A 2015-ös HMAA (The Hungarian Medical Associaton of America) pályázatnak köszönhetően kaptam lehetőséget, hogy három hónapot az Egyesült Államokban, Buffalóban tölthessek el. Mielőtt elindultam csak sejteni mertem, hogy óriási élmény lesz.
Korábban sokat hallottam arról, hogyan működik az amerikai egészségügy, milyen a betegellátás és a medikus gyakorlat az ottani kórházakban, most azonban magam is részese lehettem ennek. Rengeteg mindent láthattam, és nagyon sok dologról beszélhettem az orvosokkal, nővérekkel, medikusokkal, amiből sokat tanultam. Emellett természetesen az angol nyelvtudásom is sokat fejlődött.
Bár a legtöbb napon nagyon hosszú volt az ellátandó betegek listája, mégis jutott idő kérdésekre, és nemcsak az orvostanhallgatók kérdéseire. Tapasztalatom szerint a betegellátás egyik legfontosabb része a páciensek felvilágosítása volt. Az adott betegnél addig maradtunk benn az orvossal, amíg ő minden kérdésére kielégítő választ nem kapott. Erre leginkább az onkológia gyakorlatom során fektettek nagy hangsúlyt, amit a Roswell Park Cancer Institute-ben töltöttem. Hihetetlenül jó példát láthattam arról, hogy milyen egy kellően empatikus orvos hozzáállása a betegéhez.
Egy átlagos napom úgy nézett ki, hogy egy rezidenshez voltam beosztva, akivel átbeszéltük az adott beteg anamnézisét mielőtt bementünk a vizsgálatra. Miután megvizsgáltuk a beteget, a főorvosnak referáltunk és együtt is visszamentünk minden esetben a pácienshez. Amennyiben új betegről volt szó, ekkor történt meg a részletes, mindenre kitérő felvilágosítás, amiből mindig sokat tanultam.
A második gyakorlatomat a Buffalo General Hospital neurológia osztályán töltöttem: két hetet az általános neurológián, két hetet pedig a sürgősségi csapattal. Itt több amerikai diákkal is megismerkedtem, akik nagyon befogadóak voltak. Reggelente mindenkit beosztottak egy beteghez. Eleinte a rezidensekkel mozogtam, hogy lássam hogyan is működik itt a neurológiai betegvizsgálat és megtanuljam a szükséges kifejezéseket. Hamarosan azonban már én is vizsgálhattam beteget és referálhattam a főorvosnak. A nap további részében az egész neurológus csapat együtt vizitelt. Ekkor a főorvos is megvizsgálta a beteget és hagyott időt a kérdéseire. Többször későn végeztünk, de megérte ott lenni.
A harmadik hónapomat az endokrinológián töltöttem, ahol szintén sokat tanultam. Leginkább diabéteszes és pajzsmirigy betegekkel foglalkoztunk, de időről időre egy-egy olyan igazán ritka betegséggel is találkozhattam, amelyet eddig csak a tankönyvből ismerhettem.
A kórház mellett természetesen jutott idő arra is, hogy élvezhessük a buffalói nyarat. A többi magyar lakótársaimmal, Biankával, Jenniferrel és Simonnal nagyon jól kijöttem, nagyon alkalmazkodó volt mindenki az együtt lakás során. Ilyen lakótársakat kívánok minden későbbi pályázónak.
Több helyivel is megismerkedtünk és rengeteg programon részt vettünk. Volt szerencsénk látni a július 4-ei tűzijátékot, ingyenes koncertre elmenni az Erie-tó partjára, ismerősöknél kerti sütögetést is szerveztünk, jártunk a Niagara vízesésnél, átmentünk Kanadába, Torontóba, több helyi magyartól is kaptunk meghívást egy-egy vacsorára, találkozásra, amikért nagyon hálásak vagyunk. A nyári esték igazán fantasztikusak Buffalóban, a belvárosban nagyon jó hangulatú utcákon lehet sétálni, igazán jó éttermek és sörözők széles kínálatából lehet válogatni, a lakáshoz közel pedig egy szuper park is volt, ahol nyaranként ingyenes Shakespeare darabokat játszanak.
Ezúton is hálásan köszönöm a lehetőséget a HMAA tagjainak és a Semmelweis Egyetemnek, hogy részt vehettem ezen a programon, amely életre szóló élményeket nyújtott. Kívánok minden most és a jövőben pályázónak legalább ilyen színesen és tanulságosan eltöltött időt. Részletesebb beszámolók, a HMAA Buffalo blogján találhatóak.
Kornafeld Anna, V. éves orvostanhallgató
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
