A Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika és a Magyar Élettani Társaság (MÉT) emlékülést rendezett a klinika egykori kutatóprofesszora, dr. Juhász-Nagy Sándor, Széchenyi-díjas egyetemi tanár, professor emeritus halálának 10. évfordulója alkalmából. A Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében tartott rendezvény házigazdája dr. Merkely Béla klinikai rektorhelyettes volt, a tudományos előadások előtt dr. Szél Ágoston rektor és dr. Csernoch László, a MÉT elnöke tartottak méltató beszédeket.
Dr. Szél Ágoston laudációjában úgy fogalmazott, dr. Juhász-Nagy Sándor azon kevesek egyike volt, akikhez hasonló szellemi nagyságot, tiszteletre méltó emberi tulajdonságokat nem gyakran lehet látni. Mint elmondta, nem volt a professzor közvetlen tanítványa, de emberségből így is sokat tanult tőle. Felidézte, hogy még fiatalabb kutatóként dr. Juhász-Nagy Sándor felkérte, hogy írjon eredményeiről egy kismonográfiát egy, akkor általa elindított kiadványsorozatba. Ez nagy megtiszteltetés volt számára, és azóta is örömmel emlékszik vissza erre az időszakra. Hangsúlyozta, hogy dr. Juhász-Nagy Sándor nagyon sokat tett a hazai kutatói tevékenység elősegítése érdekében a Széchenyi Professzori Ösztöndíj Kuratóriumának elnökeként. „Az ember sokszor csalódik, de bízni kell az emberekben” – zárta gondolatait a rektor dr. Juhász-Nagy Sándortól idézve.
Dr. Csernoch László MÉT nevében elhangzott laudációjában elmondta, dr. Juhász-Nagy Sándor azt a szemléletet követte, mely szerint a fegyelem a tudományos munka alapvető meghatározója, emellett azt is hangoztatta, hogy a komplex rendszerek, egy szerv vagy akár az egész szervezet működésének megértése az élettani kutatások lényege. Fontos volt számára a tudomány anyanyelven való átadásának képessége, vagyis, hogy képesnek kell lenni elmondani magyar nyelven is a tudományos eredményeket, mégpedig a szakmán kívüliek számára is érthető módon. Ezek a szempontok ma is jelentősek, és évtizedek múlva is ugyanolyan fontosak lesznek – szólt, és reményét fejezte ki, hogy dr. Juhász-Nagy Sándor emléke mindig életben tartja majd ezeket a gondolatokat.
Bölcsessége, kutatói szellemisége, jó szíve, egyenes jelleme mindig vonzó volt a fiatal kutatók számára – mondta dr. Juhász-Nagy Sándorról előadásában dr. Merkely Béla. „Transzlációs gondolkodás és kutatás a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán a Juhász-Nagy Sándor által meghatározott úton” című prezentációjában azokat az élettani, keringésélettani kérdéseket tekintette át, amiket a professzor iránymutatása nyomán kutattak a klinikán. A professzor eszmeiségéről, szemléletmódjáról elmondta, sosem az egyes részletekben, hanem mindig az egészben kereste a megoldást, még specifikus kérdések esetén is. A klinikai rektorhelyettes felidézte, hogy amikor dr. Juhász-Nagy Sándor befogadta őt a kutató laboratóriumába, akkor a hirtelen szívhalál megelőzése még nem volt mindennapos dolog, a rendelkezésre álló eszközök nagyok és nehezen kezelhetőek voltak. A működtetés terén az általuk tett egyik fontos előrelépés a defibrillációs energia optimalizálása volt – ismertette.
Dr. Merkely Béla hangsúlyozta, dr. Juhász-Nagy Sándor kijelölt egy utat a klinika számára, amelyen haladva az elméleti megfigyelések, eredmények és a klinikum egymásra hatását biztosítani lehet. Kiemelte például a 2010-ben zárult Semmelweis Híd projekt eredményeit, amelyek alapján a mai napig születnek publikációk. Kitért arra, hogy az idei év végére is várhatóan 50-nél több szívátültetést végeznek el, és amelynek alapján a klinika Európa egyik legnagyobb szívtranszplantációs centrumának számít. A szívátültetések magas száma lehetőséget jelent a szívtranszplantációra kerülő beteg explantált szívének nemzetközileg is egyedülálló humán mintagyűjteményben történő elhelyezésére, a szívelégtelenség okainak tanulmányozására – szólt a jövő terveiről a klinikaigazgató.
Dr. Kékesi Violetta, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati klinika docense „A kutatóműhely és a Juhász-Nagy Sándor Iskola múltja, jelene és jövője” címmel tartott előadást. A professzor pályafutásának fontosabb mérföldkövei közt említette, hogy a Debreceni Egyetemen már másodéves korában az Élettani Intézetben kezdett kutatni, ahol – a végzés körüli években – dr. Szentiványi Mátyással elsőként bizonyították, hogy a koszorúereknek a szívizom beidegzésétől független, saját érszűkítő idegi ellátásuk van. A mostani Városmajori Szív- és Érgyógyászati (akkor: IV. Sz. Sebészeti) Klinikára dr. Kudász József igazgató hívta meg 1966-ban – ismertette dr. Kékesi Violetta. Itt önálló kutatórészleget szervezett, ami ma is szívműködés- és keringéskutató műhelyként működik. Eredményei közt említette, hogy felfedezte egy endogén anyag (inozin) éralkalmazkodásban játszott szerepét, és bizonyította az anyag szívserkentő és -védő hatásainak szívgyógyászati és szívsebészeti jelentőségét. Tanítványával, dr. Papp Lajossal a szív vérellátását és anyagcsere-állapotát mérő módszert dolgozott ki, mellyel igazolni lehetett a túlzott perioperatív szívserkentés negatív hatásait. A keringéskutatás számos más területén, így pl. a peptiderg szabályozás terén is jelentős megállapításokat tett. Mindemellett jelentős aritmiakutatás is folyt a laboratóriumban, dr. Solti Ferenc munkássága alapozta meg a későbbi, modern elektrofiziológiai fejlesztések és vizsgálatok bevezetését.
Dr. Kékesi Violetta hangsúlyozta, hogy a professzor laboratóriuma mindig nyitva állt, sok kutatót nevelt és indított el pályáján. Több mint 50 diákkörös hallgató tanult nála, és mintegy 30-an szereztek kandidátusi, majd egyetemi doktori és MTA doktori fokozatot. Megemlítette az elmúlt 10 év fontosabb tudományos irányait és eredményeit, kitérve rá, hogy PhD-programukban ebben az időszakban további 33-an szereztek itt végzett preklinikai vagy klinikai kutatás alapján doktori fokozatot.
Dr. Papp Lajos Széchenyi-díjas szívsebész, a Pécsi Tudományegyetem nyugalmazott egyetemi tanára beszédében úgy fogalmazott: a jelen lévők közül sokan ismerték személyesen is a „szemüveges tudóst”, aki mindenkit lenyűgözött. Megtestesítette az eszményi akadémikus képét, aki nemcsak saját tudományterületéről, hanem a történelemről, művészetről, irodalomról is sokat tudott, széles látókörrel rendelkezett a világról – vélekedett hozzátéve, hogy végül mégsem lett akadémikus. Erről sosem panaszkodott, de legbelül azért rosszul esett neki. Kiemelte, dr. Juhász-Nagy Sándort mesterének tartotta, a Mester és Tanítvány folyóiratban is írt róla egy cikket 2006-ban, amelyet az emlékülésen is felolvasott. Elmondta, ugyanezt tette tanítómestere halálos ágya mellett is.
Dr. Papp Lajos előadásának szakmai részében szólt többek között a keringés működéséről, a szív és a tüdő elválaszthatatlan egységéről. „A Teremtőtől kaptam mindent, Juhász-Nagy Sándortól a többit, ezért köszönöm nekik azt, hogy megtanulhattam: ne féljünk attól, ha a tudás tudását, közlését nem ismerik el” – szólt előadása végén.
Keresztes Eszter
Fotók: Dimény András
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
