Semmelweis Egyetem honlap | Semmelweis Egyetem újság | 2005/6. szám | Előző cikk | Következő cikk
Semmelweis Egyetem · VI. évfolyam 6. szám · 2005. április 29.

A Hauer-esték vendége: Hámori József professzor

A civilizáció szerve

blank
blank
20050610.jpg
Dr. Hámori József

„Az emberi agy, mint a civilizáció szerve” címmel invitálta beszélgetésre Hámori József kutató professzort a Tudományos Újságírók Klubja április 14-én a Hauer Cukrászdába. Az est házigazdája ezúttal Kővári Péter, a Duna Televízió szerkesztője volt.

A körülbelül 50 fős hallgatóság előtt zajló beszélgetés Hámori professzor eddigi életútjának bemutatásával kezdődött. A Duna TV munkatársának kérdéseire válaszolva mesélte el eddigi életének meghatározó élményeit, hatásait. Orvos édesapjának és a művészetek iránt is fogékony, bölcsész végzettségű édesanyjának példája őt és testvéreit a természettudományok, a történelem és a művészetek iránti érdeklődésre inspirálta. Mivel akkoriban a „nem csinálunk orvos-dinasztiákat” politikai felfogás uralkodott, az orvosi kar helyett az ELTE-re került, és itt szerzett kutatóbiológus diplomát 1955-ben. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg Szentágothai Jánossal, akinek pécsi intézetében kezdte el pályáját. Szentágothai széles látóköre, bölcsessége és jósága nagy hatással volt rá. Hámori professzor hosszasan méltatta egykori szakmai vezetőjét, visszaemlékezett az őt fűtő nemes kíváncsiságra és a kutató számára mindig fontos szavaira: „Mi a kérdésed? Mindig tudd, mi a kérdésed!”. Romhányi György és Grastyán Endre professzorokat szintén meghatározó személyiségekként említette. Ilyen volt számára Kosztolányi Dezső, a költő is, aki egyébként „nagy-nagybátyja” a professzornak.

Mutációk sorozata

Megismerheti az ember az emberi agyat? – szólt a beszélgetés tudományos részét bevezető kérdés. Egészében nem – hangzott a válasz. Ha csak azt nézzük, hogy minden ember agya különbözik, beláthatjuk, hogy milyen nehéz dolga van a kutatóknak. Ám nem csak a ma élő ember agyának pontos morfológiáját és funkcióját (lenne) fontos ismernünk, hanem annak evolúciós fejlődését is. Úgy 2,5 millió évvel ezelőtt történt egy mutáció, melynek következtében jobbkezessé vált az ember. Ekkor a kommunikáció valószínűleg pusztán a hörgésben és főként a jobb kézzel való gesztikulálásban testesült meg. A jobb kezet vezérlő, megnövekedett aktivitású (bal oldali) agyi központok fokozatosan egy új funkcionális egység, a beszédközpont kialakulását indukálták (mely a legtöbb embernél szintén a bal féltekében található). Még néhány mutáció, és a rágóizmok elcsökevényesedése, valamint az agykoponya, s így a beszédközpontot is tartalmazó agy megnagyobbodása mellett kialakultak az úgynevezett beszélőizmok, s az ember beszélni kezdett. Ezáltal pedig kialakult a tudata, értelmes lényként emelkedhetett ki az állatok közül. Az evolúció egyre fejlettebb agyat, és azon belül egyre összetettebb működésű praefrontális kérget hozott létre, melyet sokan, minthogy nagyon sok emberi tulajdonság (kreativitás, beszéd- és gondolkodási készség) ehhez kapcsolódik „a civilizáció szerveként” tartanak számon.

A professzor a beszélgetés során kitüntetett figyelmet szentelt az emberi agy egyedfejlődésének. Ennek során minden új funkció kialakulásának, minden tág értelemben vett „tanulásnak” megvan a maga ideje: csak ezen időtartományban történhet meg sikerrel, sem előbb, sem később. Jó példa erre a matematikai gondolkodás, de a látás is. A tanulás mikéntje azért nagyon fontos, mert az agykapacitás nagysága attól függ: hogyan alakult ki az illető gondolkodása. Az iskolában tanultak jelentős részét elfelejtjük. De ettől nem kell kétségbe esnünk: a lényeg az, hogy megfelelő tanulási módszert sajátítsunk el. A felejtés ellenére nagyon fontos például a verstanulás, mert a puszta memorizáláson túl a megjegyzést segítő asszociációk által is pallérozza az elmét. A jobbféltekét különösen is fejlesztő muzikalitás, rajzkészség, stb. kialakítása szintén igen lényeges.

Agyféltekék összhangja

Hámori József „Nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb” című könyvéből kiindulva több hallgató tett fel kérdéseket a jobb és a bal agyfélteke különbségeit és működésük összehangoltságát illetően. A professzor számtalan jól és kevésbé ismert tényt, valamint néhány érdekes kísérletet mondott el, mint például a féloldali agy elaltatása az egyik arteria carotisba adott barbiturát injekció segítségével. Ennek az egyszerű alapötletű kísérletnek az eredményein keresztül ismertette a jobb és bal agyfélteke azonos és különböző ismert működéseit, valamint együttműködésük mechanizmusait.

A hallgatóság kérdéseire válaszolva beszélt továbbá a férfi és női agy különbségeiről, néhány agyfejlődési szempontból előnyös pedagógiai irányzat helyességéről, az agyműködés számítógépes modellezésének hazai törekvéseiről, a déja vu érzés tudományos magyarázatáról, és sok más, igen izgalmas témáról.

A jelen lévők közül (fiatalok, középkorúak és idősek vegyesen) a jó kérdéseket feltevők könyveket, tudományos folyóiratokat kaptak ajándékba. Ám a többiek sem panaszkodhattak, hiszen egy valóban érdekes, izgalmas, jó hangulatú estét tölthettek együtt a tudomány jegyében.

Kaszap Balázs

 
Semmelweis Egyetem honlap | Semmelweis Egyetem újság | 2005/6. szám | Előző cikk | Következő cikk