Végh András Munkácsy-díjas festőművész tárlatával a Semmelweis Szalon is bekapcsolódott a Magyar Festészet Napja alkalmából szervezett kiállítássorozatba. Október 18-án zenével nyílt meg a művész 2009 és 2012 között készült festményeiből a tárlat. A megnyitón dr. Szél Ágoston, az egyetem rektora, a rendezvény házigazdája az előző héten zajlott látás világnapja és a Magyar Festészet Napja között húzott szoros párhuzamot. Rámutatott, hogy a látás az, ami a formákat, a színeket, a bennünket körülvevő világot, a valóság művészi részeit megismerhetővé teszi számunkra. Felidézte, hogy a festészet napja Szent Lukács evangélistához kötődik, aki azonban nemcsak, mint festő, a festők védőszentje, hanem mint orvos is jelentős személyiség volt, így a prevenció, az egészség és a művészet köre összeér a festészet napján.
A kiállítást Konok Tamás Kossuth díjas festőművész egy személyes hangú beszélgetéssel nyitotta meg, aki a tárlat képeinek alkotóját kérdezte motivációiról pályájának kezdetén. Végh András elmesélte, hogy a szülői háttér meghatározó volt számára, festőművész, rajztanár édesapja hagyta szabadon kibontakozni érdeklődését. Művészi fejlődése során megtapasztalta a gyötrelmet az önkifejezésért, és az alkotás utáni szabadságérzés biztosította arról, hogy valóban ez az, amivel foglalkoznia kell.
Végh András 1961-ben kezdte meg tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Bernáth Aurél és Kmetty János tanítványaként festészetét a valósághű és az elvont együttes ábrázolása jellemzi. Bernáth Aurélhoz szinte apa-fiú viszony kötötte. Saját Ars Poétikájaként azt mondta el, hogy szeret kételkedni, szereti szétszedni, elemezni, megtapasztalni a dolgokat, és egy meglepő, új formába öntve újraalkotni azokat. Kedveli a bizarrt, a váratlant, az iróniát és a groteszket. Lételeme a többértelműség. Célja, hogy új, meglepő érzéseket keltsen az emberekben. Igyekszik szellemi és érzelmi viszonylatban az emberi humánumot, a szépséget, az erőt megjeleníteni. Festészetében a valóságnak azon részét fogja meg, amely a saját életét, a saját igazságát mutatja be. Dominánsan expresszív lírai alkatnak tartja magát, aki a figuratív és a non figuratív határmezsgyéjén kalandozik. Az emberi figurától nem tud elszakadni, épp ezért nem vallja magát teljes mértékben absztrakt festőnek.
Konok Tamás és Végh András beszélgetését Binder Károly Erkel díjas zeneszerző, dzsesszzongorista előadása követte, aki a beszélgetés alatt kialakult érzéseit fogalmazta meg zenei improvizálása során. A közönség soraiban ült Dráfi Kálmán, a Zeneakadémia tanszékvezetője, aki egy négykezes erejéig csatlakozott a művészhez.
A kiállítás megtekinthető hétköznapokon 2012. november 9-ig, az alábbi telefonszámon megbeszélés szerint: Valyon Beatrix 06/20-663-2921
Sági Zenina
Fotók: attekovacs.com
