Dr. Kelemen Károly a Budapesti Orvostudományi Egyetemen folytatott tanulmányai befejezése, az orvosi diploma megszerzése után, 1954-2011-ig volt az Intézet munkatársa, először, mint externista, majd tanársegéd, adjunktus, docens, 1974-től egyetemi tanár, 1994-95-ben pedig megbízott tanszékvezető. Egyike volt az „alapító atyáknak”, aki Knoll professzor legközvetlenebb munkatársaként, legfőbb vitapartnereként, önzetlen „szürke eminenciásként” vett részt a napi kutatási feladatokban, a gazdasági munka, a gyógyszergyárakkal folytatott szerződéses munkák koordinálásában, szervezésében.
1970-1995-ig a gyógyszertan tantárgy megbízott, népszerű előadója volt a Fogorvostudományi Karon. Kiváló oktató volt, 1960-2000 között magyar és angol nyelven tartott tantermi előadásokat, több fejezettel közreműködött a Gyógyszertan, ill. Farmakológia tankönyvek megírásában. Kezdetben a pszichofarmakológiai kutatásokkal foglalkozott, majd 1965-től az izolált szívkészítmények farmakológiája, és az elektrofiziológiai alaptevékenységet meghatározó folyamatok kutatása került érdeklődésének középpontjába. Évtizedekig irányította az intézet kardiális kutatásokkal foglalkozó részlegét. Ebből a témakörből számos cikke, tanulmánya jelent meg, kongresszusi előadásokat tartott. Kutató munkája elismeréseként a Magyar Farmakológiai Társaság által alapított Issekutz-díjban részesült.
1984-1990 között a Magyar Farmakológiai Társaság elnöke volt, emellett tagja volt a Magyar Élettani Társaságnak és több nemzetközi társaságnak.
Személyében a Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet a kiváló oktató és kutató mellett, a rendkívül kulturált, különlegesen jó humorú, szellemes és színes egyéniségű kollegáját gyászolja.
Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
