Férjével, Pista bácsival (ki szintén az anatómián dolgozott) sokat sportoltak, szurkoltak a ferencvárosi csapatoknak. 95. születésnapján az FTC Egyesület „DÍSZ Szurkolója” címet adományozták neki. Utolsó éveiben is nagy érdeklődést mutatott a Fradi eredményei iránt.
Egy nagy, hosszú életű, az egyetemet szívügyének tekintő egyéniségtől veszünk végleges búcsút.
Teruska nyugodj békében.
Dr. Wenger Tibor
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
