Dr. Müller Miklós

„Tizenévesen lelkesen olvastam egy számomra a mai napig kulcsfontosságú Sinclair Lewis-művet Martin Arrowsmith orvoskutató élettörténetéről. A falusi gyermek, akiből komoly kutató lesz a McGurck Intézetben példaként állt előttem és hittem: mindez általam is megvalósítható.” Sikerült: dr. Müller Miklós ma a New York-i Rockefeller Egyetem Professor Emeritusa. A humánparaziták világhírű kutatója, a hidrogenosoma felfedezője az elmúlt évben a Collegium Budapest senior fellow-jaként itthon tartózkodott, s gyakorta tűnt fel a Baráti Kör rendezvényein. Öt évtizede végzett egyetemünkön, ahogy mondta: az arany jubileumi díszoklevél büszke tulajdonosa, melyet az október 22-i ünnepségen vett át.

– Hogyan fordult érdeklődése az egysejtűek felé?

– A lexikonok és unokabátyám hatására, aki pocsolyából kiszedett vízmintában mikroszkóp alatt élőlényeket mutatott, s engem magával ragadott az egysejtűek varázslatos világa. Az első kísérleti szekrényt 8 évesen kaptam, 17 évesen a Szabad Egyetem előadásait hallgattam, és soha nem felejtem el, mikor a növényélettan professzora a vízben élő élőlényekről beszélve egyszer csak hozzám fordult: „fiatalember, figyeljen, mert magának ez fontossá lesz”. Ettől felbátorodva kezdtem ismerkedni a tudománnyal az ELTE növénytani intézetében.

– Egyszerre vették fel az ELTE-re és az orvosegyetemre, az utóbbi választotta…

– Azt gondoltam, itt „tisztességes” biológiát tanulhatok. Aztán volt bennem annyi elszántság, hogy olyan témát válasszak, amivel kevesen foglalkoznak. Akkor ez a sejtek emésztése, egy újonnan kialakuló téma volt és közöltem néhány tanulmányt erről nyugati folyóiratban. Az első kiküldött cikkemet a szerkesztő Alex Nowikoff professzornak továbbította recenzióra, aki épp akkor szervezte e tárgykörnek a nemzetközi kongresszusát, és engem, mint kelet-európait is meghívtak, hogy tartsak előadást a kutatásaimról. Ekkor, 1963-ban ismertem meg a téma vezető kutatóit, és hazatérve a vágyam az volt, hogy velük dolgozhassak. A Rockefeller Egyetemen Christian de Duve professzor épp akkor szervezte a sejttani laboratóriumot, ahová kutatónak invitált. Amikor egy évvel később a koppenhágai Carlsberg Laboratóriumba hívtak, végképp tudatosult bennem, hogy Amerikában szeretném folytatni kutatásaimat. Így 1966-ban bevándorlási engedély birtokában családommal együtt New Yorkba költöztem. Végigjártam a tudományos létra fokait.

Különleges élőlények

– Milyen témákkal foglalkozott a Rockefeller Egyetemen?

– Munkásságom egészét a parazita és a szabadon élő egysejtűek biológiájának, biokémiájának, sejtbiológiájának, molekuláris biológiájának és törzsfejlődésének szenteltem. Mindig is a különleges élőlények érdekeltek. Így találkoztunk olyanokkal, amelyekben nincs mitokondrium, nincs szükségük oxigénre, sőt, káros számukra e környezet. Több, emberben és állatokban egyaránt élő parazitát vizsgáltunk, főleg a Trichomonas vaginalist, a Giardia intestinalist, az Entomoeba histolyticat. Kutatásainkat az egyetem és az Amerikai Közegészségügyi Intézet (NIH) is mindvégig támogatta.

– Nevéhez fűződik a trichomonad ostorosok sajátos sejtoganellumának, a hidrogenosomának a felfedezése. Beszélne erről?

– Munkánk során rájöttünk arra, hogy a Trichomonas sejtjében az oxigént termelő mitokondrium helyett hidrogént produkáló sejtszervecske van, amit hidrogenosomanak neveztünk el. Eleinte a működését, majd a származását kutattuk. Kiderült, hogy az ősi egysejtűekben lévő mitokondriumból törzsfejlődési folyamat révén, másodlagosan, az eredeti funkció elvesztésével együtt alakulnak ki a hidrogenosomák, amelyek egyébként az állati bendőben élő gombákban is jelen vannak. Egyes egysejtűeknél azóta a microsporangiumot is felfedezték, amely a hidrogenosománál is kisebb, mitokondriális sejtrészecske, de célja ma még ismeretlen.

Gyűjteményes kiállítás

– Az egyetem Baráti Körének egyik rendezvényén előadást tartott Bauer Ervinről. Mióta foglalkoztatja a biológiatörténet?

– Még diákéveim kezdetén – tolmácsolás, fordítás közben – ismertem meg az akkori orosz biológusokat, akadémikusokat. Többek között lefordítottam a Szovjetunióban 1938-ban kivégzett kiváló biológus, Bauer Ervin elméleti biológiáját is. Most, hogy már jobban van időm visszatekinteni a tudománytörténetben, idelátogatásomkor eljutottam a tudós unokájához és megkaptam tőle apjának önéletrajzát, továbbá találkoztam az e területet kutatókkal. Így vált lehetővé, hogy ebben a tudománykörben ismét elmélyedhettem.

– Közismert a képzőművészet-szeretete. Mit takar a híres Müller-Makarius-gyűjtemény?

– Mindig szívemen viseltem a magyar képzőművészet sorsát, leginkább a kortárs művészet áll közel hozzám. Immáron a Magyar Régészeti és Művészeti Társulat, valamint a Művészettörténészek Társasága is tagjai közé fogadott. Magaménak tudhatok ismert alkotóktól évek alatt összegyűjtött kortárs képzőművészeti gyűjteményt, amelyet többször állítottak ki számos országban.

– Végezetül: mit üzenne a fiatal kutatóknak?

– Az a fontos, hogy mindenkinek legyen valamilyen álma és éljen ezért az álomért.

Kovács Magdolna

Prof. dr. Müller Miklós 1930-ban született Budapesten, oklevelét 1955-ben szerezte egyetemünkön. Diákként szakkörös volt a Szövettani Intézetben, ahol a diplomázás után gyakornokként, majd tanársegédként dolgozott. 1964-től a New Yorki Rockefeller Egyetemen iskolateremtő munkát végzett a parazitológia területén. 1980-tól a Biokémiai Parazitológiai Laboratórium vezetője volt, 2000-től Professor Emeritus. Öt éve az MTA külső tagja. A Magyar Parazitológiai Társaság és több protozoológus társaság dísztagja. A Paris V. (René Descartes) Egyetem a doctor honoris causa címet ajándékozta neki 2002-ben, röviddel később az Amerikai Mikrobiológiai Akadémia is taggá választotta. Az évek folyamán a NIH, NSF és a WHO számos bizottságában szolgált. A Molecular and Biochemical Parasitology folyóirat alapító főszerkesztői munkája (1980-1987) mellett számos folyóirat szerkesztőbizottságában tevékenykedett.