„Angyal, vidd meg a hírt az égből
Mindig új élet lesz a vérből”

(Márai Sándor 1956)

Közismert, hogy az 1956-os forradalomban magyar orvosok, egészségügyi dolgozók és mentősök hivatástudattal, nem egy helyen hősiesen teljesítették feladatukat. (…)

Minderről viszonylag kevés közlemény jelent meg. A 90-es években azonban egy egészségügyi intézet pincéjéből előkerültek az egyik fővárosi sebészeti klinika forradalom alatt ellátott sebesültjeinek kórlapjai. Ezeket az eredeti dokumentumokat dr. Dubecz Sándor sebészklinikai docens részletesen feldolgozta és „Sebészeti Klinika a tűzvonalban. 1956” c. könyvében megírta, kiegészítve e klinika forradalom alatti működésének történetével, amelynek mindvégig maga is résztvevője volt. E könyv adatai – egyik neves történészünk szerint – meghatározóak a 56-os forradalom sebesültjeinek ellátásáról…megtudhatjuk, hogy 1956. október 23-án este a Magyar Rádió Székházánál kirobbant harcok első sebesültjeit a közeli Baross utca 23. sz. alatti II. sz. Sebészeti Klinikára vitték. (…)

A súlyos, többnyire vérző, sőt kivérzett és shockban lévő sebesültek műtéteihez bőséges vértranszfúziók elengedhetetlenek voltak. A has- és mellkas sérültek műtéte 2000-4000 mililiter vért igényelt. A klinika konzervvér-tartalékai már a második napon elfogytak. A klinika egyik orvosnője behívta belgyógyász férjét, és napokon keresztül ők vettek le vért a transzfúziókhoz a klinika dolgozóitól és a környékből önként jelentkező lakóktól. A vérpótlást október végétől jelentősen segítette, hogy Varsó egész repülőtérnyi vérkonzervet küldött, a svédek vérplazmát, Bécs pedig egész vértartalékát.

A klinikán ellátott sebesültek heroikus műtétei közül a kórlapok alapján néhány általam operált sérült leírását idézzük:

Felv.sz.: 454. 22 éves egyetemi hallgatót okt. 23-án este haslövés miatt vitték a klinikára. Azonnal a műtőbe szállították, és közben mindkét karjába túlnyomással kapott vért. Azonnali műtét. Az operatőr mellett 2 orvos, 2 asszisztens, 2 műtősnő és 2 műtős. A hasfalon tenyérnyi roncsolt vérző seb. A hasi vérzést a máj lövéses szétroncsolása okozta. A májsérülést vérzéscsillapító habszivacs feletti varratokkal látták el. Hasfalzárás drén felett. A betegnek műtét alatt és után 4000 ml vért kellett kapnia, amíg mérhető vérnyomása és pulzusa lett. A sérült meggyógyult.

Felv.sz.: 571. Szovjet katona. Dg.: jobb comb roncsolt lövési sérüléséből erős vérzés. A beteg shockban van. Transzfúzió után altatásban műtét. Haladéktalanul antibiotikum a drénen át és infúzióban. Másnap az egész végtagra gipszrögzítés.

Felv.sz.: 694. 19 éves lakatos. Mellkasi lövési sérülés. A sebesült shockban van, mellkasi sebből igen bő vérzés. Túlnyomásos transzfúzió. Azonnali műtét. A gyomor és a haránt vastagbél a rekesz roncsolásán keresztül a mellüregben foglal helyet. A szétrobbant vérző lépet eltávolítjuk. A máj mellső felülete szélesen és mélyen roncsolt, belőle erős vérzés. A máj sebének habszivacs feletti varratokkal ellátása után a vastagbelet és a gyomrot a hasüregbe visszahelyezzük. A gyomor áthatoló sebét és a rekesz nyílását elvarrjuk. Hasfal- és mellkassebzárás. Drén. Azonnali antibiotikum adás a drénen át és infúzióban. A beteg műtét alatt 2500 ml vért kapott. November 17-én gyógyultan távozott.

…Több fővárosi kórház hasonló szerepéről (I. Sz. Sebészeti Klinika, Szt. István, Péterfy, Szt. Rókus, Újpesti és Uzsoki utcai Kórház, stb.) is tudunk. Vidéken is számos kórház kényszerült súlyos sérültek ellátására különösen a szörnyűséges sortüzek után (Mosonmagyaróvár, Kecskemét, Salgótarján). Egyes adatok szerint a forradalom alatt az ország kórházaiban kb. 18 000 sebesültet láttak el. (…)

A forradalom szovjet sebesültjeinek magyar kórházakban meglepően sikeres kezelései után a Szovjet Déli Hadsereg főparancsnoka szükségesnek látta és engedélyezte, hogy a súlyos sebészeti kezelést, műtétet igénylőkhöz magyar sebészi segítséget vegyenek igénybe. Ennek értelmében – közel 2 évtizeden át – a Szovjet Központi Katonai Kórház rendszeresen élt ezzel a lehetőséggel. Sőt, a magasabb rangú tisztek és családtagjaik nagyobb műtéteihez is magyar sebészt kértek a fővárosban a Baross utcai Sebészeti Klinikától, illetve az onnan főorvosnak kinevezett sebésztől. A Szovjet Légierők legfőbb parancsnoka is hazánkba jött, és az utóbb nevezett sebésszel operáltatta magát. Ennyit a magyar sebészek elismeréséről.

A forradalom 50. évfordulóján emlékeznünk kell nemzeti szabadságharcunkra, és ezt a későbbi nemzedéknek is ismerniük kell. Történelmi igazságunk értékelésére is érvényes: „Veritas nil veretur, nisi abscondi”, azaz világbirodalmat megrendítő hazafias megmozdulásunknak emlékét az elfelejtéstől féltenünk kell!

Az emlékezés méltó példája, hogy a Semmelweis Egyetem a forradalom alatt elvesztett 14 hősi halottjának emléktáblát állított a belső klinikakertben.

A forradalom 50. jubileuma alkalmából kegyelettel kell emlékeznünk azokra, akik életüket áldozták nemzeti ügyünkért, és együttérzésünket kell kifejeznünk azoknak is, akik sebesülés vagy megtorlás szenvedői voltak.

Dr. Kós Rudolf

* A teljes cikk megjelent az Orvosi Hetilapban (147. évfolyam, 30. szám – 2006. július 30., 1429-1430).

Irodalom: Balás Piri László: Emberek fehérben 1956, Csernohorszky V.: Erkölcs és politika. Nemzetőr, 1988., Dubecz S.: Sebészeti Klinika a tűzvonalban. 1956., Szikra, 1996., Kós R., Ribári O.: „A magyar sebészet és ágai története a II. világháború után”, Communicationes. 2002., Kós R.: Hivatás, humanizmus ideológia- és politikamentesen, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum és Könyvtár, Levéltár, 2005. (kézirat), Márai S.: Összes versei, Helikon, Budapest, 2000., Szállási Á.: „Sebészi könyv a hazaszeretetről”, Magyar Élet, Ausztrália, 2001. 05.