Képzeljünk el egy köteg papírt összefűzve, a lapokon csupa ákombákom. Ezt is úgy hívjuk, könyv. Pedig nem érdemli. Mert mi is a könyv? Papírfűzemény, egymáshoz rögzített lapok sokasága egyformára vágva. Az oldalakon pedig temérdek betű, meg rajzok, fényképek. És már könyvnek is nevezzük ezt a gondosan összerakott papírköteget? Aligha. Akkor hát mitől lesz könyv? A gondolattól, attól a szellemi tartalomtól, ami ihlette születését. És így viszont már nem is csak könyv, hanem szellemi ereklye, az emberi kultúra hordozó és közvetítő edénye. A gondolat anyagi formája, persze csak átvitt értelemben. Egy olyan hordozó eszköz, melyben írva van, amit tudunk, és az is, amit nem tudunk, de tudni szeretnénk. Volt olyan idő, amikor egy-egy óriás könyvbe gyönyörű kalligrafikus művész-betűkkel belekanyarították mindazt, amit akkor fontosnak tudtak a világról. Míves munkák kerültek a tudás szentélyeibe, a könyvtárakba.
Ma már nem hogy egyetlen könyvben, de egy óriás könyvtárban sem fér el, amit tudunk a világban jelenleg tudhatóról. Így aztán eleve kudarcra ítélt minden szándék, amely úgy akarja megragadni a világ grabancát, hogy az egészben maradjon. A könyv mára már a leglassúbb információ hordozó. Ha az újágírás percműfaj, az internet pillanatműfajnak nevezhető, és nagy előnye, hogy nem foglal helyet. Emlékszem arra a mozdulatra, amellyel egyszerűen a szemétkosárba dobtam azokat a könyveket, amelyek muszájból álltak a szerkesztőség könyvespolcán. A vesztes könyveket. De vannak nyertesek: amiket semmi körülmények között nem engednék át a felgyorsított enyészetnek. Míg a tudomány és a technika pillanatok alatt orcát cserél, addig makacsul állandó faktor a világban az emberi érzelem, vágy a megértésre-megértettetésére, egy empatikus gesztusra, szóval mindarra, amihez nem feltétlenül szükséges a felturbózott külcsín. Ennek nem géphangja van, nem gombnyomásra indul, nem lehet siettetni, jó sok figyelmet kér magának, fantáziával és beleéléssel működik. Ha valaki még ilyesmit keres, nézze meg az Interneten, hogy melyik könyvesboltban juthat hozzá!
 |
|
Tolnai Kata
|