Elsötétül a terem egy pillanatra, a siket oktató le, majd felkapcsolja a villanyt. Így indul minden óra a kifejezetten orvostanhallgatók számára szervezett jelnyelvi kommunikációs kurzuson.
A siketek világában ugyanis a villanykapcsolás a figyelemfelhívás egyik fontos eszköze. A Semmelweis Egyetemen hétről hétre 75 leendő orvos tanul arról, hogy miként tud majd szükség esetén siket betegekkel kommunikálni. „A SE Kórélettani Intézete által szervezett, szabadon választható tantárgyként felvehető képzés újdonság Magyarországon, sőt tudomásom szerint Európában is, és jóval nagyobb az érdeklődés, mint vártuk, így egy helyett rögtön három csoportot kellett indítanunk” – összegezte a tapasztalatokat az új tantárgy első félévének végéhez közeledve dr. Rosivall László, az intézet igazgatója, a képzés ötletgazdája.
Mint azt dr. Rosivall László hangsúlyozta: ma Magyarországon eddig sehol nem oktatták a gyógyítókat a jelnyelv alapjaira, miközben az egészségügyben minden embert megillet az egyenlő bánásmódhoz való jog és a kommunikáció biztosításának joga. A professzor úgy látja, a siketek ma másodrangú állampolgárok az egészségügyben, márpedig a jelnyelv ismeretének, s így a kommunikációnak a hiánya akár a gyógyulást is akadályozhatja, komoly károsodást okozva. Sokszor előfordul, hogy azért romlik a beteg egészségi állapota, mert nem sikerül átadni az információkat.
Az orvosok jelnyelvi képzése egyébként annyira újdonságnak számít, hogy a tananyag is frissen készült és folyamatosan fejlődik. Számos orvosi szakkifejezésnek ugyanis nem létezik még a jelnyelvi megfelelője, így ezeket ki kell dolgozni. Dr. Rosivall László megjegyezte: arra törekszenek, hogy akkreditált továbbképzésként ismertessék el a jelnyelvi kurzust, a tananyagot pedig a másik három orvosképzéssel foglalkozó egyetemre is eljuttatják.
Ma Magyarországon 60 ezer siket és 300 ezer nagyothalló ember él. Általánosságban elmondható, hogy ha egy siket orvoshoz fordul, az orvos és a páciens közötti kommunikáció szinte kivétel nélkül akadályokba ütközik – vázolja a gyakorlatot a jelnyelvi tolmácsként dolgozó Bertus Tímea, aki az egyetemen folyó képzés egyik oktatója és koordinátora. Siket szülők gyermekeként első kézből vannak tapasztalatai a nehézségekről. Azt mondja, minden esetben az orvos nyitottságán és tájékozottságán múlik, hogy egy siket ugyanolyan színvonalú ellátást kap-e, mint mások.
A siket betegek a tolmácsszolgálaton keresztül egyébként igénybe vehetnek jeltolmácsot az orvos felkereséséhez. Ez a lehetőség azonban például sürgős esetben nem jelent megoldást, ráadásul a lehetőségek szűkössége miatt előfordulhat, hogy az egészségügyi intézmény által megadott időpontban nincs szabad tolmács, így ez a helyzet igencsak megnyújthatja az ellátásra való várakozási idejét.
A 30 órás kurzus célja természetesen nem az, hogy az orvosok jeltolmácsként működjenek, a képzés azonban segíti a probléma jelentőségének a megértését és a siketekkel való kapcsolatfelvételt. Mivel vizuális nyelvről van szó, az órai jegyzet gyakorló DVD-vel egészül ki, a jelnyelvi kommunikációt bemutató oktatófilmet siketek közreműködésével forgatták.
Miért vette fel a jelnyelv kurzust?
Veres Éva Dorottya, 3. éves orvostanhallgató: „Most már vannak belgyógyászati propedeutika című tárgyaink, amelyek során betegekkel is találkozunk. Siket pácienssel még nem kerültem kapcsolatba, de ha egyszer sor kerül rá, szeretném, ha tudnék kommunikálni vele, szólni hozzá az ő nyelvén.”
Sobják Orsolya, 3. éves orvostanhallgató: Bár személyes tapasztalatom nem volt még siket beteggel, régóta szerettem volna megtanulni a jelnyelvet, korábban is érdekelt. Fontosnak és hasznosnak tartom, hogy mindenkivel tudjunk kommunikálni.”
Tebesz Mónika, 3. éves orvostanhallgató: „Mindig érdekelt, hogyan kommunikálnak egymással a siketek, néha zavart is, ha láttam, hogy jelelnek és nem értem. Szerintem nemcsak az orvos-beteg kapcsolatban fontos, hogy megértsük a jelnyelvet.” DP
