EZ AZ ÍRÁS CSAK WEBEN OLVASHATÓ!

Bukovinszky Anna

Matolcsy András igazgató professzor meghívására Bukovinszky Anna, a PTE OEC Szakképző és Továbbképző Központ ny. főmunkatársa tartott előadást a hallgatói feedback rendszerekről és a Pécsi Orvostudományi Egyetemen szerzett tapasztalatokról az I. sz. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetben. A nemzetközileg elismert szakember véleménye és tapasztalata sok tekintetben előremutató az orvosképzés területén, ezért szóban kifejtett gondolatait leírva is közétesszük.

A Pécsi Orvostudományi Egyetem az 1970-es évektől beindított oktatási reformtörekvések részeként indította el a hallgatói feedback rendszer kidolgozását. Akkori munkánkat számos pedagógiai innováció – amelyekről akkor még főleg az orvosképzés nemzetközi folyóirataiból értesültünk – inspirálta. Különösen az a felismerés, hogy azok az iskolák, ahol az oktatás fókuszpontja elsősorban nem a tanárra és a tananyagra, hanem a diákra irányul, sokkal eredményesebbek és népszerűbbek. A paradigmaváltás szükségességét a 60-as évektől a felsőoktatási intézmények is felismerték, és számos amerikai vagy nyugat-európai egyetemen vezettek be alapvető reformokat: új kurrikulumot, új gyakorlati készségfejlesztési módszereket és új tudásellenőrzési rendszert, deklarálva, hogy a képzés végcélja a közösségben dolgozó, széles körben kompetens, kreatív orvos kiképzése, és nem elsősorban a tudósé vagy a magasan képzett specialistáé. A „régi” egyetemeken is sok helyen vizsgálták felül a hagyományos kurrikulumot, növelték a gyakorlati órák számát, megjelentek az egységesítési törekvések is az ún. törzs-kurrikulum kimunkálásában, illetőleg a nemzeti licensz-vizsgák bevezetésében, és a századvégre kidolgozásra kerültek a minőségbiztosítási módszerek is.

Átalakult viszony

A 21. század kihívása az egyetemek új szerepének elfogadása, ahol az oktatás főszereplői nem egyszerűen diákok és tanárok, hanem inkább kliensek (vásárlók) és szakértők (eladók). Az új szerep pedig feltételezi a korábbi szubmisszív/domináns viszony átalakulását kiegyenlített, partneri viszonnyá, ugyanis csak ilyen légkörben lehet eredményes a közös munka, és ez a minőségfejlesztés feltétele is: a KONSTRUKTÍV PÁRBESZÉD tanár és diák között. E dialógus feltétele a visszajelentés, amelyben mindegyik fél kifejtheti véleményét a másik munkájáról.

Napjainkra a hallgatói vélemények, attitűdök rendszeres összegyűjtése és elemzése az amerikai egyetemeken több évtizedes gyakorlat, míg Európában még mindig elég nagy az ellenállás, főleg az újonnan alapított, ún. „reform” egyetemeken alkalmazzák. A világ többi részén is többnyire ott találkozunk a hallgatói feedback-kel, ahol az orvosképző intézmény megvásárolta egy jól bevált (európai vagy amerikai) kurrikulum licenszét és minőségbiztosítási rendszerét. Az ezredforduló időszakában számos nemzetközi állásfoglalás indított be jelentős felsőoktatási reformokat; az Európai Unióban a legfontosabb a Bologna Deklaráció, de jelentősek a nemzetközi és nemzeti orvosképzési társaságok állásfoglalásai, ajánlásai is, pl. WFME Global Standards in Basic Medical Education (2003).

Saját kérdőívekkel

Magyarországon az orvosképzési reform-törekvések az 1970-es években kezdődtek, amelyekhez jelentősen hozzájárult az, hogy 1974-ben a WHO támogatásával oktatás-módszertani központok létesültek mindegyik orvosegyetemen. Pécsett Tigyi András professzor szakmai vezetésével az egyik kiemelt feladat az átfogó hallgatói visszajelentő rendszer kidolgozása volt. Irodalmi kutatásaink számos jó mintát szolgáltattak a kérdőívek megtervezésére, feldolgozására vonatkozóan, eleinte ezeket adaptáltuk, és csak néhány évvel később kezdtünk neki a „saját” kérdőívek kialakításának. Legfontosabb alapelvünknek fogadtuk el a Tuckman által megfogalmazott „12 Parancsolatot” a hatékony feedback-ről [1], amely azóta is munkánk alapköve. Nagyon lerövidítve, a következőket kell a hallgatói visszajelentői rendszer kidolgozásánál biztosítani:

1. A visszajelentésnek konkrét magatartási jellemzőket kell tartalmaznia.
2. A visszajelentésnek megkérdőjelezhetetlennek kell lennie. El kell fogadtatni, hogy a lehetőségek között objektív, hű és valóságos tükör, nem személyeskedés vagy rosszindulat vezeti.
3. A visszajelentés forrásának „jó hírűnek”, elfogulatlannak, így a javasolt korrekcióknak elfogadhatóknak kell lenniük.
4. A visszajelentésnek könnyen megérthetőnek kell lennie.
5. A visszajelentést kapónak legyen világos, ideális modellje a kívánatos viselkedésmódról.
6. A visszajelentést kapó legyen tisztában a vele szemben támasztott elvárásokkal.
7. A visszajelentést kapó vállaljon kötelezettséget magatartásának megváltoztatására.
8. Ez a kötelezettség-vállalás nyilvánosan történjen.
9. A visszajelentésnek feszültséget kell keltenie.
10. A visszajelentés ne jelentsen elviselhetetlen kockázatot. A visszajelentés által keltett feszültség annál nagyobb, minél nagyobb a különbség a kapott feedback, illetve az adott személy önmagáról alkotott képe között. E disszonancia keltette feszültség feldolgozása – melyhez célszerű segítséget nyújtani – a legfontosabb mozzanata a visszajelentés elfogadásának.
11. A változáshoz modell (az összes általános elméleti és gyakorlati célkitűzéssel), valamint támogatás nyújtása szükséges.
12. A visszajelentés és az ezt követő diszkusszió, valamint a „számadás” a visszajelentést szolgáltatóknak legyen rendszeres.

1977-1981-ig két kérdőívtípust dolgoztunk ki: az oktatói magatartást leíró ún. TÜKÖR kérdőíveket (előadók, ill. gyakorlatvezetők számára), valamint a kurrikulum egyes tantárgyait részletesen értékelő ún. általános feedback kérdőívet. 1981 és 1991 között a feedback vizsgálat nem volt rendszeres, a részvételt a tanszékek döntötték el, kivétel az 1981-es, az 1986-os és az 1989-es év, amikor az oktatási rektorhelyettes utasítására átfogó feedback készült. 1991-ben az Egyetemi Tanács elrendelte az évenkénti feedback vizsgálatot, ami 1997-ig rendszeresen lezajlott. Az eredményeket ekkortól nemcsak az intézeti oktatói kollektívák, hanem az Oktatási Bizottság is megvitatta az egyes intézetvezetőkkel.

Független szakemberek

1997-ben az Oktatástechnikai és Módszertani Csoport az egyetemi integráció miatt megszűnt, és a feedback lebonyolítása a Hallgatói Önkormányzat feladatai közé került. Néhány év kimaradás után 2001-ben megalakult a Feedback Bizottság, amely megerősítette a feedback szükségességét, és megfogalmazta a lebonyolítás legfontosabb elemeit. A bizottság állásfoglalásában sajnos nem szerepelt a gyakorlati kivitelezés részletes taglalása, a feladat továbbra is a Hallgatói Önkormányzat Feedback Team-jének „vállát nyomta”, a tagok nagy lelkesedéssel igyekeztek ennek a hatalmas feladatnak – a kérdőívek kitöltetésétől egészen a feldolgozásig – megfelelni, mivel külső szakértők bevonására nem volt lehetőségük. Jelen tanévtől változni fog a rendszer, és az oktatás minőségbiztosításáért felelős, független szakemberek is bevonódnak a munkába. A Magyar Orvosképzési és Egészségügyi Oktatási Társaság vezetőségének állásfoglalása szerint az orvosképzés minőségfejlesztésének nagyon fontos feltétele lenne, hogy a négy magyar orvosképzési intézmény egységes alapelveket lefektetve dolgozza ki hallgatói visszajelentő rendszerét.

Dr. Bukovinszky Anna
ny. főmunkatárs
PTE OEC Szakképző és Továbbképző Központ

Lábjegyzetek

[1] B. W. Tuckman (1976) Feedback and the Change Process.   [vissza]