A radiológia az orvostudomány szakterületének legdinamikusabban fejlődő ágai közé tartozik. Ha megnézzük, a XXI. század elején mit takar e szakterület, akkor kollégáink joggal méltatlankodhatnak, hiszen a diagnosztikai képalkotás arra törekszik, hogy az ionizáló röntgensugarat felváltsák más energiák, ezáltal is csökkentve a szervezetre káros sugárzások mértékét. Az MRI, valamint az ultrahang diagnosztikai kutatások nagy része mind ezt szolgálja, s nem csak a morfológiai, hanem a funkcionális paraméterek tekintetében egyaránt.

Nagy szerepe van a diagnosztikában a képfúziós technikáknak, amikor lehetőség nyílik arra, hogy az egyik vizsgáló módszer összegezhető, kiegészíthető legyen egy másikkal, mely megkönnyíti bizonyos beavatkozások kivitelezését. Ezen pár gondolat sejtetni engedi azt is, hogy e módszerek ismeretéhez, továbbfejlesztéséhez nélkülözhetetlen szükség van szakemberekre.

Ezen szakképzést valamint kutatást az egyetemek nem engedhetik ki a kezükből, hiszen a hármas egység: kutatás, tanítás, gyógyítás nem csorbulhat.

Professzor Hüttl Kálmán, mint a radiológus grémium elnöke, közösen a szakma tudoraival és mentoraival a képi diagnosztikai szakorvosképzés követelményrendszerének átdolgozásához látott hozzá. A szakág dinamikus fejlődése szigorú képzési protokollt kíván, mely több szintre bontott. A részekre osztott modalitások, illetve az erre épülő klinikai morfológiai elsajátítása után a rezidens számot ad tudásáról. Az egységesített szakmai követelményrendszer az európai és az amerikai iskolákhoz is igazodik. A szakvizsgára készülő jelölteknek a felkészülés szempontjából ez nagyon sok előnyt jelent, hiszen ebben a rendszerben az elméleti és gyakorlati tudás megszerzésére egyaránt biztosított a lehetőség.

Hüttl Kálmán professzor ezen munkacsoport összefogásával megtette az első lépést ahhoz, hogy a Semmelweis Egyetemen a radiológus képzés visszanyerje, egykori mestere, professzor Zsebők Zoltán munkássága alatt elért európai viszonylatban is kiemelkedő szintjét.

Dr. Szalai Klára