A felsőoktatási kutatásfinanszírozás állt a márciusi Kutatói Szalon fókuszában. Dr. Bagdy György tudományos rektorhelyettes házigazdaként ismertette, 2014 óta az európai uniós források érkezésével megváltoztak a hazai kutatások költségvetési lehetőségei: a konvergencia régióban jelentős emelkedés kezdődött, míg a közép-magyarországi (KMR) térségben csak mérsékelt növekedés figyelhető meg. Mint elmondta, ez volt az oka annak, hogy a KMR nagyobb egyetemeiről – Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME), Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) – érkezett a márciusi rendezvény két főelőadója, dr. Kollár László és dr. Scheuer Gyula, felkért hozzászólóként pedig dr. Oberfrank Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének (MTA KOKI) ügyvezető igazgatója, a Nemzeti Agykutatási Program (NAP) igazgatója kapott meghívást.
Dr. Kollár László, a BME tudományos és innovációs rektorhelyettese előadásában kiemelte, az egyetemi vezetésnek minden esetben kutatóbarát környezetet kell kialakítania a fiatalok támogatása érdekében. Beszélt a kutatások hatásairól, megemlítve egyebek mellett a közvetlen eredményeket (cikkek, hivatkozások, szabadalmak), a kulturális örökség megőrzését, valamint az erőteljes társadalmi hatást (felsőoktatás formálása, agyelszívás csökkentése). A kutatási pályázatok kapcsán hangsúlyozta az üzemeltetési költség (rezsi) elszámolásának kérdését, megemlítve, hogy a pályázatok kiírásánál, valamint az egyes egyetemek esetén is világszerte eltérőek a szabályok. Példaként említette, hogy a BME-n a pályázatot elnyert kutatók szervezeti egységének 10 százalékos rezsiköltséggel kell hozzájárulniuk az egyetem központi költségvetéséhez. Dr. Kollár László szólt még az ipari megbízások szerepéről is, aminek előnyei közt sorolta a szakmával való szoros kapcsolatot, illetve a publikálási lehetőséget, hozzátéve, hogy ezek a kutatások szakmailag is előrelépést jelentenek az egyetemeknek, valamint a költségvetést is támogatják.
Dr. Scheuer Gyula, az ELTE kancellárja előadásában leszögezte, a finanszírozásban nincsenek általános megoldások, fontos tekintettel lenni az intézmények helyi viszonyaira, az ELTE például hangsúlyosan kari struktúrákra épül. Szólt róla, hogy a hazai pályázatoknál jelentős különbségek vannak a kiírók szándékai között: az akadémiai pályázatoknál például erőteljesebben jelennek meg a kutatásfejlesztéshez kapcsolódó közvetlen célok, ugyanakkor egyes pályázatoknak sok esetben – indirekt módon – intézményfinanszírozás is lehet a célja. Minden gazdasági tevékenységet folytató szervezet számára fontos, hogy működését egyensúlyban vigye véghez – hangzott el dr. Scheuer Gyula előadásában, aki kitért rá, hogy az ELTE esetében ezek a célok elmosódnak, mivel a legnagyobb pályázati forrást a Természettudományi Kar hozza, ugyanakkor, bár a kar működése veszteséges, ezek a pályázati források csak nagyon kis mértékben segítik a kar finanszírozását, így a karok között egyfajta keresztfinanszírozás figyelhető meg, ami számos konfliktust hordoz magában. Ismertette az ELTE új pályázati szabályzatát, amelyben többek között elkülönítették a projekt- és szakmai menedzseri feladatokat, és azoknak a pályázatoknak az esetében, ahol ez a kiírás lehetővé teszi általános, 20 százalékos keretelszámolást alakítottak ki a rezsiköltségekre.
A Kutatói Szalon felkért hozzászólójaként dr. Oberfrank Ferenc, az MTA KOKI ügyvezető igazgatója és a NAP igazgatója leszögezte, a pályázatoknak minden esetben transzparensnek kell lenniük, a rendszert pedig annak megfelelően kell formálni, hogy az egyetemek nemzetközileg is versenyképes kutatásokat tudjanak végezni. Mint elmondta, ha egy egyetem jó helyre szeretne kerülni egy-egy nemzetközi rangsorban, akkor nagy hangsúlyt kell fektetnie a kutatásokra, ehhez pedig azokat a kutatókat érdemes kiemelten támogatni, akik nem eszközként, hanem célként tekintenek a magas színvonalú kutatások végzésére.
Az előadók után a vendégek hozzászólásai következtek. A Semmelweis Egyetemen 20 százalékos irányelv vonatkozik a „rezsiszabályra”, amit az eszközbeszerzéssel csökkentett érték után számolnak ki – ismertette hozzászólásában dr. Szász Károly, aki leszögezte, kancellárként minden egyes pályázatot fontosnak tart, hiszen közvetett módon mindegyik hozzájárul az egyetem összköltségvetéséhez. A kancellár hozzátette, hogy az irányelv alkalmazása miatt eddig egy pályázat sem hiúsult meg. Véleménye szerint a pályázatokban való részvétel megmérettetést jelent a jelentkezőknek, akiknek ilyenkor fel kell hívniuk a figyelmet a munkájukra, és képesnek kell lenniük arra, hogy eladják az ötleteiket. Célként fogalmazta meg az egyetem jelentősebb részvételét a projektmenedzseri feladatokban.
Dr. Hunyady László, az Általános Orvostudomány Kar dékánja hozzászólásában elmondta, hogy a pályázatok működési költségének terhére nem finanszírozható rezsi hozzájárulás, mert ez nincsen összhangban a pályázati szerződésekkel. Hozzátette, különösen veszélyesnek tartja az oktatók bérének átcsoportosítását a pályázat forrásaira, mivel ez az oktatói kapacitás csökkenését eredményezheti.
Keresztes Eszter
Fotó: Tuba Zoltán
Galéria
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
