Idén októberben harmadik alkalommal rendezték meg SkillRace Országos Medikus Készségfelmérő Versenyt a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Általános Orvostudományi Kar Orvosi Készségfejlesztő Interaktív Központjában. A megmérettetésre a 4 orvosképző egyetem összesen 20 csapattal nevezett, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karáról (ÁOK) 3, a Fogorvostudományi karról (FOK) 2 csapat érkezett. A versenyt az ÁOK ötfős, hatodéves hallgatókból álló, Sine morbo/U99.90 nevű csapata nyerte, akik időt, energiát nem sajnálva adtak bele mindent a felkészülésbe.
Nyiri Dánielt (csapatvezető), Andaházy Bencét, Feig Emmát, Földi Esztert és Vörösvácki Esztert egyaránt a betegellátáshoz szükséges készségek begyakorlása, a gyakorlati tapasztalatszerzés iránti vágy hajtotta a kihívásra, amelytől, mint egybehangzóan állították, a vártnál is többet kaptak. Hiszen nemcsak a felkészülés alatti intenzív gyakorlásokon, hanem a versenyen is rengeteget tanulhattak. Jó tapasztalatot jelentett nekik, hogy a begyakorolt szkilleket éles helyzetben, stressz és nyomás alatt is kipróbálhatták, és a csapatban való együttműködést is gyakorolhatták. Mint egyikük fogalmazott, egészen más egy szimulált helyzetben végrehajtani egy újraélesztést, mint papírra vetni annak a lépéseit.
Galéria
A 12 különböző tematikájú állomáson eltérő nehézségű és komplexitású feladatok várták a versenyzőket. Emelt- és alapszintű újraélesztéssel, belgyógyászati, nőgyógyászati ellátással, szüléslevezetéssel, gyermekgyógyászati feladatokkal, neurológiai kórképek differenciáldiagnosztikájával, vagy éppen traumatológiai sérült ellátásával, bőrgyógyászati, fül-orr-gégészeti kórképek felismerésével, leletek értékelésével és műtéti előkészítéssel is meg kellett birkózniuk.
„Míg az egyik állomáson csak egy adott szkillt kellett bemutatni – nekem például fül-orr-gégészeti kórképeket kellett felismeri hozzávaló történet nélkül, más ugyanott emlővizsgálatot, vagy bőrgyógyászati kórképeket azonosított” – mesélte Földi Eszter. „Máshol viszont egy történetbe ágyazott, több területre kiterjedő helyzet várt megoldásra. Volt olyan szoba, ahova belépve flex hangját hallottuk, láttunk két ’sérültet’ és beoszthattuk, melyikünk kivel fog foglalkozni. Választottunk egy csapatvezetőt, az ellátáshoz pedig az ott látott eszközökből kellett kiválogatnunk a szükségeseket” – emlékezett vissza Feig Emma. Földi Eszter a traumatológiai állomást idézte fel, ahol egy szimulált pácienst már éppen kimentettek egy kútból, az ellátásához pedig a versenyzőknek saját maguknak kellett összeválogatni egy sarokban összepakolt eszközökből a megfelelőket, és el is kellett látni a sérültet. A szervezők nagyon nagy hangsúlyt fektettek a dekorációra, egy teljes erdőképet nyomtattak körbe a falakra, a kút is egy óriási nyomtatott lap volt a padlón, így nagyon beleélhettük magunkat a helyzetbe, de például a műtéti előkészítéses feladatnál is olyan szobában dolgozhattunk, amelyik élethűen szimulált egy műtőt és ahol szabályosan be is mosakodhattunk – tette hozzá Földi Eszter.
Mint mesélték, mindenki más feladatot kapott a nőgyógyászaton, ahol Emmának például Leopold-műfogásokat kellett bemutatni, Bencének egy hüvelyi szülést levezetni, megállapítani, hogy mennyire tágult méhszáj, hogy áll a csecsemő feje a szimulációs babában, amivel kapcsolatban elméleti kérdéseket is kapott. Dani hüvelyvizsgálatot végzett, közben pedig egy tesztfeladatsort is meg kellett oldaniuk, majd végül citológiai leletet kellett értelmezniük. A műtéttanhoz kapcsolódó komplex feladatokkal készülő állomáson a csapat egy részének be kellett mosakodni, és előkészíteni a beteget a műtétre, míg a többiek különböző varrattechnikákat, műtéttani szkilleket mutattak be, illetve sugárvédelmi öltözéket öltöttek fel. Máshol a vérgáz vizsgálatához vért kellett venni egy karból vagy, intraosszeális kanült bevezetni, és kaptak olyan feladatsort is az egyik állomáson, amelyben arról kellett dönteni, hogy hogyan folytatnák az ellátását egy sürgősségi osztályról frissen a belgyógyászati osztályra került új betegnek, ha belgyógyászati rezidensként az osztályukon lenne ez a feladat. Nem mellesleg minden lépésnél a válaszainkba is belekérdeztek a vizsgáztatók – idézte fel Vörösvácki Eszter.
Nyiri Dániel többek véleményének is hangot adott akkor, amikor arról beszélt, mennyire jó élményként élte meg, ahogy segítettek egymásnak továbblendülni az olyan pontokon, amelyeken egyedül elakadtak volna. „Nagyon nagy hangsúlyt kapott a versenyen a csapaton belüli kommunikáció hatékonysága, hogy mennyire tudjuk támogatni egymást, fél szóval is segítséget kérni attól, akinek egy adott feladat inkább a szakterülete” – fogalmazott, hozzátéve: a legtöbb állomáson kommunikálhattak egymással.
Állomásonként 20 perc állt rendelkezésükre a feladat végrehajtására, további 5 perc a technikai információcserére, és mindenhol azonnal visszajelzést is kaptak a teljesítményükről, sok állomáson tanácsokat is a jövőbeli, éles helyzetek megoldásához. A szakmai értékelés mellett külön kiemelték a csapat „betegekhez” való hozzáállását, kommunikációját, közte például amikor egy vérvételnél, amelyet csak egy szimulációs karon kellett bemutatni, is úgy viselkedtek és kommunikáltak, mintha maga a beteg ült volna az asztalnál, azaz bemutatkoztak és elmagyarázták mi fog történni. Ugyanígy pozitív visszajelzést kaptak arra is, amikor a szimulált, éppen kikérdezett beteg szédülésre panaszkodásánál a csapattagok azonnal kétoldalt támogatóan a beteg mellé álltak, hogy el ne essen. Együttműködésük, az egymást támogató hozzáállásuk is elismerést aratott, amellett, hogy beszámolójuk szerint a csapattagok maguk is nagyon pozitívan élték meg a helyzeteket. Mint elmondták, a verseny barátságos légkörben zajlott és tanulságos visszajelzéseket kaptak a vizsgáztatóktól.
Galéria
Az egész versenyt illetően a felkészülés, pontosabban annak során az időmenedzsment volt a legnehezebb. Minden segítséget megkaptunk, az oktatókkal addig gyakorolhattuk az egyes szkilleket, amíg sikerült jól elsajátítani, mindezt azonban be kellett illeszteni a meglévő tanulmányi kötelezettségeink közé, ami sokszor áldozatokat kívánt – foglalta össze többük véleményét is Andaházy Bence. Egyöntetűen fogalmazták meg azt is, hogy rendkívül hasznosnak tartják, hogy jelen tanév második szemeszterétől egy hasonló felkészítést szabadon választott tantárgyként egy félév során is tanulhatnak a hallgatók, mert a versenyre begyakorolt szkillek bármilyen specializáció esetén nagyon jól hasznosíthatók az egészségügyi ellátásban.
Az egyhónapos felkészülést dr. Fritúz Gábor, az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszék mesteroktatója koordinálta. A folyamat elején azonosított 93 szkill alapján kérték fel az egyes szakmák képviselőit, végül az egyetem mintegy 15 klinikájának és intézetének mintegy 40 oktatója vett részt a felkészítésben, akik, mint az azt koordináló dr. Fritúz Gábor elmondta, nagyon lelkesen fogadták a felkérést, és az oktatók a versenyzőkhöz hasonlóan, apait-anyait beleadtak a közös munkába. A felkészülésnél elemezték a tavalyi verseny – ahol a Semmelweis csapatai a második, harmadik helyen végeztek – tapasztalatait is, továbbá a pécsi szervezőktől kapott információkat is beépítették a tervezésbe. A négyhetes intenzív munka elején a 15 ÁOK-s hallgató együtt készült, a csapatok menetközben álltak össze. Mind a verseny, mind a felkészülés életreszóló élmény és inspiráció volt mindannyiuk számára, és mint dr. Fritúz Gábor hozzátette, oktatóként is nagy örömet jelentett számára ilyen lelkes és sokféle irány iránt érdeklődő csapattal dolgozni.
Szepesi Anita
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem, Kerekes Fotó
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
