Havasi Andrea
1970-2012
Búcsúzunk Tőled, kedves Kollégánktól.
Bizonyára sokan emlékeztek rá, ismertétek.
Egy 17 éves fiatal lányt vettek fel gyors-és gépírónőnek a Semmelweis Egyetem Műszaki Főosztályának titkárságra. Marika, a főosztályvezető titkárnője szárnyai alá vette, tanította, segítette és anyjaként szerette. Tanította a szakmára, a munkára, az egyetemi életre 10 éven keresztül.
Andrea, ki tele volt élettel, tenni vágyással, lelkesedéssel az ajtón belépőktől mindig megkérdezte: „segíthetek?” Ez a szó, ez a fogalom vezette egész életét. Lelkiismeretessége és közvetlensége miatt nagyon könnyen barátkozott, nagyon sokan szerették. Múltak az évek, jöttek-mentek a kollégák, a vezetők, de Andi maradt a helyén végezte a dolgát, átvette Marika helyét és már ő tanította az újakat.
A fiatal lány lassan érett nővé vált…szerelmes lett, férjhez ment, megszületett kisleánya.
Idén szeptemberben töltötte volna 25. évét az egyetemen.
Aztán elérkezett 2012. január 29-e, mely mindnyájunk számára szomorú vasárnap lett. Életének 42. évében – tragikus hirtelenséggel – elhunyt Havasi Andrea, kollégánk és barátunk.
Elkísértük utolsó útjára, a Boldog Salkaházi Sára templom halotti miséjére és hamvai urnasírba temetésére, láthattuk szemünkkel, hogy „…mik vogymuk. Isa pur es chomuu vogymuk.” Akik ismerhették, nagyon szerették szeretetreméltó, kedves, készséges, segítőkész személyisége miatt. Alig néhány hónap alatt vitte el a betegsége és sokan nem is tudjuk elhinni, hogy ez megtörténhetett. Sorsán elgondolkozva eszünkbe jutnak az angol költő, John Donne szavai: „Senki sem külön sziget; minden ember egy rész a kontinensből, a szárazföld egy darabja; ha egy rögöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el vagy barátaid házát, vagy a te birtokod; minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.” Fájó szívvel búcsúzunk tőled Andi és szívünkben ott marad mindig kedves mosolyod.
„Elmentél pedig sok dolgod lett volna még
Megtölteni szépséggel a családod életét
Elmentél s veled együtt eltűnt a remény
De lelkünk egy darabja utadon elkísér
Veled vagyunk most is, te pedig velünk vagy
Mert szeretetünk irántad oly végtelenül nagy”.
