Az év végi kimerültség, fényhiány a magyar lakosság 10-12 százalékánál vezet téli depresszióhoz. A közismert tünetek legyőzéséhez ad tanácsokat a Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszékének vezetője, dr. Perczel Forintos Dóra, aki szerint akár az adakozás is segíthet.
A téli depresszió elsődleges oka Magyarország földrajzi elhelyezkedése, vagyis a téli időszakra jellemző fényhiány. Míg a téli depresszió a skandináv országokban a lakosság negyedét sújtja, a trópusi országokban ismeretlen jelenség. A kevés napfény a szervezetben alacsony szerotonin és magas melatonin szintet eredményez, ez befolyásolja nemcsak az ember, de még bizonyos állatok kedélyállapotát is.
Télen lemerül a szervezet energiaszintje is, jellemző a fáradékonyság, a nyomott hangulat, a kedvetlenség. Tünet lehet a nyugtalanság, ingerlékenység vagy éppen az érdektelenség és az aluszékonyság is. Mindezeken felül jelentkezhet étvágytalanság vagy éppen falánkság is. Perczel Forintos Dóra elmondta, hogy hasonlóak a tünetei a klinikai depressziónak is, csakhogy ezektől a betegektől az különbözteti meg a téli depressziós embert, hogy minden tünet mellett képes ellátni mindennapi tevékenységeit, feladatait.
A tanszékvezető szerint a legjobb ellenszer a mozgás. Azt tanácsolja, minél több időt töltsön mindenki a szabad levegőn, a hideg idő ellenére is. Az ünnepek alatt szerencsére több a szabadidő is, ha kisüt a nap, lehetőleg sétáljanak, kiránduljanak, korcsolyázzanak a szabadban. A mozgás örömet okoz, mert hatására endorfin szabadul fel a szervezetben. Perczel Forintos Dóra azt javasolja, törekedjen mindenki arra, hogy minél több időt töltsön ébren a természetes fényben. A fényterápia (2500 lux feletti fény) jótékony hatása ismert, de Magyarországon nem igazán elterjedt a módszer. Azt is érdemes tudni, hogy a szolárium nem helyettesíti a napfényt.
A Semmelweis Egyetem klinikai szakpszichológusa szerint a karácsonyi időszak adta szabadnapokat mindenképpen kikapcsolódásra kellene használni. A munkát, a terhelést csökkenteni kell. Azt javasolja, hogy szánjanak időt önmagukra, legalább napi fél órát olyan tevékenységekre, melyek örömet adnak – például zenehallgatás vagy aktív zenélés, olvasás, találkozás barátokkal, filmnézés. Segít az is, ha a mindennapi kötelező tevékenységeket vagy házimunkát – például sütés, főzés, vasalás, takarítás – nem csak kötelességként élik meg, hanem kedvvel fogadják, és úgy végzik el, hogy lehetőleg más ne zavarja gondolataikat. Így ez is örömforrássá válhat. Ezt a modern pszichológiában új terápiás módszerként (tudatos jelenlét terápia) is használják. Ennek az a lényege, hogy bármit csinálnak, tudatos jelenlétre és a valóság megélésére és elfogadására törekszenek, vagyis nem a már megtörtént eseményeken vagy a jövőn rágódnak, aggódnak. A hangsúly azon van, hogy bármit is csinálunk, próbáljuk meg élvezni, akár még a házimunkát is. A negatív gondolkodást természetesen nem könnyű megváltoztatni, de erre is léteznek módszerek, például a kognitív viselkedés terápia. Tudatos törekvéssel mindenki képes arra, hogy a valóságot elfogadó realista emberré váljon, aki észreveszi és értékeli a környezetében a jó dolgokat. Mivel ez az ember hangulatára pozitív hatással van, a Semmelweis Egyetem szakpszichológusa szerint érdemes kipróbálni.
A karácsonyi ünnep lényege alapvetően az lenne, hogy együtt legyen mindenki szeretteivel békében, harmóniában. A társas kapcsolatok ápolása, a családtagokkal, barátokkal együtt töltött idő az ember alapvető igénye, biztonságot ad és eloszlatja a rosszkedvet. Ez a téli depressziónak is remek ellenszere.
A karácsonyi időszak a rászorulók segítéséről és az adakozásról is szól, de egy hindu közmondás szerint is „az az igazi boldogság, amikor másokat boldoggá teszünk”. Ez az év minden szakaszában jótékonyan hat az önbecsülésre, emellett az ember más perspektívából látja saját nehézségeit, ha nála rászorultabbakkal találkozik. Ne hagyjuk magányosan a másikat (az ünnepek alatt megugrik az öngyilkosságot megkísérlők száma), egy egyedülálló idős ember is karácsonyozhat a szomszéddal békében, szeretetben. Ne várjunk a másikra, hanem gondoljunk bele a helyzetébe – a depresszióra a bezárkózottság is jellemző -, legyünk nyitottak mások igényeire és arra, hogy ő minek örülne.
Törekedjünk arra, hogy értékeljük az élet apró örömeit: érdemes minden este végiggondolni, hogy aznap milyen jó dolgok történtek velünk. A pszichológus azt javasolja, ne szégyelljen segítséget kérni az, aki maga már mindent kipróbált és mégsem érez változást. Van segítség.
CzR
