Életének 72. évében, augusztus közepén váratlanul elhunyt Vukán György Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző, zongoraművész, a Semmelweis Szalon rendezvények rendszeres fellépője, vendége.
Az alábbiakban dr. Donáth Tibor búcsúztatója olvasható:
Meditáció (18)
Vannak az életben csodás dolgok. Ilyen a Szülő és a gyermek kapcsolata, a Mester és a tanítványáé, olykor a Tanár és diákjáé.
És vannak az életben nem fiziológiás dolgok. Ilyen a Szülőnek gyermeke elvesztése, a Mesternek tanítványának, a Tanárnak diákjának az életből való távozása.
Nyelvünk a Szülőjét, Mesterét, Tanárját elvesztőt árván maradtnak, árvának nevezi, de fordított esetre egyetlen nyelvben sincsen kifejezés.
Miért e mai meditáció? Mert a napokban a Tanár két olyan tanítványát veszítette el, akik pótolhatatlan űrt hagynak maguk után, nemcsak a tanár lelkében, de nemzetünk egészének életében is.
Mindketten a Semmelweis Egyetem hallgatói voltak és azon belül két éven keresztül az Anatómiai Intézetben személyes tanítványaim.
Vukán Györgyről és Temes Juditról, pontosabban dr. Vukán György fogorvosról és dr. Temes Judit kórboncnokról van szó, akik azon kívül, hogy orvosként egy életen át példás helytállást tanúsítottak, ugyanakkor más-más területen világhírnévre tettek szert, dicsőséget hozva Egyetemünkre és hazánkra.
Vukán György Kossuth-, és Erkel díjas zeneszerző, igazi zenei zseni volt, aki már három éves korában abszolút zenei hallással rendelkezett, később improvizatív képességével, bravúros technikájával a zongora Paganinijévé nőtte ki magát.
És Temes Judit, akit több mint hatvan éve, az anatómiai csoportomban csak Jutkának hívtak, Törékeny alkatúnak tűnő, csendes, szerény, jól tanuló szemüveges kislány volt és a csoda, ő lett Helsinkiben a világ legjobb gyorsúszója, olimpiai bajnok a 4×100 gyorsváltóban. A későbbi, további nemzetközi sportsikereken túl, a szellem kiteljesedését is céljául tekintette. Az orvosi mellett a filozófiai és a jogi diplomát is megszerezte.
És most mindketten elmentek… Egyikük talán az égi zenekarban játszik tovább, másikuk az ég végtelen kék tengerében készül újabb fizikális és szellemi rekordokra. Ki tudja…
És mit érez a tanár, aki tanítványaitól kénytelen búcsúzni? Ha arra gondol, hogy egyikük alig két hónapja, a Semmelweis Szalonban könyvbemutatóján, őt, mint kedvenc tanárát köszöntötte és egy briliáns improvizációval, lepte meg.
Hiába, kegyetlen az élet – úgyis mondhatnám – olykor unortodox.
Dr. Donáth Tibor
Vukán György 1941. augusztus 21-én született Budapesten. Orvos édesapja Kőszegen alapított kórházat, Vukán ott töltötte gyermekkora egy részét. Háromévesen derült ki, hogy abszolút hallása van, a zongorán ekkor már könnyedén eljátszotta a hallott dallamokat. Nyolcesztendős zeneiskolásként lépett először közönség elé.
A Zeneakadémiára tizennégy évesen, felvételi nélkül került, miután megnyert egy zongoraversenyt. Tanulmányait a középiskolával párhuzamosan fejezte be, majd fogorvosi diplomát is szerzett, kitűnő eredménnyel. 1965-től másfél évtizedig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz tanszakának tanára volt. 1985-ben megalapította a Creative Art Ensemble-t, amelynek egy személyben volt karmestere, művészeti vezetője és komponistája, s amelyből később több formáció is kinőtt. Vukán György többféle felállásban is koncertezett.
Több mint hatvan éven át szerepelt a pódiumon és számtalan műfajban kipróbálta magát. Írt operát, több balettzenét, szimfonikus versenyműveket, mintegy 80 dalt, 150 zsoltárt, és II. János Pál pápa látogatására misét. Mintegy 150 film zenéjét szerezte, de komponált műveket tévésorozathoz (Linda), rádiójátékokhoz és színházi darabokhoz is, s ő játszotta a Szomszédok című teleregény főcímdalának zongoraszólamát.
1978-ban Balázs Béla-, 1990-ben Erkel Ferenc-díjjal tüntették ki, 1998-ban megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend kiskeresztjét, 2012-ben pedig a Kossuth-díjat. Művészeti tevékenységét Szabó Gábor-, Artisjus- és Gramofon-életműdíjjal is elismerték. „Néha azt kérdem magamtól: meg vagyok őrülve, hogy ennyit dolgozom? Ám ez az életem, írok akkor is, ha nem rendelik meg. De hát milyen jó érzés, ha keresik az embert, kellene valami, és csak benyúlok a fiókba, kihúzom a kottát: erre gondoltál?” – fogalmazott a művész az MTI-nek 2012 márciusában, Kossuth-díjának átvételekor.
A dzsesszzenészek közül Miles Davis, Keith Jarrett és Bill Evans játékát hallgatta szívesen, mert – mint mondta – mindig újat fedezett fel bennük, a klasszikusok közül Chopin zenéje állt hozzá közel. Számára zenét hallgatni, írni és játszani egyaránt boldogság volt. A művészetet szerinte érezni kell, a zeneműveket pedig jól előadni, hogy megérintse az embereket.
Forrás: MTI
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
