Lapis Károly

Majdnem 200-an gyűltek össze április 21-én az I. Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet tantermében, hogy egy szabálytalan „referáló-ülés” keretében kívánjanak boldog születésnapot Lapis Károly professzor úrnak.

Megjelentek kortárs kollegák, az intézet mai tagjai, és szép számban azok, akik abban az időben töltöttek több-kevesebb időt a falak között, amikor az ünnepelt gyakorolta igazgatói funkcióit. És persze eljött néhány érdeklődő is. Az ülést az intézet jelenlegi vezetője, Kopper László professzor indította múltra emlékező képek sorával, nagy derültséget okozva nem egyszer, látva egykori önmagunkat, néha szomorúan gondolva az örökre eltávozottakra. Azután azok szóltak, akik a 25 éves „Lapis-korszak” aktív részesei voltak. Az ünnepelt elégedetten vehette tudomásul, hogy mindenki élete meghatározó részének tekintette az intézeti éveket, néha utólag értékelve a szigort, a magas mércét, elismerve a segítőkészséget, a tanulmányutakat, a korszerű módszereket, és, ha változó összetételben is, a jó társaságot. A volt tanítványok, akik kijárták a Lapis-iskolát, őszinte köszönettel szóltak tanítójukról, és arról, hogy az itt tapasztaltak hogyan hasznosultak karrierjük későbbi szakaszában. A komoly gondolatokat harsány derűvel fogadott sztorik fűszerezték, nem kevés öniróniával, és persze olyan fordulatokkal is, amit csak azok érthettek, akik megélték azokat a napokat.

A „hozzászólásokat” Lapis professzor zárta le, bölcs mondatokkal, büszkeséggel gondolva az elmúlt időkre, és köszönettel az őt ünneplők elismeréseire. Minden munkatársamat szerettem, mondta, és ha ez közelről olykor nem is érződött, az évek távlata visszaigazolta a hajdani főnök szavait. Nyolcvan év nagy idő, és az, hogy ennek legnagyobb része a hazai patológia és onkológia élvonalában telt el, elismerésre és tiszteletre méltó. Hatalmas munkabírása, szervezőkészsége, a szakma szeretete, szorgalma a legnagyobbak közé emelte, fényesítve e patinás intézet és az egyetem hírnevét. Az estébe forduló délután harmadik fordulója pezsgővel a kézben találta a résztvevőket, és még sokáig tartott a beszélgetés, múltról és jelenről, néha egy kicsit a jövőről is. Jó volt ismét találkozni, erre kitűnő alkalom volt ez a születésnap. Isten éltessen Professzor Úr!

kopper