A csontritkulás miatti törések 40-50 százaléka megelőzhető, ezért lenne fontos a korai felismerés és terápia – mondja dr. Horváth Csaba, a betegség diagnosztikai alapjának számító csontsűrűségmérést végző Denzitometria Laboratórium vezetője. Az I. Sz. Belgyógyászati Klinikán működő labort 35 éve alapították, az országban elsőként, és szintén ide került hazai viszonylatban az első denzitométer éppen negyven évvel ezelőtt. Az országos szakmai vezető szerepét azóta is őrző labor most – követve a nemzetközi trendeket – a denzitometria testösszetételt mérő funkcióját is fejlesztené.
A csontritkulás diagnosztikájához használt, csontsűrűséget mérő denzitométer hidegháborús katonai fejlesztés eredménye: az orosz-amerikai űrvetélkedés nyomán elindított amerikai Apolló-holdprogramnak köszönhető a léte. Az űrhajósok ugyanis különösen veszélyeztetettek e betegség szempontjából, mivel a súlytalanság állapotában megritkul a csont. A kezdetben írógép nagyságú eszközzel folyamatosan kontrollálni tudták az űrben tartózkodók csontjának ásványianyag tartalmát – ad némi történeti betekintést dr. Horváth Csaba, az I. Sz. Belgyógyászati Klinika egyetemi tanára, a Denzitometria Laboratórium vezetője.
Mint arra emlékeztet, a csontsűrűségmérő berendezések megjelenésével fedezték fel, hogy a csontritkulás nem csak a hajlott hátú idős asszonyok problémája, hanem egy elterjedt civilizációs betegség, mely minden tizedik embert érint. „A látványosan hajlott hát már a végállapot, évekkel korábban megritkul a csont, ami akár egy kisebb trauma, esés következtében eltörhet. Magyarországon évente 100 ezer ilyen csonttörés történik, amelyek 40-50 százaléka megelőzhető lenne” – mutat rá dr. Horváth Csaba.
Az elvesztett csont egy részét mennyiségileg vissza lehet építeni a rendelkezésre álló gyógyszerekkel, de a megsérült szerkezetet már kevésbé, ezért fontos a korai felismerés és terápia – hangsúlyozza a professzor. Magyarországon 300 ezerre becsülik azok számát, akiknek olyan fokú csontritkulása van, hogy azt már kezelni kellene, miközben a terápiába vont betegek száma országos szinten 85 ezer – érzékelteti a helyzetet. A professzor azt tanácsolja, hogy a nők a menopauza idején végeztessenek egy mérést, majd a rákövetkező 2-3 évben is, így kiderül, kik a „gyors csontvesztők”. A férfiaknál 50-60 éves kor körül érdemes a szűrést elvégezni, ha pedig van ismert kockázati tényező (pl. családi előfordulás, pajzsmirigytúlműködés, máj-, vesebetegség, csontot károsító gyógyszer, így szteroid szedése), akkor kortól függetlenül. A törési kockázat becslésére nemzetközi szinten az utóbbi bő egy évtizedben kialakított rendszer (FRAX) alkalmazása már itthon is általános, ennek kidolgozásában is volt szerepe a klinika munkacsoportjának a Sheffieldi Egyetemmel való évtizedes együttműködés következtében. A FRAX a denzitometriás eredmények és egyéb rizikótényezők alapján segít megbecsülni, mekkora veszélye van a csonttörésnek tíz éven belül, és iránymutatást ad arra is, hogy szükséges-e megkezdeni a gyógyszeres kezelést.
A gyógyszermellékhatásokkal kapcsolatos félelmekre dr. Horváth Csaba azt mondja: a gyomor és a nyelőcső nyálkahártyáját érintő irritációs probléma kiküszöbölhető a megfelelő bevételi technikával. Annak, aki így sem tolerálja a szert, injekcióban beadható készítmény is rendelkezésre áll. A fogászati mellékhatás miatt a fogak rendbetételét ajánlják a szakemberek a gyógyszerszedés megkezdése előtt. A professzor emellett hangsúlyozza: az állcsont nekrózis 20-30 ezer betegből egynél fordul elő, a terápia előnye pedig messze meghaladja ezt a kockázatot.
Az I. Sz. Belgyógyászati Klinikán évente 3500 páciens komplex csontsűrűség mérését végzik el, az elenyésző sugárterheléssel járó vizsgálat során azt nézik, hogy mennyi röntgenfotont nyel el a test, ami megmutatja a csontok kálciumsó tartalmát. A csontritkulás szűrése szempontjából a klinika országos szintű ellátó. Hazai viszonylatban itt fejlődött ki és vált önálló szakterületté a csontsűrűség mérés, a módszer hazai bevezetését és alkalmazási módját ez a labor dolgozta ki 30 éve – emeli ki dr. Horváth Csaba, aki a labor alapítója is. Az első denzitométer éppen negyven éve, 1978-ban került Magyarországra, mégpedig az I. Sz. Belgyógyászati Klinikára dr. Holló István akkori igazgatónak köszönhetően. Mára egyébként az országban közel 100 helyen végeznek denzitometriát, ez az alapja országosan az oszteoporózisos betegek ellátásának.
Az országos szakmai vezető szerepet a labor azóta is őrzi: számos kutatásban vesznek részt együttműködő partnerként az egyes betegségek csontot érintő aspektusaival kapcsolatban, folyamatosan szerepet vállalnak a denzitométerek fejlesztésében, fontos kutatási irányuk, hogy a mennyiség mellett miként lehet a csont minőségét is vizsgálni – számolt be dr. Horváth Csaba. A klinika Denzitometriai Laboratóriuma hozta létre az országos szintű szakmai összefogásként működő Oszteológiai Munkacsoportot is, amely évek óta szervez ingyenes, kreditpontos továbbképzéseket. Emellett többek között országos szintű minőségbiztosítási vizsgálatokat szerveznek és a tudományos kutatásokat is összefogják.
Mint arról dr. Horváth Csaba beszámolt: nemzetközi szinten a denzitometria felhasználásának egy teljesen új iránya alakult ki az utóbbi években. Az eszközzel minimális sugárterhelés mellett meghatározható a testösszetétel, vagyis az, hogy a csonttömeg mellett mennyi zsír és izom található a testben. Az utóbbi kettő mennyisége fontos kérdés az elhízott, a hiperlipidémiás (magas vérzsírszintű) betegeknél, akiknél nagy a kardiovaszkuláris kockázat, továbbá a cukorbetegeknél, illetve a súlyos fogyást előidéző gasztroenterológiai kórképeknél is. Használható ez a mérés a sportorvoslásban is, például az izomtömeg fejlődésének követésére. A testösszetétel denzitometriás meghatározása a kutatásban és a gyógyításban is egyre elterjedtebbé vált a világban, ezért a laboratórium célja a közeljövőben, hogy hazai szinten úttörő módon fejlessze ezt az új felhasználási irányt – hangsúlyozta dr. Horváth Csaba.
Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
