A magyar klinikai idegtudományok megalapítója, a 150 éve született dr. Schaffer Károly tiszteletére tartottak miniszimpóziumot a Semmelweis Szalonban.
A világhírű tudóssal kapcsolatban dr. Szél Ágoston rektor köszöntőjében arra emlékeztetett: három orvosi szakkifejezés is viseli Schaffer nevét, mégis kevesen tudják, hogy a Tay-Sachs-Schaffer-betegség, a Schaffer-collateralisok és a Schaffer-triász egy magyar professzorról kapta nevét. Emlékeztetett arra is, hogy dr. Schaffer Károly nevét alapítvány is őrzi, melyet a 150 éve született tudós leszármazottai, az ünnepségen is jelen lévő Bogsch család tagjai alapítottak. Az alapítvány fiatal, tehetséges neurológus és pszichiáter szakorvosok támogatását tűzte ki célul. Mint arra dr. Szél Ágoston rámutatott, a szimpóziumon három külön aspektusból ismerhető meg dr. Schaffer Károly munkássága.
Dr. Réthelyi Miklós rector emeritus Schaffer koráról és kortársairól beszélt. Emlékeztetett arra, hogy Schaffer Károly 1864-ben Bécsben született és 1939-ben Budapesten halt meg. Orvosi tanulmányait 1882 és 1888 között végezte a budapesti orvoskaron. Hallgatóként a bonctan oktatásának megteremtőjeként ismert dr. Lenhossék József intézetében volt mai szóval élve diákkörös. Dr. Lenhossék József a mentora volt a kiemelkedően tehetséges orvostanhallgatók egy kisebb csoportjának; közéjük tartozott Schaffer Károly is, valamint Lenhossék Mihály, Korányi Sándor és Tangl Ferenc.
1885-ben Schaffer elnyerte az Arányi-féle kórszövettani pályadíjat, de érdeklődése egyre inkább az ideg- és elmekórtan irányába fordult. Rendszeresen hallgatta Laufenauer Károly elmekórtani előadásait, s később az ő tanítványa lett. Kitért arra is, hogy a 19. század a neurontan megszületésének korszaka volt, melynek egyik alapítója Ramón y Cajal.
Dr. Schaffer Károlyt 1912-ben bízták meg az agyszövettani intézet vezetésével, 1924-ben pedig, Moravcsik Emil halála után, a Budapesti Ideg- és Elmekórtani Tanszék igazgatójának nevezték ki. Nemzetközi hírűek az idegsejtek morfológiájára, az agykéreg barázdálódására, az Ammon-szarvra, a tehetség, alkat és agykéreg viszonyára, a veszettségre, a tabes kórtanára és a hipnózisra vonatkozó kutatásai.
Dr. Szirmai Imre, a Neurológiai Klinika professor emeritusa Schafferről, mint neurológusról tartott előadás. Elmondta: idegkórtani kutatásainak elismeréseként Cajal javaslatára a spanyol Achúcarro-díjjal tüntették ki. Nevéhez fűződik az Általános idegkórtani diagnosztika című könyv, melyet a tanszék elfoglalása után írt. Dr. Szirmai Imre kiemelte: Schaffer jelentőségét nem lehet néhány pontban összefoglalni, ugyanakkor tény, hogy nélküle nem lenne Magyarországon egzakt neurológiai iskola, és ő volt az, aki összekapcsolta a klinikai gyakorlatot az elméleti tudományokkal.
Dr. Tringer László a Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika professor emeritusa Schaffer pszichiátriai tevékenységéről beszélt. Schaffer az akkor uralkodó lélekgyógyászati módszert, a hipnózist tanulmányozta. Magánpraxist is vitt, neurotikus betegeket gyógyított. Mint elmegyógyászról úgy kell megemlékezni róla, mint aki az integrációs folyamatokat elősegítette, elmekórtani és neurológiai, neuropatológiai szempontok is szerepeltek tankönyvében – fogalmazott dr. Tringer László hozzátéve, hogy olyan neurológiai szemléletű tudós volt, aki szembesült a mentális folyamatok megfoghatatlanságával. Dr. Tringer László kitért arra is, hogy Schaffer vizsgálta egyebek mellett a rendkívüli elmék agyműködését, így például közismert a Széchenyivel kapcsolatos munkája.
Dr. Molnár Mária Judit tudományos rektorhelyettes zárszavában azt hangsúlyozta, büszke arra, hogy a Semmelweis Egyetemnek ilyen nagyhírű, világszerte ismert tanárai voltak, mint Schaffer Károly.
Dobozi Pálma
Fotó: Kovács Attila, Semmelweis Egyetem
Schaffer portré: www.kkmk.hu
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
