A parodontális gyulladások genetikai hátterére irányul dr. Stiedl Péter, a Parodontológiai Klinika klinikai orvosának kutatása, amit Dr. Varga Gábor, az Orálbiológiai Tanszék vezetőjének mentorálása mellett folytat. A közös munka évekkel ezelőtt, 2008-ban kezdődött, először tudományos diákköri kutatás, majd a Kerpel-Fronius Ödön Tehetséggondozó Program keretein belül.
Dr. Stiedl Péter elmondta: harmadéves korában került kapcsolatba dr. Varga Gáborral, akkor még TDK kutatási témát keresve. Hozzátette: eleinte sejttenyésztéssel, sejtélettani kutatásokkal foglalkozott, majd részt vett a Parodontológiai Klinikával közösen indított genetikai vizsgálatban. Dr. Varga Gábor kiegészítésként elmondta, az Orálbiológiai Tanszék a Fogorvostudományi Kar egyetlen elméleti kísérletes tanszéke, ezért igyekeznek olyan kutatási témákat előnyben részesíteni, amelyek a klinikum számára is fontosak és hasznosak lehetnek. Így kezdődtek el nagyjából 10 évvel ezelőtt azok a vizsgálatok, amelyek részben őssejt-kutatások voltak, részben pedig bizonyos fogászati betegségek komplex genetikai hátterére irányultak – mondta el dr. Varga Gábor. A professzor felidézte, hogy dr. Stiedl Péter több másik TDK-hallgatóval együtt kapcsolódott bele abba a genomikai programba, amelynek célja a parodontális gyulladások kialakulásában feltételezetten szerepet játszó gén polimorfizmusok vizsgálata volt. Az eredményes kutatás nyomán kezdte el a PhD fokozat megszerzését, és azóta is együttműködésben áll az Orálbiológiai Tanszékkel, miközben a Parodontológiai Klinikán dolgozik – magyarázta a közös munka részleteit a tanszékvezető.
Dr. Varga Gábor kiemelte: 60 év fölött több embernek van parodontális gyulladása, mint teljesen ép fogágya, amiben nem csak genetikai hátterű, hanem szerzett állapotok, pl. a szájhigiénia minősége is jelentős szerepet játszanak. Multifaktoriális betegség tehát, így fontos kideríteni, hogy a páciens milyen betegségeken megy/ment keresztül, amelyek kihatással lehetnek az immunrendszer állapotára, a bakteriális fertőzésre adott válaszreakciók minőségére – hangsúlyozta, hozzátéve: a gének szerkezetének és funkciójának, azok változásainak együttes vizsgálatával egy hiányzó láncszemre derülhet fény a gyulladásos fogágybetegségek kialakulásának patomechanizmusában, mely a későbbiekben hatékonyabb kezelési stratégiák, egyénre szabott orvoslás kidolgozásának alapját képezheti.
Kitért arra: a parodontális gyulladásokban több száz gén fehérjeproduktuma vesz részt. Tíz éve azt hittük, mostanra óriási előrelépés történik ezek feltérképezésében, ám a genomikai tudományterület sokkal lassabban halad, mint ahogy azt korábban gondoltuk – ismertette a professzor. Eddig 10 gén együttes vizsgálatáig jutottunk, és már évekkel ezelőtt kiderült, hogy minél több adat áll rendelkezésre, annál nehezebb őket feldolgozni: minden kérdés további kérdéseket vet fel – mondta a kutatás nehézségeiről dr. Varga Gábor.
Dr. Stiedl Péter felidézte, a kutatás elsődlegesen prevenciós céllal indult. Ha egyértelmű kölcsönhatásokat fedezünk fel, az lehetőséget biztosítana a klinikus számára, hogy már enyhe tünetek – ezek jó része aspecifikus, kezdetben még visszafordítható károsodás – megjelenésével célzott és kellően specifikus vizsgálatokkal meg tudnánk mondani, hogy a betegnek jobban oda kell figyelnie az orális egészségére, melynek szerves és meghatározó eleme a rendszeres, ideális esetben akár jól képzett dentálhigiénikusok által is elvégezhető fogászati ellenőrzés – vélekedett. Dr. Varga Gábor hozzátette, ezzel nem a betegséget, hanem a rizikót lehetne előre megjósolni. Mivel a parodontális gyulladások eredete földrajzilag is meghatározott, azaz nemzetenként eltérőek az eredmények, a teljes magyar populáció vizsgálata lenne célravezető. Ehhez vagy többezres elemszámokat kell megvizsgálni csoportonként vagy matematikailag kell olyan információt szerezni, amivel tovább lehet lépni. A kutatócsoport az utóbbi módszert választotta, ez a fajta statisztikai alkalmazás a fogászatban újdonságnak számít.
A kutatás két szálon indult: az egyik a foghiányok genetikai hátterét vizsgálta, ennek eredményeiből publikáció is megjelent, a másik a parodontális gyulladások hátterét kívánja feltárni, ez jelenleg folyamatban van. Legutóbb az EuroPerio8 tudományos kongresszuson mutattuk be az eddigi eredményeket Londonban, hamarosan pedig megjelenhet egy összegző nemzetközi publikáció – ismertette a kutatás állását dr. Stiedl Péter.
Dr. Varga Gábor leszögezte, rendkívül időigényes kutatásról van szó, ráadásul mentoráltja a szakirányú rezidensi képzését is elkezdte. A Semmelweis Egyetemen alapvetően az a célunk, hogy olyan szakembereket neveljünk, akik az alaptudományt és a klinikumot is értik, és mindezt a gyakorlatban is alkalmazni tudják – mondta. „Hogy mi az igazi siker, azt nehéz megfogalmazni. A mentori tevékenység nem csak a tudományos munkáról szól, hanem a mentorált teljes pályájának a segítéséről. Ebben a szerepben kevésbé kell keménynek lennem, mint téma- vagy munkahelyi vezetőként” – véli a professzor. A programtanács tagjaként szerinte azért jó a Kerpel-program, mert ez a fajta támogatás az esetek többségében megvalósul.
A rezidens úgy véli, mentora maximális emberséggel áll hozzá és a kitűzött céljaihoz, már hallgatóként is megadta a lehetőséget, hogy beszámolhasson az apró, de számára jelentős eredményekről. „Hosszú évek óta tudunk jól együttműködni. A munkám a Parodontológiai Klinikához köt, de mindig felvesszük a kapcsolatot Varga professzorral, akivel személyesen is jól ismerjük egymást, a kapcsolatunk nem csak szakmai, egymás családjáról és magánéletéről is sokat tudunk” – mondta dr. Stiedl Péter.
Keresztes Eszter
Fotó: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
