Semmelweis Egyetem honlap |
Semmelweis Egyetem újság |
2005/6. szám |
Előző cikk |
Következő cikk
|
Semmelweis Egyetem · VI. évfolyam 6. szám · 2005. április 29. |
|
![]() |
Kezd beérni a Pályázati és Innovációs Központ elmúlt másfél éves munkája. Tavaly csaknem 3 milliárd forintot hoztak a központi egyetemi pályázatok, s növekedett a kutatók és klinikusok pályázási kedve is. A részleteket dr. Pörzse Gábor igazgató összegezte. – Alaposan megváltozott a pályázati rendszer az utóbbi időben. A régi lehetőségek megszűntek vagy átalakultak, s újak jelentek meg – az EU strukturális alapjaival kapcsolatos források teljesen új helyzetet teremtettek. Több pénz, nagy projektek az egyik oldalon, de szigorúbb követelmények, pontosabb pénzügyi elszámolás és a korábbinál jóval bonyolultabb adminisztráció a másik oldalon – sorolja a jellemzőket az igazgató. – A cél, hogy minél hatékonyabban használjuk ki ezt a többet kínáló, ám kétségtelenül nehezebben elérhető lehetőséget. Ebben igyekszünk segíteni. Az egyik fő tevékenységük, mint dr. Pörzse Gábor elmondta, az egyetemi dolgozók mihamarabbi tájékoztatása – elektronikus hírlevélben és az újságban – a legfrissebb pályázati kiírásokról. Teljes körű informálásra törekszenek, az érdeklődőkre bízva, hogy melyik témában látnak fantáziát. Ennek eldöntése után azonban a pályázók a központ munkatársaihoz fordulhatnak, akik segítenek a pályázatok összeállításában, a kötelező nyilatkozatok beszerzésében, átvállalják a szükséges aláírásokért való futkosást, majd a beadandó anyagot számszakilag és formailag ellenőrzik, nehogy efféle hiányosságok miatt utasítsák vissza a sok idő- és energiaráfordítással elkészült munkákat. Ez a fajta tehermentesítés is hozzájárult ahhoz, hogy egyre több kutató, klinikus választja a támogatásszerzésnek ezt a formáját. Központi adatbázis – Jelenleg egy olyan pályázati és kutatási adatbázis kiépítésén dolgozunk, amelyben naprakészen követhető lesz az egyetemen megvalósulás alatt álló projektek, pályázatok tematikája és kontakt személye – így az is, hogy a különböző tudományos területeken ki mennyire aktív – folytatja az igazgató. – Az egyetemen dolgozók jobban rálátnak majd egymás kutatási témáira, s ezzel talán hatékonyabban tudnak majd együttdolgozni. Másrészt az adatbázis révén, remélhetőleg, könnyebben lehet plusz projekteket generálni – ezzel több pénzhez jutni – hazai, illetve külföldi partnerekkel is. Gyakran előfordul, hogy valamelyik országból keresnek nálunk adott témában szakembert, ezután céltudatosan irányíthatjuk az érdeklődőt a megfelelő kutatóhoz. Ilyenformán ennek az adatbázisnak lesz egy, úgymond, a nagyvilágot informáló része, amelyben bemutatjuk, milyen kiváló, európai szintű kutatások zajlanak az egyetemen. Mivel azonban nem minden adat tartozik a külvilágra, ezért bizonyos információkhoz csak az itteni kutatók férhetnének hozzá, hogy ismerhessék egymás tevékenységét. A harmadik rész azonban még ennél is zártabb lesz, kifejezetten pénzügyi, illetve bizalmas információkat tartalmaz majd. Mivel az uniós pályázatok zömét előre meg kell finanszírozni, ezért nagyon fontos pontosan tudni: mekkora terhet és milyen időtávra kell az egyetemnek előlegeznie, hogy az utófinanszírozást is vállalni tudja az intézmény. Rövidesen elkészül az egyetem pályázati mechanizmusáról intézkedő rektori utasítás. Ez kötelezően előírja például, hogy a pályázóknak folyamatosan fel kell tölteniük a központi adatbázist, mert csak így látható az adminisztratív-pénzügyi szempontból fontos aktuális helyzet. A rektori utasítás szabályozza majd az aláírattatások rendjét, s hogy ennek elvégzéséhez hány nappal a beadási határidő előtt kell leadni a pályázatot a központnak. Közös munkálkodás – A másik nagyon fontos szakmai munkánk a központi pályázatok részben vagy teljesen történő elkészítése. Folyamatosan konzultálunk a felső vezetőkkel, akik jelzéseink, javaslataink alapján mérlegelik a számba jöhető lehetőségeket. Az elmúlt egy évben csaknem hat milliárd forint értékű központi egyetemi pályázatot nyújtottunk be az EU strukturális és az innovációs alapokból származó pénzre. Ebből majdnem 3 milliárdot nyertünk meg. A legnagyobb eredményt a Regionális Egyetemi Tudásközpont elindításához szükséges 1,6 milliárd (a teljes költség önrésszel együtt négy évre körülbelül 2 milliárd forint) megszerzése jelentette, alig egy hónapunk volt arra, hogy a pályázatot a nulláról a beadásig eljutassuk. A maximumot, 2,2 milliárdot kértük. A működéssel, a kutatással, a technológia transzferrel, az oktatással kapcsolatos forrásokat megkaptuk, csak az épület-beruházáshoz nem járultak hozzá. Megpróbáljuk ezt egy újabb, másik pályázattal pótolni. Az igazgató sikeresnek ítéli még a pécsi, a szegedi és a debreceni társintézményekkel közösen elnyert 170 milliós, A minőségi tudás előállítása és átadása az egészségügyi és orvosképzésben – válasz a XXI. század kihívásaira című pályázatot, amelynek az elkövetkező három évben történő megvalósítása, a konkrét eredmények mellett, jó próbája lehet a jövőbeni együttműködésnek is. Ugyancsak uniós pénzből, A felsőoktatás szerkezeti és tartalmi fejlesztése pályázaton belül jutottunk egyrészt 180 millióhoz (a Minőségközpontú vezetés pályázattal), másrészt 702 millióhoz (a Humánerőforrás Operatív Program, HEFOP keretében) a Nagyvárad téri Elméleti Tömb felújítására. A projekt mostanában indul. Műszerpályázaton csaknem 400 milliót nyert az egyetem. A folyamatban lévő munkák közül dr. Pörzse Gábor kiemelte az ELTE-vel és a műegyetemmel közösen benyújtott (Minőségirányítási rendszer kialakítása a Bétakör egyetemein) pályázatot, amelytől 347 millió forintot remélünk. Támogatásra méltóan – Mi annyit tehetünk, hogy az egyetem elképzeléseihez illeszkedő minden pályázatra jelenkezünk. És, ha ezt a feladatunkat jól tesszük, akkor reménykedhetünk, hogy a kellő gondossággal összeállított anyagainkból minél többet támogatnak. Az eddigi bírálatokban szakmai kifogás sosem volt, pályázatainkat általában forráshiányra, vagy regionális egyenetlenségre hivatkozva utasították el. Tény, hogy a budapesti régió egyértelműen háttérbe szorul a vidékhez képest, például az egészségügyi pályázatok terén. Ennélfogva mi, az esetek jelentős részében csak az oktatási struktúrafejlesztéssel és a kutatási innovációval kapcsolatos pályázatokon indulhatunk. Ezt tudomásul vettük anélkül, hogy a kedvünket szegné. Megyünk tovább, s dolgozunk a pályázatok sikeréért. És folyamatosan tudatjuk az aktuális döntéshozókkal egyetemünk igényeit, szükségleteit. Tolnai-Tóth |
Semmelweis Egyetem honlap |
Semmelweis Egyetem újság |
2005/6. szám |
Előző cikk |
Következő cikk
|