Dr. Kauser Katalin

A „Magyar Agy” értéket jelent külföldön. Ezt persze sok-sok itthonról elszakadt hírneves kutató kemény munkája alapozta meg. Az egyéni megbecsülést azért mindenkinek magának kell megszereznie – így vélekedik a 13 éve Amerikában dolgozó dr. Kauser Katalin, aki dr. Kollai Márk igazgató professzor meghívására előadást tartott februárban a Klinikai Kísérleti Kutató- és Humán Élettani Intézetben.

– Jólesett a meleg fogadtatás a régi falak között. Az őszinte és baráti eszmecsere az „öreg” kollegák és az új munkatársak körében. Mély benyomást tett rám az új kutatógeneráció felkészültsége és érdeklődése. Kollai professzor és intézete joggal lehet büszke, hogy ilyen fiatalokat vonz és nevel. Előadásomban az ischémiás keringési betegségekkel kapcsolatos új terápiás eljárásokról, az úgynevezett „regenerative medicine”-ről beszéltem. Elsősorban saját kísérleti eredményeink bemutatásával próbáltam szemléltetni a gén- és őssejt-bevitelen alapuló módszerek hatékonyságát, hangsúlyozva az endotélium és nitrogén monoxid szerepét – számolt be látogatásáról dr. Kauser Katalin, aki a San Francisco melletti Richmondban lévő Berlex Biosciences (a Schering AG amerikai leányvállalatának kutató intézete) génterápia osztályának egyik csoportvezetője. Pályája az Üllői úti intézetben kezdődött eleinte TDK-sként majd a „summa cum laude” diploma után, immár MTA TMB ösztöndíjasként, az azóta elhunyt dr. Dóra Eörs professzor irányítása mellett. Gyakorlatvezetője, dr. Monos Emil professzor teremtette meg a milwaukee-i egyetem Élettani Intézetében töltött évek lehetőségét, elindítva ezzel nemzetközi karrierjét.

Érfali endotélium

– Neves szakemberek – Alan Cowley, David Harder és Richard Roman (Medical College of Wisconsin) – egyengették első lépéseimet Amerikában. Biztatásukkal, elismerésükkel és barátságukkal szárnyakat adtak nekem az új, ismeretlen világban – mesélt a múltról a kutatóorvos – Milwaukeeban, egy látogatása kapcsán, találkoztam először az endotélium funkció nemzetközileg elismert magyar származású kutatójával, dr. Rubányi Gáborral, aki életre szóló mentorommá vált. Azóta közvetve, közvetlenül együtt dolgozunk, pályamutatása irányadó számomra mai is.

Az akadémiai kutatási ösztöndíj lejárta után hazatért volna, de itthoni státusz hiányában a Schering ajánlatát fogadta el Berlinben azzal, hogy az mégis közelebb van, mint Amerika. Igazi döntésre két és fél év múltán kényszerült az akkor már PhD fokozattal is rendelkező fiatal kutató, amikor a cég Kaliforniába telepítette a kardiovaszkuláris osztályát, vagyis a szívéhez közelálló tudományterületet, amelyről a következőket mondta.

– Érfali biomechanika kutatásával kezdtem még a Monos labor diákköröseként. Hamarosan azonban az érfali endotélium és az általa termelt mediátorok kezdtek foglalkoztatni. A milwaukee-i években tett megfigyelések, „felfedezések” pedig visszafordíthatatlanul elindítottak abba az irányba, ami a mai napig is legjobban érdekel: az érfali endotélium szerepe a kardiovaszkuláris rendszer működésének szabályozásában. Klinikai szempontból rendkívül fontos és meg nem oldott probléma a kardiovaszkuláris rizikófaktorok hatására kialakuló, a legtöbb szív-érrendszeri betegség hátterét képező endoteliális diszfunkció és az ezzel járó endoteliális nitrogén monoxid (NO) deficit. Fantasztikus, hogy egy ilyen egyszerű molekulának, tulajdonképpen gáznak, mekkora jelentősége van a keringés szabályzásban! A fiziológiás szerepen kívül, az NO több közismert és gyakran alkalmazott szív- és érrendszeri gyógyszer (például statinok, ACE-gátlók) hatásmechanizmusához is nélkülözhetetlen. Az utóbbi tíz évben arra kerestem a választ: hogyan lehet az érfali endotélium működését befolyásolni. E kérdés kapcsán a szteroid hormonok (ösztrogén, tesztoszteron) hatásait tanulmányoztam, valamint farmakológiai szabályzó szerek és génterápiás eljárások kifejlesztésén dolgoztam.

Kielégítő kompromisszum

– Nagyon fontosnak tartom, hogy olyan kutatómunkát végezzek, amelynek belátható időn belül gyakorlati haszna lehet a gyógyításban – jegyezte meg később. Szerettem volna praktizáló orvosként is dolgozni, de az egész embert kívánó kutatás mellett az orvosi diploma amerikai honosítása az időhiány miatt túl nagy kihívás volt. A gyógyszergyári alapkutatás eddig kielégítő kompromisszumnak tűnik.

Annál is inkább, szőtte tovább gondolatait, mert munkahelye komoly hangsúlyt fektet az alapkutatásra, és nem riad vissza az új terápiás eljárások kifejlesztésétől. A cég kutatáshoz való hozzáállása nagyrészt egy kiváló, kiemelkedően karizmatikus embernek, dr. Günter Stock professzornak az érdeme, aki az elmúlt 15 évben a kutatás-fejlesztés képviselője volt a cég legfelső vezetőségében.

– A nyitott szemléletet tükröző vállalkozások egyike a myocardiális ischémia génterápiás kezelésében való részvételünk volt. Ehhez kapcsolódik az én utóbbi néhány éves kutatómunkám is. Ezek az új technológiai irányok nagyon kockázatosak és komoly veszteséget jelent a sikertelen klinikai vizsgálat. A belefektetett munka, az eljárás biztonságosságának bemutatása ugyanakkor felbecsülhetetlen alapokat szolgáltat a nyomon követőknek és ezáltal jelentősen előremozdítja az új terápiás eljárások világméretű fejlődését.

Esélyek áldozatvállalással

– Sok külföldön élő magyar kutatót ismerek. Számon tartjuk egymást és a tudományos keretek adta módon büszkék vagyunk egymásra. A kutató kinti esélyeit az „áldozatvállalás” szabja meg. Az otthontól való elszakadás vállalása, az éjszakákba és hétvégékbe nyúló kísérletezés, egy jó könyv szakirodalomra való cserélése... Ami engem leginkább külföldön tartott az az, hogy a lehetőségeimet főleg a teljesítményem szabályozza még most is.

Szeretné a gén- és sejtterápiás témakört folytatni és esetleg kiterjeszteni a rákos megbetegedések hatékonyabb gyógyítására.

– Erős szálakkal kötődöm Magyarországhoz. Fontos a családi múltam és jelenem. Akár már holnap hazatelepülnék, ha tudományos pályámat és a megélhetést, amit a külföldi munka nyújt számomra, töretlenül fenntarthatnám itthon is – zárta mondandóját dr. Kauser Katalin.

Tóth Andrea