Dr. Végh Attila Péter

Ragyogó szeptemberi nyárban állok kora délután a Moszkva téri óra alatt. Várok valakire, akit ismerek is, meg nem is, viszont már tegeződünk régen. Virtuális világunkban e-mail, telefon, SMS közbeiktatásával már létrejött a kapcsolat. Az idő, a távolság gátolt meg minket a személyes találkozásban tavasz óta. Eltelt a nyár is, és most itt várok rá az óra alatt. Végre felém siet egy nyúlánk, barna, fiatal férfi és mosolyog. Dr. Végh Attila Péter ígéretes tudományos munkát végző, frissen végzett doktorandusz. Beszél németül, a doktoriját, az anyanyelvén kívül, angolul és franciául is megvédte tavasszal. Nemcsak orvos, közgazdász is. Nem ül ölbe tett kézzel, hanem céltudatosan irányítja az életét. Az ember kíváncsi lesz rá, hogyan.

– Hova jártál gimnáziumba? Már akkor tudtad, hogy orvos akarsz lenni?

– Az ELTE Apáczai Csere János Gimnázium komplex természettudományi szakára jártam. Több kiemelkedő tanártól tanulhattam. Az osztályomban számos OKTV (Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny) győztes és helyezett járt. A középiskolai orientáció így erősen befolyásolt a továbbtanulásomban. Ráadásul orvosok között nőttem fel, ezért talán jobban láthattam előre, milyen hivatást is választok.

– De miért lettél közgazdász is?

– Feltűnt, hogy a gyógyító munka hatékonyságát gyakran gazdasági tényezők korlátozzák. Gondoltam: hasznos lenne némi ismeretre szert tenni. Másodéves medikusként beiratkoztam a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemre. A vizsgaidőszakok sokszor igen zsúfoltak voltak, de meg lehetett oldani.

Párhuzamos képzés

– Talán ügyesen tudod megszervezni a dolgokat magad körül. Mint a doktori képzés alatt is, amit párhuzamosan a budapesti és a párizsi egyetemen végeztél. Ez hogyan kezdődött?

– Régóta érdeklődöm a molekuláris rákkutatás iránt. Ezért megpályáztam egy EU-s Marie Curie ösztöndíjat, amivel a PhD kutatási munkám egy részét a párizsi egyetemen végezhettem. A doktorimat végül megosztva ott és itthon csináltam, úgynevezett „co-tutelle”, vagy közös-képzésű PhD keretében.

– Eddig még nem nagyon hallottam ilyesmiről…

– Talán, mert ebben a formában ez az egyik első ilyen „kettős” PhD nálunk, bár Európában nem ritka, és Magyarországon is bevett gyakorlattá válik hamarosan. Előnye, hogy szélesebb körű tapasztalatot gyűjthet és több iskolát ismerhet meg az ember, a kapcsolatokról és a nyelvi előnyökről nem is beszélve. Ezért némileg nagyobb ennek az „európai” PhD-nak a nemzetközi elismertsége. A hallgatónak a legnagyobb kihívás: a két laborban történő kutatás eredményes megszervezése és megtalálni a kint tartózkodás finanszírozási módját. Sok hálával tartozom témavezetőmnek, Fidy Judit professzor asszonynak, aki végig támogatta ambícióimat, szakmai tanácsokkal látott el. A doktori iskolából Márton Emőke rengeteg extra munkát vállalt magára, hogy segítsen az adminisztratív kihívások leküzdésében. Köszönöm neki meg Szél Ágoston, Kopper László és Jeney András professzor uraknak, hogy helyt adtak az ilyen típusú doktori képzésnek.

Membrán fehérjék

– Mi a kutatási témád?

– Doktori téziseim a membrán fehérjék asszociációiról szólnak. A humán génállomány több mint 30%-a csak ezeknek a molekuláknak a kódját tartalmazza, és a ma használatos gyógyszerek 60%-a hat rajtuk keresztül. Élettani és klinikai jelentőségük ellenére mégis igen keveset tudunk róluk. Munkám egy részében általánosan tanulmányoztam ezeknek a molekuláknak a dinamikai, de főleg asszociációs tulajdonságait. Ezután mélyültem el a humán epidermális növekedési faktor receptorainak (EGFR) a vizsgálatában. Egy új gyógyszer kifejlesztésének lehetőségével foglalkozom.

– Sokat vagy külföldön. Milyen tapasztalatokat szereztél?

– Szerintem az orvostudomány hosszabb távon való magas színvonalú műveléséhez a nemzetközi tapasztalat elengedhetetlen. Szerencsére, a mi generációnknak már sok lehetősége van erre, s én igyekszem is ezekkel élni. Egyetemistaként csaknem másfél évet tanulhattam az USA-ban, Berlinben és Bécsben. Ezek mind szakmai, mind személyes fejlődésem szempontjából nagy élményt és értékes tapasztalatot jelentettek.

Sebészeti irány

– Akarsz majd egyszer a kutatás mellett gyógyítani is?

– Persze. Főleg a tevékeny, kreatív területek vonzanak: sebészet, onkológiai sebészet. De egyelőre a már elkezdett kutatásaimra koncentrálok. Nemrég küldtem el munkámat a Science című lapnak.

– Marad időd magánéletre? Mit csinálsz szívesen, ha van szabadidőd?

– Az elmúlt években sokat vízilabdáztam, úsztam meg síeltem. Szeretek utazni is, és több mint tíz éve hegedülök egy kamarazenekarban.

– Mi a legfontosabb számodra az életben?

– A család. Az az alapja mindennek. Az teremti meg a harmóniát a munkában való elmélyüléshez is. Csak azután következik minden egyéb.

– Hol akarsz élni?

– Csakis itthon, Magyarországon.

Urbán Beatrice