„Az egyetem olyan oktatási intézmény, amely azáltal nevel, hogy tudományos műhely.” Ez egy kulcsmondat abból a kitűnő írásból, amely Klinghammer István tollából jelent meg a Magyar Nemzet, 2013. december 4-i számában. Az orvosképzést végző tudományos műhely egyik pillérét az elméleti és preklinikai intézetek jelentik, amelyek alapozó ismereteket nyújtanak, másik pillérét a klinikák adják, ahol a medikusok az orvoslás gyakorlati elemeit sajátítják el. Csak a tudományban is jártas elméleti és klinikai oktató-kutató képes a legmagasabb szintű alapismeretek és klinikai kompetenciák oktatására. Az oktatás, kutatás és betegellátás hármas egysége teszi az orvosképző egyetemeket a kormányprogramban is nevesített nemzetközi tudásközponttá!
A fentiekből egyenesen következik az, hogy az orvosi egyetemek nem képzelhetők el klinikák nélkül! Mégis, időről időre megjelennek olyan hírek, amelyek működőképes szcenárióként mutatják be a klinikák leválasztását az orvosképző egyetemekről. A leválasztási tervek mögött az a meggondolás húzódhat meg, hogy a kórházakkal azonos irányítási szerkezetben a klinikák hatékonyabban működtethetők.
A négy orvosképző egyetem klinikáit képviselő szövetség (EKSZ) az esetleges leválasztást szorgalmazó törekvéseket rendkívül kockázatosnak és a minőségi orvosképzést veszélyeztető elgondolásnak tartja.
A legtöbb hazai és külföldi orvosképző intézmény gondosan meghatározott és a klinikum és az elméleti orvostudomány folyamatos együttműködésén alapuló tanmenet révén biztosítja az egységes orvosképzést. Az elméleti és gyakorlati ismereteknek ez a hierarchikus egymásra utaltsága nehezen lenne biztosítható akkor, ha az elméleti intézetek tevékenységét dékán, míg a klinikák helyébe képzelt oktató kórházakét igazgató irányítaná. Az egységes szemléletű képzési terv egységes irányítást igényel.
A hazai orvosképző felsőoktatási intézményekben közel negyedszázada bevezetett idegen nyelvű képzés talán az egyik legnagyobb vívmány. Orvosképző egyetemeink ezáltal váltak nemzetközi szinten is tömeges oktatást végző tudásközpontokká. A külföldi hallgatók által befizetett tandíjak összege a négy egyetemre vetítve évente 20-25 Mrd forintot tesz ki importigény nélkül. Az itt tanuló hallgatók átlagosan ugyanennyi pénzt költenek el lakásra és élésre, és ez már nemzetgazdasági szinten is számottevő bevételi forrás. Külföldi hallgatóink orvosképzésünk és Magyarország jó hírét öregbítik. További hozadék az a szellemi tőke, amelyet a magyar hallgatók is élveznek, hiszen két idegen nyelven (angol, német) előadóképes oktatóiktól magasabb szintű tudást kapnak, mint amilyet az egynyelvű képzés biztosítana.
Amennyiben a klinikák az egyetemektől függetlenül működnének, ezek az oktatási műhelyek menthetetlenül szétesnének. A negyedévezredes tradícióra és a hatalmas oktatási tapasztalatra épülő vonzerő pillanatok alatt eltűnne. A tematika és a képzés egységessége és tradicionális kiszámíthatósága nemcsak magyar, hanem idegen nyelven folytatott képzési tevékenységünknek is fontos záloga! Az orvos- fogorvos és gyógyszerészképzés a több ezer külföldi diákot idevonzó magyar felsőoktatás sikerágazata.
Ténykérdés, hogy a magyar orvosbiológiai kutatások zöme egyetemeken folyik. Érthető, hogy a legbonyolultabb esetek jelentős része végül a progresszív ellátás csúcsát jelentő egyetemi klinikákon oldódik meg. A csúcsot a kutató és oktatómunkán alapuló tudástöbblet jelenti, amely kizárólag az elméleti és klinikai kutatások és a curriculum egységessége árán tartható fenn. A klinikák leválasztása éppen azt a képzési-kutatási bázist zúzná szét, amely a legmagasabb szintű orvosi ellátás tudományos és klinikai alapja. Az egyetemeken klinikai háttér nélkül nem képzelhető el nemzetközi szintű kutatómunka, sikeres tudományos kutatók nélkül pedig nincs megfelelő tanszemélyzet. A klinikák helyébe lépő oktatókórházakban sem a kutatás, sem az oktatás nem lenne prioritás.
Az Egyetemi Klinikák Szövetsége egyetért az MTA Orvosi Tudományok Osztályával, amely úgy foglalt állást, hogy a klinikai munka elválaszthatatlan részét kell, hogy képezze az orvosképzésnek. Hasonlóan vélekedett az akadémiai egészségügyi intézmények (AAHCI) társaságának a közelmúltban Budapesten megrendezett konferenciája. A szervezet elnöke kifejtette, hogy az Egyesült Államokban már megpróbálták különválasztani a betegellátást, kutatást és az oktatást, de a tapasztalatok egyértelműen igazolták, hogy ezek a tevékenységek egy intézményen belül, együttesen és egymást erősítve működnek a legmegfelelőbben. Az európai tendenciák is az egyetemi klinikákon alapuló orvosképző helyek irányába mutatnak.
Kérjük az egészségpolitikai és a felsőoktatás irányitóit, hogy a nemzetgazdaság és az országimázs szempontjából kiemelt szféra, az idegen nyelvű és a magyar nyelven folyó orvosképzés fenntartása érdekében álljanak ki az egységes magyar orvosi curriculum mellett. Meggyőződésünk és felelősségünk annak kimondása, hogy az orvosképzés jelenlegi struktúrájának gyökeres megváltoztatása nemzeti célokat, több évtizedes szakmai eredményeket, sikeres országimázst, valamint sokmilliárdos bevételeket veszélyeztet.
Egyetemi Klinikák Szövetsége vezetősége
