A megújult Orvosképzés című folyóirat második száma a Semmelweis Egyetem PhD Tudományos Napok idei rendezvényére, április 13-ára jelent meg. Ez alkalomból tekintjük át röviden a folyóiratfolyam történetét.

Magyarországon az orvostovábbképzés kezdetei 1883-ig nyúlnak vissza, amikor Fodor József professzornak, a Közegészségtani Tanszék és Intézet igazgatójának indítványára a budapesti egyetem Orvosi Karának tanártestülete a nyári szünidőben kéthetes ismétlődő kurzusokat indított a gyakorló orvosok számára. Ennek egyenes folytatásaként 1911-ben megalakult az Orvosi Továbbképzés Központi Bizottsága, melynek kiadványaként Grósz Emil és Scholcz Kornél egyetemi tanárok még ugyanebben az évben megindították az Orvosi Hetilap után jelenleg második legrégibb orvosi folyóiratunkat, az Orvosképzést. A lap 1938-ig rendszeresen ismertette az orvostovábbképző tanfolyamok programját. Hasábjain a hazai orvostudomány legjobbjai publikáltak.

Váltások-változások

A folyóirat 1944 és 1961 között nem jelent meg, majd az Orvostovábbképző Intézet indította újra. Szerkesztőbizottságába valamennyi orvosegyetem szakembereit felkérték, első szerkesztője Juhász István, egyetemünk későbbi belgyógyász professzora volt, aki mellé utóbb Braun Pál, az Orvosi Hetilap korábbi főszerkesztője is csatlakozott. 1994-ben jelen sorok írója vette át a lap gondozását és főszerkesztői funkcióját. A folyóirat új arculatot kapott, kiadását 2000-ben, mikor a Semmelweis Egyetem szerkesztésébe került, a Medicina Kiadó vette át.

Grósz Emil és Scholtz Kornél, a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosprofesszorai, az Orvosképzés alapító szerkesztői (1911)

2005. december 19-én dr. Tulassay Tivadar rektor úr ünnepi szavaival új fejezet nyílt az Orvosképzés történetében. A folyóirat kiadását és egyben a kiadói stratégia új céljait a Semmelweis Egyetem vállalta és kiadója a Semmelweis Kiadó lett, Táncos László vezetésével.

Rektor úr akkori ünnepi beszédében méltatta az Orvosképzés addigi teljesítményét, s kiemelte, hogy a megújult folyóirat egyben új célokat, így elsősorban a rezidensképzés, valamint az ország valamennyi doktori iskolai hallgatójának szakmai támogatását és a frissen PhD tudományos fokozatot elnyert orvoskutatók tudományos bemutatkozását kívánja majd elősegíteni. Mindemellett részt vállal a klinikai és elméleti orvostudomány már kiérlelt új eredményeinek átfogó, „review” formájú bemutatásában is. Végül rektor úr bejelentette: az európai társegyetemekkel közös képzési formák, valamint a tudomány és az oktatás határokat és nyelveket nem respektáló jogos törekvései előrevetítik annak lehetőségét, hogy a megújult Orvosképzés néhány éven belül akár angol nyelven megjelenő, impakt faktorral bíró folyóirat legyen.

Kiérlelt koncepció

Az új felelős szerkesztő Fejérdy Pál professzor, oktatási rektorhelyettes, főszerkesztői Fekete György (klinikai orvostudomány) és Szél Ágoston (elméleti orvostudomány) professzorok. Kirajzolódott továbbá a „mondanivaló”, a széles szakmai célközönséghez, elsősorban az általános orvoskaron végzett rezidensekhez és a fiatal szakorvosi gárdához, a legfogékonyabb orvoskollégákhoz történő eljuttatását, s célcsoportokban a tudás ellenőrzését és az új ismeretek kreditponttá történő konvertálását is magába foglaló koncepció. Reményeink szerint mindezt hamarosan megvalósítjuk, és jogosan bizakodunk abban, hogy az orvostovábbképzést szolgáló nagy múltú lap, mely szerkesztőgárdájában mozgósítja az orvosegyetemek szakmai elitjét, hasznosan fogja szolgálni a szakorvosok folyamatos szellemi megújulását.

Dr. Préda István
az Orvosképzés szerkesztőbizottságának elnöke