Elhunyt Ullmann Ágnes mikrobiológus

2019. február 25-én, 91 éves korában elhunyt Ullmann Ágnes mikrobiológus, a Pasteur Intézet kutatója, az MTA külső tagja. Ullmann Ágnes az Orvosi Vegytani Intézet alapító tagjai közé tartozott, 1949-59 között az intézet kutatója volt.

A magyar tudós a második világháború és az 56-os forradalom árnyékában vált kutatóvá itthon, majd a Nobel-díjas Jacques Monod laboratóriumában lett a mikrobiális genetika egyik kiemelkedő alakja. Aktív részese és előremozdítója volt a molekuláris biológia és a mikrobiológia máig legmeghatározóbb felfedezéseinek. Fontos kutatási területe a szamárköhögést okozó baktérium egyik toxinja volt. Ullmann Ágnes 1966-ban lett francia állampolgár, 1996-ban Francia Becsületrenddel tüntették ki, 2002-ben Robert Koch-aranyérmet kapott.

Nekrológ
Ullmann Ágnes (1927. Szatmár – 2019. Párizs)

Minden róla szóló visszaemlékezés úgy kezdődik, hogy feltűnően csinos, reprezentatív, nagyon okos, vonzó hölgy volt. Regényes, szerencsés életet élt. Mind családja, mind ő igen merész és jó döntéseket hozott éles történelmi helyzetekben. Életében történelmi korok tükröződnek: születés többszörösen kisebbségi létben, három anyanyelvvel, kettős – nemzetiségi és származási – diszkrimináció, német és szovjet megszállás, bombázások, a huszadik század kétféle totalitárius rendszere, majd az 1956-os szabadságharc.

Egyike azon kiváló kutatóknak, akik egyetemünkön nevelkedtek, pályájuk sorsdöntő, fiatal éveit itt töltötték, majd szakmai karrierjük a „nyugati félteke” egyik meghatározó intézményéhez köthető. Ullmann a Pasteur Intézetben Jacques Monod munkatársaként, majd később a saját csoportjával lett aktív részese a molekuláris biológia olyan alapvető felfedezéseinek, mint többek között a lac operon, a cAMP hatásmechanizmusa, a katabolit represszió, vagy a szamárköhögés toxin hatásmechanizmusa. Az ismerten értelmetlen tudományos (ál)kategorizálást jól mutatja, és (nagyon alap)kutatási eredményei ismeretében egyáltalán nem meglepő, hogy nevéhez is kapcsolható éppen a szamárköhögés elleni védőoltás létrehozása. Munkásságát igen magas szinteken ismerték el: 1996-ban Francia Becsületrenddel tüntették ki, 2002-ben pedig megkapta az igen magas presztízsű Robert Koch-aranyérmet.

1927-ben Észak-Erdélyben, Szatmáron született. A holokauszt évei a családot már Dél-Erdélyben, Aradon találták, ami más világ volt, ahonnan nem deportáltak, majd 1945-ben Kolozsvárra mentek. A meneküléseik története Budapesttel folytatódott és 1949-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett vegyész diplomával Ullmann az Általános Orvostudományi Kar Straub F. Brunó által frissen alapított Orvosi Vegytani Intézete alapító tagja lett, egyike az orvosi kémia első oktatóinak.

Straub „a semmiből” hozott létre egy rendkívül erős, magas szinten teljesítő, igen jól oktató és kutató intézetet. A magyar biokémia fejlődését is hátrányosan érintette, hogy több kiemelkedő személyiség részben politikai okokból a világháború, majd az 1956-os forradalom után elhagyta Magyarországot. Szent-Györgyi 1945-ben létrehozta a Biokémiai Intézetet a Puskin utca 9-ben, de 1948-ra már alig maradt itthon kutató körülbelül hatvanfős intézetéből. Ezért kellett 1948 őszén Straubot Szegedről Budapestre hívni. Tudománytörténeti érdekesség, hogy Szent-Györgyi és Straub főleg viszkoziméterekkel folytatott izomkutatásokkal volt képes a magyar biokémiát a világ élvonalában tartani a második világháború lehetetlen körülményei között. Ullmann Straub munkacsoportjában kezdett el épp ezt a technikát használva izombiokémiával foglalkozni, de kutató pályája elején elsősorban az amiláz szintézisét kutatta. Meglepő részletességgel ír ezen éveiről 2012-ben az Annual Review of Microbiology-ban megjelent „A fortunate journey on uneven grounds” című közleményében.

Történelmi tény, hogy 1956. október 23-án a Petőfi-kör, amelynek tagja volt, éppen a Trefort kertben, a Gólyavárban tartotta ülését, és ezen megjelent. Férjével, a Szent-Györgyi tanítvány Erdős Tamással részt vett a történelmi napok eseményeiben, aminek következtében Erdős 1957-ben pár hónapot börtönben töltött.

Mindezek dacára Ullmann 1958-ban, majd 1959-ben is eljuthatott Párizsba, a Pasteur Intézetbe, ahol megismerkedett a további sorsát meghatározó Monod-val. Monod, a tudománytörténet színes, romantikus személyisége, Camus barátja, a második világháborúban a francia ellenállás vezetői közé tartozott. 1960-ban képes volt kapcsolatai révén kalandfilmbe illő előzmények után azt megszervezni, hogy Ullmannt és Erdőst egyszerre egy lakókocsiban kialakított rejtekhelyen a vasfüggönyön keresztül csempésszék ki Magyarországról Ausztriába. Erre azokban az években nem sok példa lehetett. Ez volt Ullmann Ágnes élete menekült fejezetének egyik legkiélezettebb, de utolsó epizódja. Mert révbe ért. A múlt század hatvanas hetvenes éveiben a Pasteur Intézet történetének talán legszebb oldalait írták. 1965-ben kapott Nobel-díjat a Pasteur három munkatársa, Monod, Jacob és Lwoff közös felfedezéseikért. Az operon modell a mai napig szemlélet meghatározó a molekuláris biológiában. Hármukon kívül természetesen több nagyszerű tudós dolgozott az Intézetben. Közülük emelkedett ki Ullmann Ágnes, aki 1982-től igazgatótanácsi tag, majd tudományos igazgató lett.

Egy egyetem értéke klinikái, intézetei oktatási, tudományos tevékenységeinek is függvénye. Ismert tézis, hogy igazi egyetemi oktatás színvonalas kutatás nélkül nem tud kialakulni, illetve tartósan fenn maradni. Ennek egyik példája az Orvosi Vegytani Intézet története. Egy intézet oktatási kultúrája sok ember életének munkája, több emberöltő alatt jön létre; egy egyetem története intézeteiről, egy intézeté pedig munkatársairól is szól. Ullmann Ágnes egyike azoknak, akik az Orvosi Vegytani Intézetet megteremtették, első évtizedét meghatározták, és egyike azoknak, akik itt olyan szintű tudást, indíttatást szereztek, illetve kaptak, hogy szellemileg és technikailag a legkompetitívebb környezetek egyikében, a Pasteur Intézetben a világhírig jutottak. Azok közé a kutatók közé tartozott, akik nem felejtették el, hogy honnan jöttek, élete utolsó éveiben az 1942-ben megszüntetett magyar Pasteur Intézet újraélesztéséért dolgozott egyetemünkön.  

Dr. Mandl József, professor emeritus
Orvosi Vegytani Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézet