A betegek világnapjáról 1993 óta emlékeznek meg minden évben, II. János Pál pápa kezdeményezte, hogy ezen a napon forduljon a világ figyelme a betegek és szenvedésük megértése felé. A világnap kapcsán érdemes számba venni azokat a jogokat, amelyek mindenkit megilletnek, aki ellátásra szorul.
Egy múlt év végén megjelent orvosi szakkönyv összesen hat fő betegjogot különböztet meg. A vállalkozó orvosok nagy kézikönyve című kötet egyik szerkesztője, a betegjogokról szóló fejezet írója, dr. Dósa Ágnes, a Semmelweis Egyetem Biztosítás-orvostani Intézetének igazgatóhelyettese. Fontos hangsúlyozni, hogy jogilag nemcsak az az ember számít betegnek, aki nem egészséges, hanem mindenki, aki igénybe veszi az egészségügyi ellátórendszer szolgáltatásait – mondja a szakember.
A betegeket megillető jogosultságok közül a legalapvetőbb az egészségügyi ellátáshoz való jog. Eszerint minden betegnek joga van sürgős szükség esetén az életmentő, illetve a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelőzését biztosító ellátáshoz, valamint fájdalmának csillapításához, szenvedésének csökkentéséhez. A beteg a fő szabály szerint megválaszthatja, hogy melyik intézménybe megy, és létezik az orvosválasztás joga is, ám e két jogot számos rendelkezés korlátozza (például a beutalási rend, az intézmény működési rendje).
Fontos betegjog az emberi méltósághoz való jog, amelyet – veleszületett jogként – az Alaptörvény is garantál. Az egészségügyi ellátás során ebből vezetik le, hogy a beteget csak méltányolható okból és ideig szabad várakoztatni vagy, hogy a ruházata csak a szükséges időre és szakmailag indokolt mértékben távolítható el, valamint kizárólag az ellátáshoz szükséges beavatkozások végezhetőek el rajta.
A tájékoztatáshoz való jog megsértése miatt nagyon sok kártérítési eljárás indul. Kutatások egyébként kimutatták: a jó tájékoztatásnak nagy szerepe van abban, hogy miként értékeli a beteg az ellátás minőségét, illetve az orvos szaktudását. Érdekesség ugyanakkor, hogy talán ez a jog tekint vissza a legrövidebb múltra: Európában és az Egyesült Államokban is csak az 1950-es években kezdtek ezzel a kérdéssel foglalkozni. A kártérítési perekben legtöbbször azt állítja a beteg, hogy másként döntött volna a beavatkozással kapcsolatban, ha minden információ birtokában lett volna. A tájékoztatásnak így teljes körűnek, személyre szabottnak kell lennie, ki kell térnie egyebek mellett a kezelés kockázataira és alternatíváira. Ha a tájékoztatás megfelelően dokumentálva van, szinte biztos, hogy a beteg ezen a jogcímen nem tud pert nyerni a szolgáltató ellen.
Az önrendelkezéshez való jog annyit tesz, hogy a beteg – fő szabály szerint – maga dönti el, hogy igénybe vesz-e egészségügyi ellátást, illetve elutasít-e valamilyen beavatkozást.
A betegnek joga van arra is, hogy kezelése idején látogatókat fogadjon, ez a kapcsolattartás joga, amelynek részletes szabályait ugyanakkor az egyes intézmények házirendje rögzíti. A házirend ugyanakkor nem korlátozhatja ésszerűtlenül rövid időre a látogatást, de meghatározhatja, hogy a betegek a nap melyik szakában fogadhatnak a látogatókat. A cselekvőképes beteg fő szabály szerint bármikor elhagyhatja az egészségügyi intézményt, ez az intézmény elhagyásának joga, amely azonban egyes esetekben – például pszichiátriai betegek, vagy fertőző betegségek – esetén korlátozható.
Mint dr. Dósa Ágnes megjegyezte, amikor 1993-ban végzett a jogi egyetemen, kinyomtatva egy dossziéba be lehetett tenni az egészségüggyel összefüggő jogszabályokat, most már jó, ha egy gurulós bőröndbe beférne a joganyag. Az orvos-jogász szakember abban bízik, hogy a kézikönyv – amelynek tartalma messze túlmutat a címén, és az egészségügyi jog szinte teljes spektrumát átfogja – tankönyvként is hasznosítható lesz. DP
