„Kisgyerekes anyaként a kutatásba történő visszatérés nagyon intenzív érzelmi és szakmai hullámvasutat jelent” – mondja dr. Jedlovszky-Hajdú Angéla, a Semmelweis Egyetem Biofizikai és Sugárbiológiai Intézet Nanokémiai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa. A többi között Nők a Tudományban Kiválósági Díjjal kitüntetett kutatónő 2011 óta dolgozik az egyetemen, mára 14 diák munkáját irányítja folyamatosan, egyik fő céljuk olyan mesterséges szöveti struktúrák létrehozása, amit akár szövetpótlásra, akár sebfedésre lehetne alkalmazni.
Az, hogy kutatással szeretne foglalkozni, nem annyira tudatos döntés volt a részéről, inkább – mint fogalmazott – elég időt kapott ahhoz, hogy eldöntse, mi szeretne lenni. Biológus szakon kezdte el az egyetemet, ahol rájött, a kémia érdekli igazán, illetve a biológiának az emberekkel kapcsolatos része – emlékszik vissza. Egy év után átjelentkezett az újonnan indult klinikai kémikus szakra. Harmadéves korában kezdett kutatással foglalkozni TDK-hallgatóként, majd a mágneses nanorészecskéket kutatta. Ahogy haladt előre a pályán, járt konferenciákra, TDK-zott, egyre inkább tudatosult benne, hogy ezt szeretné csinálni. Akkori témavezetői mind emberileg, mind szakmailag nagyon sok pluszt adtak számára, ami aztán ezen a pályán elindította – mondja. Posztdoktor kutatóként Dublinban dolgozott, majd hazatérve a dr. Zrínyi Miklós által vezetett Nanokémiai Kutatócsoport munkatársa lett, ahol azóta is dolgozik.
Dr. Jedlovszky-Hajdú Angéla a változatosságot és a rugalmasságot szereti legjobban munkájában. Mint mondta: a kutatás legnagyobb előnye, hogy ő maga döntheti el, mikor mivel foglalkozik, illetve, hogy nincs benne monotonitás, mindig új dolgokkal szembesül, van lehetősége tanulni. Nagyon fontos számára a kihívás – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy kutatóként olyan szellemi szabadság nyílik meg az ember előtt, ami kevés más területen lehetséges. Szintén kutató férjével három gyereket nevelnek. Kiemelte, hogy szerencsésnek érzi magát, mert olyan főnökei vannak, akik mellett anya és kutató is lehet. Úgy véli, kutatóként, ha van segítség, akkor könnyen összeegyeztethető a család és a munka, ehhez persze elengedhetetlen a kötetlen munkaidő és a megfelelő pár, illetve főnök is.
Egykori témavezetője azt tanácsolta neki, ha gyereke lesz, akkor is próbáljon bennmaradni a „kutatói körforgásban”, hetente legalább egy tudományos cikk elolvasása vagy heti egyszeri videókonferencia diákjaival már segít, hogy ne essen ki teljesen a munkából – ezt a tanácsot meg is fogadta – idézte fel. Dr. Jedlovszky-Hajdú Angéla úgy véli, a sikeres kutatói pályához elengedhetetlen a kudarctűrés mellett a kitartás, rugalmasság, csapatmunka és a nyitottság. Nem szabad beszűkíteni a gondolkodásunkat, sokszor más oldalról kapjuk az ötletet, a továbblépési lehetőséget – mondja. Kiemelte a kommunikáció jelentőségét is, hiszen ez viszi előre a kutatást. Szavai szerint nagyon fontos, hogy az ember mindig lássa a motivációt maga előtt, számára a diákjai adják meg az újabb lendületet, hogy igenis érdemes ezzel foglalkozni. Ebben a szakmában nagyon nehéz kikapcsolni – mondja, ráadásul férje is kutató, így otthon is gyakran szóba kerül a munka, de a szépirodalom jelent számára ellazulást. Újévkor megfogadta: nem fekszik le úgy, hogy legalább két oldalt ne olvasott volna, emellett próbálnak minél több időt a szabadban tölteni a családdal.
Korábbi mentora tanácsára igyekszik mindig olyan embereket választani maga köré, akiktől tanulhat. Jelenleg 14 ember irányításában vesz részt, mindegyikőjük nagyon különleges, szeret velük dolgozni. Korábban, még a PhD alatt mágneses nanorészecskékkel, illetve azok orvosbiológiai alkalmazhatóságával, kolloid kémiai jellemzésével foglalkozott. Ezek a nanorészecskék a daganatos kezelések kiegészítéseként használhatók, ugyanis változó mágneses térbe helyezve őket, hőt gerjesztenek, így képesek felmelegíteni környezetüket. Kemoterápiás szerek mellett kisegítő kezelésként használva lokálisan, egy adott területen (például daganat esetén) feldúsítva képesek lennének lokálisan megemelni a testhőmérsékletet, hipertermiát kiváltani, elősegítve ezzel a gyógyulást – ismertette a kutatónő. Másik felhasználhatósági területe pedig az MRI-ben kontrasztanyagként.
Amióta a Nanokémiai Kutatócsoportban dolgozik, leginkább polimer nanoszálak előállításával foglalkozik. Elektrosztatikus szálképzés technika használatával száraz polimerhálókat, membránokat állítanak elő, és ezekben hoznak létre nanorészecskéket, próbálják ennek a két különböző anyagnak az ötvözésével a pozitív tulajdonságokat felerősíteni. Az egyik fő cél, hogy olyan mesterséges szöveti struktúrákat tudjanak létrehozni, amit akár szövetpótlásra, akár sebfedésre lehetne alkalmazni.
Kiss-Bódi Bernadett
Fotó: Kovács Attila- Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
