Az ünnepség főszereplői Papp Csaba docens megemlékezését hallgatják (jobbról balra Papp Zoltán professzor, Jankó Béla professzor és felesége, Iffy László professzor és felesége, valamint Paulin Ferenc professzor)

A Himnusz hangjaival kezdődött az emlékülés, az 1956-os magyar forradalom kezdetének előnapján (49 év múltán). Az egyidejűséget alátámasztja, hogy mindkét díjazott életében meghatározó volt ez az esemény, miként arról hitet tettek előadásaikban.

A Semmelweis-Tauffer emlékdíjat 2001-ben alapították a két magyar kiválóság késői tanszéki utódai. Az elismerést eddig Zoltán Imre, Csömör Sándor, Gáti István és Zsolnai Béla szülész-nőgyógyász professzorok vehették át.

Jelen emlékülésen először a névadókról hangzott el méltó megemlékezés (Szánthó András és Ács Nándor docensektől), majd mielőtt a két díjazott – dr. Iffy László professzor (2005), dr. Jankó Béla professzor (2006) – átvette a díjat Papp Zoltán és Paulin Ferenc professzoroktól, laudáció hangzott el róluk (Papp Csaba és Sziller István docensektől). Ezt követték a díjazottak előadásai életútjukról. Iffy László a forradalom leverése után hagyta el az országot. Előtte a Sportkórházban dolgozott, mint kezdő szülészorvos. Munkásságának főbb állomásai: Anglia, Kanada, végül az Egyesült Államok, ahol a New Jersey Egyetem szülész professzora lett. Egész életének szakmai hitvallása a Semmelweis-i gondolat, mely egyben karrierjét is megalapozta. A császármetszést követő fertőzéseket – melyek akkoriban ijesztő méreteket öltöttek az USA-ban: 80-90% – a Semmelweis-i antiszeptikus eljárásokkal sikerült 15%-ra leszorítani (Chicago, 1971). Ars poétikája a Churchill-i gondolat: „a siker titka, hogy mindig eggyel többször kell próbálkozni, mint ahányszor elbukunk”.

A másik díjazott, dr. Jankó Béla, a Stanford University szülész- nőgyógyász Emeritus Professzora. Az ő életútja valóban elszakíthatatlan a történelemtől. 1956 őszén 5. évét kezdte a Budapesti Orvostudományi Egyetemen (az első két évben anatómiai csoportvezetője éppen e sorok írója volt, és a korábbi bencés diák, hordozva jogtalanságokat elszenvedett előéletét, már akkor kitűnt csoporttársai közül határozott, igazságot kereső, harcos jellemével). A 3. és 4. tanévben Kovách Arisztid professzor intézetében volt diákkörös. És akkor jött közbe a forradalom, mely őt az egyetemi hallgatók elsővonalbeli forradalmi vezetői közé emelte. Neve a forradalom irodalmának legfényesebb lapjait díszíti. A november 4-ét követő megtorlás alól csak az emigráció jelenthetett megoldást. A külföldön megszerzett diplomával megkezdődött a fiatal orvos sokrétű munkássága, mely a szülészet-nőgyógyászat területén túl (kismedence patológiája, menopauza kérdése) kiterjed a lézersebészet, az oszteoporózis problémáira is. Vallja, hogy az orvosnak fontos feladatai vannak az egészségügyi felvilágosításban. Néhány évvel korábban államunk Jankó Bélának a Köztársaság Tisztikeresztje kitüntetést adományozta.

Ami a legfontosabb, hogy a díjazottak, jóllehet csaknem 50 éve átlépték országunk határát, minden időkben nemcsak szavakban hűek magyarságukhoz, hanem tettekkel bizonyítva támogatják mind új hazájukban, mind itthon a magyar tudományt, a magyar szülész-nőgyógyász közösséget, a fiatal orvosokat, és hozzájárulnak a magyar orvostudomány presztízsének külhoni emeléséhez is.

Dr. Donáth Tibor