A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének külső oktatója, Pál Ferenc római katolikus pap, mentálhigiénés szakember vehette át a Prima Primissima közönségdíját 2013-ban. Mint mondja, nem akar példakép lenni, ám mégis egyre többen gondolják úgy: „Feri atya” tud segíteni. A díjazott a honlapunknak adott interjúban megindokolja, mért kell néha mégis nemet mondania, valamint rávilágít arra is, hogy tíz magyarból hét krónikus kapcsolati zavarokkal küzd, és hogyan segíthet rajtuk a mentálhigiéné.
„A mentálhigiénés szakember, illetve a lelkigondozó képzés, melyeket elvégeztem, évekkel később helyet talált a Mentálhigiéné Intézetben” – idézi fel Pál Ferenc, vagy ahogyan mindenki hívja Pál Feri, hogyan került kapcsolatba az egyetemmel. Most e két szak kötelező kurzusainak előadója: készségfejlesztő és önismereti csoportokat tart, a segítő és lelkigondozó beszélgetés gyakorlatát és elméletét tanítja, de pszicho-és bibliodráma önismereti csoportoknak is vezetője, az alapkurzusok közül pedig ő oktatja a családsegítő alapismereteket, illetve a test-, sport- és mozgáskultúra, valamint a lelki egészség összefüggéseit.
„Rendkívül fontos a mentálhigiénés képzés, hiszem, hogy az ember mégiscsak egy, nincs külön teste, lelke, szelleme, nincsenek külön pszichés dimenziói. Ma már tudjuk: ha valaki elakad, vagy épp fejlődik az egyik területen, az a másikon is kifejti hatását” – részletezi. Hozzáteszi: azt, hogy Magyarországon egyre hangsúlyosabb szerephez jut ez a tudományterület, a Prima Primissima jelölés is bizonyítja, hiszen először értékeltek valakit azon az alapon, hogy ő mentálhigiénés szakember.
Az egyetemi oktatók között Pál Ferenc azért van különleges helyzetben, mert papi hivatását kell összeegyeztetnie civil életével. Ez azonban neki egyáltalán nem okoz problémát: „én a nap 24 órájában pap vagyok, ám megkülönböztetem papi identitásomat a papi szereptől és – az adott helyzetnek megfelelően – előadói, csoportvezetői vagy oktatói szerepbe tudok helyezkedni.” Szerinte ez azért mehet gördülékenyen, mert a mentálhigiéné és az egyház küldetése hasonló: „testi, fizikai, szellemi, lelki, spirituális, szociális nyomorúságban lévő embereken feltétel, elvárások és kérdezés nélkül feladatunk segíteni. Mentálhigiénés szemlélettel tartom a vasárnapi szentmisét és ugyanígy gyóntatok, ez tehát alapvetően átjárja életem minden területét.”
Pál Ferenc a magyar lelkiállapottal kapcsolatban tájékoztatott: a Magatartástudományi Intézet Hungarostudy 2013 felméréséből kiderült, hogy az élettel való általános elégedettség most rosszabb szinten áll, mint néhány évvel ezelőtt, és ez nem csak gazdasági vagy szociális összefüggésekkel magyarázható. A rossz eredmény egyik oka lehet, hogy ma Magyarországon tíz emberből hét krónikus kapcsolati zavarokkal küzd, ami egyértelműen egyfajta strukturális zavar, mint a függőség, a gyengeség, vagy a bizonytalanság. Mint emlékeztetett: gyakori, hogy ha valakinek nehézségei támadnak, rögtön elveszíti biztonságérzetét és azt gondolja, nem szeretik, mert nem elég jó, nem szerethető, esetleg a másik félről vélekedik hasonlóan, vagy a kapcsolatban bizonytalanodik el. A nehézséget kihívásként, feladatként, természetes állapotként megélőknek ez nem okoz ekkora törést.
A Prima Primissima weboldalán olvasható, hogy a kitüntetettek igazi példaképek, Pál Ferencnek mégsem ez a célja: „árnyéka van, amikor valakit idealizálnak, hiszen az mindig több-kevesebb realitásvesztés árán tud csak megvalósulni.” A közönségdíj átvételekor az érzékenységet és a teherbírást emelte ki, mert „ha ez a kettő együtt jellemez, akkor tudunk igazán javára lenni másoknak és vagyunk mi magunk is jól a bőrünkben.” Úgy gondolja: az érzékenység szükséges a testi-lelki egészséghez, hiszen akkor érezzük jól magunkat, ha észrevesznek minket, és mi is észreveszünk másokat, ha törődnek velünk és mi is törődhetünk másokkal, ha értékelnek bennünket és mi is megbecsülünk másokat, illetve ha emberszámba vesznek minket és mi is emberszámba veszünk másokat.
Több mint tíz éve rendszeresen tartja „keddi alkalmait”, melyen egyre több „pálferis” vesz részt hétről hétre, ezrek követik az interneten, de személyes segítségkérés is nap mint nap érkezik hozzá. Mégis azt mondja – bár évekbe telt ezt kimondani – nem tud mindenkin segíteni: „amikor cselekvésbe fordítom az empátiámat, ezt akkor teszem hosszútávon jól, ha közben azt is közvetítem és képviselem, hogy magamat is megbecsülöm, kiállok magamért.” A szolgálat neki is segítség: „vigasztalva vigasztalódni, másokat megerősítve megerősödni lehet, hiszen a mentálhigiéné a segítőnek is támaszt nyújt.” Ám elismeri: „ez önmagában kétségkívül nem elég, én sem vagyok rest olykor segítséget kérni.”
Mozer Mária
Fotók: Szigetváry Zsolt
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
