Semmelweis Egyetem honlap |
Semmelweis Egyetem újság |
2005/13. szám |
Előző cikk |
Következő cikk
|
Semmelweis Egyetem · VI. évfolyam 13. szám · 2005. november 18. |
|
![]() |
Előző lapszámunkban már röviden beszámoltunk arról a rangos ünnepségsorozatról, melyet a Gyógyszerésztudományi Kar jubileumának tiszteletére rendezett egyetemünk a Magyar Tudományos Akadémiával karöltve. Ezúttal az ünnepséget megnyitó egyetemi tanácsülésről és Richard R. Ernst Nobel-díjas professzor előadásáról írunk. Képes beszámolónk a hátsó oldalon. (A konferencia többi eseményéről később tudósítunk.) Október 12-én este mindenki, aki szívén viseli a budapesti gyógyszerészképzést az MTA dísztermében gyülekezett az Egyetemi Tanács nyílt, ünnepi ülésére. Tulassay Tivadar rektor köszöntötte a jubiláló kart. Hangsúlyozta: a Semmelweis Egyetem jelentős szerepet vállal a magyar gyógyszerészképzésben, hiszen az elmúlt években a budapesti karról került ki a diplomás gyógyszerészek 50%-a. A felelősség ennek megfelelően nagy: „Mostoha körülmények közt is mindent meg kell tennünk az oktatás és tudomány színvonalának megtartásáért, javításáért” – határozta meg feladatunkat. Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke levélben gratulált a jubileumhoz: elismeréssel méltatta a kar kutatói és oktatói tevékenységét. Név szerint is kiemelve Schulek Elemér és Görög Sándor akadémikusokat, akik kutatóként a gyógyszeranalitika területén alkottak maradandót, miközben az MTA Kémiai Osztályának elnökei és a budapesti gyógyszerészképzés aktív részesei voltak. Elismerések és műsor A Magyar Rektori Konferencia elnökének, Klinghammer Istvánnak gondolatait Hudecz Ferenc ELTE rektorhelyettes tolmácsolta. A két egyetem között a gyógyszerészképzés terén kialakult több évtizedes együttműködést példaértékűnek és az universitas szellem legszebb magyarországi megtestesülésének nevezte. Falkay György, a Szegedi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karának dékánja és Yukihiro Shoyama professzor, a Kyushu Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának dékánja a hazai, illetve a külföldi társkarok képviseletében köszöntötte az évfordulót. Tulassay rektor úr és Noszál Béla GYOK-dékán ünnepi okleveleket adott át azoknak, akik az elmúlt ötven évben különösen sokat tettek a gyógyszerészképzésben. A kitüntetettek: Szász György, Vincze Zoltán, Rácz István, Zalai Károly, Petri Gizella, Szabó László, Szabó Kálmán, Vígh Béla, Morava Endre, Magyar Kálmán, Dános Béla, Spät András, Nász István, Prelné dr. Molnár Ibolya, Szeri Ilona, Stampf György, Papp Ottó, Vajdáné dr. Benedek Veronika, Brantner Antal, Takács Mihály. A rendezvény fényét a gyógyszerészhallgatók által előadott műsor emelte. Johann Pachelbel Kánon című műve – melyet Dóczy Veronika hárfán, Szilágyi Rita és Szilágyi Zsófia fuvolán játszott el, – a hallgatóság lelkét is ünnepivé varázsolta. Kosztolányi Dezső Mérgek litániája című verse – Budai Marianna előadásában – jól ismert gyógyszervegyületeket talán kissé szokatlan, líraibb szemszögből mutatott be. Forbáth Sándor Falusi patikus című költeménye, Dávid Erika szavalta. Egy vidéki gyógyszerész gondolatainak a távoli földrészekről származó anyagok segítségével világokat bejáró távlatait rajzolta meg. Vissza- és előretekintés Noszál dékán úr a rendezvények házigazdájaként köszöntötte a vendégeket. Visszatekintésében elsőként azokra emlékezett, akik tevékenyen részt vettek a kar elmúlt fél évszázadának formálásában, de már nem lehetnek köztünk. Ezután köszönetet mondott mindazoknak, akik nagy hivatástudattal végzik a gyógyszerészképzést a karon, az ÁOK-on, az ELTE Természettudományi Karán és a gyakorlati oktatásban részt vevő külső munkahelyeken. Szemléletesen mutatta be az elmúlt 50 évet, a kar életében fontos változásokon kívül ismertette a gyógyszerészetben és társtudományaiban elért legfontosabb eredményeket. A jelenről szólva dékán úr ismertette a GYOK műszerparkjának főbb elemeit (kétféle NMR, HPLC-MS, GC-MS, HPLC-CD analizátor, automatizált logP-logK meghatározó műszer), ugyanakkor nem hallgatta el az intézetek épületeinek siralmas állapotát sem. A kar egyik legfontosabb feladataként jelölte meg, hogy minden végzős hallgató olyan diplomát kapjon, mely keresett szakemberré teszi őt az egészségügy számos területén, „és amely a lehető legnagyobb mértékben felkészíti a távolabbi jövő új kihívásaira”. Az Egyetemi Tanács ülését a Semmelweis Egyetem Kamarakórusa zárta Kodály Cohors generosa című művével. NMR és Nobel-díj A konferencia legrangosabb eseménye vitathatatlanul Richard R. Ernst (ETH Zürich) Nobel-díjas professzor „Nuclear Magnetic Resonance and its Nobel Glory” című nyitóelőadása volt. A professzor végigvezette hallgatóságát a fizikát, kémiát, medicinát, gyógyszerészetet átszövő és megtermékenyítő, több mint tucatnyi Nobel-díjat eredményező mágneses magrezonancia jelenség felismerésétől az NMR első számú szerkezet-felderítő módszerré válásán át az MRI képalkotás rutinszerű felhasználásáig, bemutatva azokat a tudósokat, akik eredményes (és néha eredménytelen) kísérleteikkel hozzájárultak az NMR sikertörténetéhez. Az előadás központi kérdése: „A Nobel-díj torzítja a tudománytörténetet?” A díj szükségszerűen a közélet reflektorfényébe helyezi a kiválasztottakat, míg más kutatókra a feledés homálya borul? A válasz? Nos, mindenképpen hat ez a rangos elismerés a tudományos emlékezetre, ám a döntőbizottság határozatának jogossága legtöbbször beigazolódik. Az előadás zárógondolataként nagy hangsúlyt kapott az egyetemi műhelyek tudományos ismeretterjesztő feladata, hiszen az elért eredmények továbbfejlesztéséhez át kell adni azokat a következő generációnak. Példaként említette Ernst professzor saját egyeteme kezdeményezését: az ETH fennállásának 150. évfordulóján az egyetem százötven professzora tartott ismeretterjesztő előadásokat saját kutatásairól Zürich belvárosában az utca emberének. Ernst professzor előadása messze túlmutatott a mágneses magrezonancia egyébként roppant fontos jelenségén és annak felhasználásain. Tudományról, etikáról, emberségről is bőséggel szólt, gyakran humorral átszőve, szakemberek és laikusok számára egyaránt lélekemelő élményt nyújtva. BMD
Fotó: Blazics Balázs |
Semmelweis Egyetem honlap |
Semmelweis Egyetem újság |
2005/13. szám |
Előző cikk |
Következő cikk
|