A közlekedésfóbiától szenvedő beteg egy körülbelül húsz négyzetméteres szoba közepén ül, a fején virtuális valóság szemüveg, a kezén pulzusszámot és bőrellenállást mérő műszerek. A terem két fala mozivászonként funkcionál, a Kossuth téri metróállomás elevenedik meg rajta.
A Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának virtuális valóság szobájában járunk, ezt a modern technológiával támogatott terápiát az országban csak itt alkalmazzák – mondja dr. Simon Lajos, egyetemi docens. A módszer lényege, hogy a páciens egy virtuális világban próbálhat megbarátkozni azokkal a helyzetekkel, amelyektől fél. A gömbkamerás felvételeknek köszönhetően, a virtuális valóság szemüveg felvétele után, a páciens tényleg a megjelenített világban érezheti magát, bármerre fordítja a fejét.
Fontos, hogy a program egyfajta relaxációval indul, szintén virtuális világok segítségével. A beteg először egy tó partján találja magát, s a túloldalon lévő csónakba csak akkor tud beszállni, ha kellően ellazult: amikor a műszerek érzékelik, hogy megnyugodott, a csónak elindul felé. A fóbiát kiváltó helyzetbe tehát csak a relaxációs fázisok után viszi a pácienst a virtuális valóság terápia. Ha közben ismét stresszes állapot alakul ki, a szívverést és a bőr izzadását mérő műszerek rögtön jeleznek, a program pedig automatikusan leáll.
Egyelőre a repülés- és a metrófóbia kezelésére van kidolgozott program, a magasságfóbiások számára készített „virtuális világot” jelenleg tesztelik. A speciális terápiával kapcsolatos alapkutatások tíz éve kezdődtek, két éve pedig – egyfajta pilot programként – a betegek egy részén is alkalmazzák a módszert. A virtuális valóság terápia legalább olyan hatásos, mint a hagyományos pszichoterápia, ugyanakkor gyorsabb, kontrollálhatóbb és költséghatékonyabb is, mint az eddig használt módszerek – ennyi már biztosan tudható, az új eljárás hatásosságát vizsgáló kutatás azonban várhatóan csak két év múlva zárul le – hangsúlyozta dr. Simon Lajos.
Eddig például a metrófóbiát úgy kezelték, hogy a beteg alkalomról alkalomra egyre közelebb ment a metróállomáshoz a segédterapeuta kíséretében. Ez a klasszikus, gyakorlati módszer például a repüléstől rettegőknél nehezen megvalósítható. Fontos ugyanakkor, hogy a virtuális valóság terápia során is jelen van a terapeuta, tulajdonképpen a klasszikus pszichoterápia része ez a technológia.
Különböző fóbiákkal tízezrek küzdenek, a szorongások és félelmek akkor válnak betegséggé, ha befolyásolják az életminőséget, korlátozzák a pácienst mindennapi munkájában és egyéb tevékenységeiben. DP
