Hírneves szemész dinasztia harmadik generációs prominens személyisége távozott az élők sorából. A nagyapa id. Imre József a kolozsvári, majd szegedi szemészeti klinika tanszékvezető professzoraként, fia ifj. Imre József a pécsi, majd budapesti szemészeti klinika igazgatójaként, az unokaöcs Imre György a Mária utcai szemklinika professzoraként tevékenykedett.
Mint munkatársa, és tanszéki utódja tanúja lehettem klinikai karrierje kiteljesedésének.
A budapesti és kolozsvári iskolai tanulmányok után marosvásárhelyi és budapesti egyetemi tanulmányok következtek. A két helyszín Erdély, az ősi családi fészek és Budapest meghatározó volt egyénisége fejlődésére, miközben a II. Világháború kényszerűen változatossá tette tanulmányai helyszíneit. Az iskolateremtő nagybáty, ifj. Imre József tanszéki utóda Nónay professzor által vezetett II. Szemklinika munkatársa lett 1951-ben. Itt nem esett nehezére az Imre iskola szellemét magába szívnia, s a génekben hordozott követelő kényszer miatt a kutatás természetes velejárója lett klinikai munkájának. Még tanársegéd, amikor kutatásai eredményeként 1969-ben kandidátusi fokozatot szerzett, pedig nem kevés nehézséggel kellett házon belül és kívül megküzdenie. A politikai bezártság és utazási nehézségek miatt külföldi lapokban megjelent publikációi teremtették meg számára a nemzetközi ismertséget. Adjunktusi előléptetését is ez a tudományos karrier kényszerítette ki. 1980-ban lett docens, ugyanebben az évben a tudományok doktora fokozatot is megszerezte. Innen már látszólag egyenes volt az út az egyetemi tanári cím eléréséhez (1983), majd a klinikai igazgatói megbízás elnyeréséhez. Pedig ez sem ment simán, az Egyetem akkori vezetése nem állt azonnal mellé. Először egy évre bízták meg a megüresedett tanszék vezetésével, 1986-ban lett a többi tanszékvezetővel egyenrangú igazgató.
Egyéniségét logikus gondolkodása, gyors probléma felismerő és megoldó készsége motiválta. Kiváló előadó volt, magas fokú didaktikai képességének volt köszönhető, hogy az általa tartott előadások, akár tudományos, akár medikus-előadás, mindig élvezetesek, logikusan felépítettek, tömörek voltak. Kiváló klinikus, de szellemét az ismeretlen dolgok tisztázása, kutatása mindig jobban foglalkoztatták. Még viszonylag fiatal kutató, amikor Duke-Elder hírneves angol professzor tiszteletére szerkesztett könyvbe felkérték kutatásai összefoglalására. A szemben keletkező érújdonképződés mechanizmusának tanulmányozása kapcsán közzétett kutatásainak köszönhette, hogy a témával foglalkozó kutatók nemzetközi szervezete alapító tagja lett, és az iránta megnyilvánuló tiszteletnek és elismertségnek köszönhető, hogy e társaság egyik vándorgyűlését 1994-ben Budapesten tartotta. De jelentőset alkotott más témákban is: a zártzugú glaukoma pathomechanizmusa, a Coats-betegség természete jelentős kutatásai közé tartoztak. Önmagáért beszél, hogy hazai és külföldi lapokban megjelent tudományos közlemények száma meghaladja a 100-at. Számos hazai és nemzetközi társaság tagja. 1961 óta a Magyar Szemorvostársaság vezetőségi tagja, 1963/64-ben megbízott, majd 1969-72 között főtitkára volt. Hivatalos elismerésben alig volt része, az Egyetem Kiváló Munkáért kitüntetését vehette át 1983-ban, az Országos Szemészeti Intézet Hirschler Emlékéremmel honorálta munkásságát 1994-ben.
Munkatársai jól emlékeznek kiváló rajzkészségére és karikatúráira. Ez is éles megfigyelő-, és lényeg-látó készsége jó példája. Kár, hogy később a szaporodó gondok ezt a készségét háttérbe szorították. De hobbyja azért maradt, s korral talán ki is teljesedett. Madarak iránti érdeklődése szakértővé tették, s ebben a műfajban nem amatőrként tartották számon az ornitológusok. E hobbyja szorosan kapcsolódik másik kedvteléséhez, a Duna szeretetéhez. Mint evezős sportember szinte évente végig evezte a Duna magyar szakaszait. Az értő gonddal ápolt, sok ízléssel megkomponált farkasréti kertjét a kert-kedvelők is számon tartották.
Nagy elődök által kitaposott úton haladva méltó lett és maradt egy európai mércével is mérhető iskola – az Imre iskola – hagyományainak ébrentartására, továbbadására, öregbítésére. Ha csak ennyit tett, és nem többet, ez üzenet utódai, tanítványai számára. Tevékenysége egész korszakot ölelt fel, jelentős nyomokat hagyva maga után.
1997-ben, aktív pályája után, felszabadult energiáit a Klinika igyekezett lekötni, főként az oktatás területén, ami mindig tevékenységének kedves területe volt. Fokozódó betegsége egy idő után nem tette lehetővé, hogy munkahelyére bejárjon, így kényszerűségből meglazult, majd megszakadt személyes kapcsolata a régi kollégákkal, barátokkal.
A Mária utcai Szemklinika munkatársai, tanítványai olyan személyt búcsúztatnak, akinek szelleme, munkássága, emléke bennük tovább él.
Dr. Salacz György, egyetemi tanár
