Az Anatómia, Szövet- és Fejlődéstani Intézet (korábban I. sz. Anatómia, Szövet- és Fejlődéstani Intézet) a nevében szereplő mind a három diszciplínát oktatja, míg 1930 és 1967 között csak az anatómia oktatásával foglalkoztak az intézet munkatársai.

Igen fontos kérdésnek tartjuk, hogy az emberi test makroszkópos és mikroszkópos szerkezetének, valamint fejlődésének tárgyalására egy helyütt, az ismeretek összefüggéseinek hangsúlyozásával kerüljön sor.A hazai és a nemzetközi hagyományok nem mindig vették, illetve veszik figyelembe ezen összefüggések jelentőségét, így gyakran más-más intézetben, más-más oktatók foglalkoznak az anatómiával, illetve a szövet- és fejlődéstannal. A nagy magyar anatómusok, Lenhossék József, Lenhossék Mihály, Mihálkovics Géza, Kiss Ferenc és Szentágothai János örökségét magáénak valló intézet oktatási programja nagy vonalakban követi az egyes tárgyak, illetve fejezetek klasszikus, rendszeres bonctani sorrendjét és csoportosítását.

Így a négy szemeszteres curriculum

• első félévében a mozgásrendszer anatómiájával, valamint az általános szövettannal és az általános fejlődéstannal, valamint a mozgásrendszer fejlődésével foglalkozunk.
• A második szemeszter tárgya a keringési szervek és a zsigertan anatómiája, szövettana, valamint fejlődéstana, míg
• a harmadik félévben az idegrendszer, az érzékszervek és a belső elválasztású mirigyek makro- és mikroszkópiáját, valamint fejlődését oktatjuk.
• A negyedik szemeszter a szigorlati és a klinikai tanulmányokra való felkészülés jegyében a rendszeres bonctani ismeretek tájanatómiai összefoglalását szolgálja, amelynek az utóbbi években különösen fontos fejezete a modern, képalkotó diagnosztikai eljárások (CT, MR) alapját nyújtó metszetanatómia.

A klasszikus beosztás megtartása mellett az elmúlt évtizedek során oktatásunk tartalma jelentősen változott. Csökkentettük a tisztán leíró jellegű ismeretek mennyiségét, és helyettük a funkcionális, valamint a klinikai vonatkozások tárgyalása került előtérbe. A mozgásrendszer oktatása során az utóbbi években szakítottunk a hagyományos feldolgozással, és a hallgatók érdeklődésének fenttartása, valamint gyakorlati szempontok erőteljesebb hangsúlyozása érdekében egyes nagyobb területek (pl. végtagok, törzs, stb.) rendszeres bonctani leírását követjük.

A fogorvostanhallgatók oktatásában kiemelt szerepet játszik a koponya és a szájüreg, részletesen tárgyaljuk a fogak anatómiáját és felépítését, illetve fejlődését. Az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet jelenleg nyolc évfolyam 59 hallgatói csoportját oktatja, hozzávetőleg 700-800 hallgatót (az Általános Orvostudományi Kar I. és II. évfolyamának első felét , a Fogorvostudományi Kar I. és II. évfolyamának összes hallgatóját, német és angol nyelvű hallgatókat). Ez azt jelenti, hogy a tanévek I. szemeszterében 360 óra tantermi előadást tartunk, míg a II. szemeszterekben 270 órát. Azt hiszem, hogy ennek terheit nem kell különösebben illusztrálnom.

Az 59 csoport gyakorlati oktatását csak úgy tudjuk megoldani, hogy a fiatalabb oktatók két magyar és egy idegen nyelvű csoporttal foglalkoznak, míg az idősebb oktatók 1 magyar és 1 idegen nyelvű csoport gyakorlatait vezetik. Hozzávetőleg 8-9 csoport gyakorlati oktatását demonstrátorok, azaz jó felkészültségű, felsőbb évfolyamos hallgatók végzik. Jelenleg 22 diplomás oktatóval rendelkezünk. Az anatómia oktatásánál alapvető feltételnek tekintjük az orvosi szemléletet, ezért eddig sikeresen ragaszkodtunk ahhoz, hogy csak orvosokat és fogorvosokat alkalmazzunk. Továbbá két nyugdíjas professzorunk is segít az oktatásban.

A tananyag számonkérését kisebb módosításokkal a hagyományainknak megfelelően végezzük.

• A szemeszterek alatt 3-4 demonstrációt tartunk, melynek célja annak megállapítása, hol tart a hallgatóság a tananyag elsajátításában. Tehát inkább kétoldali tájékozódás, mint következményekkel járó számonkérés.
• A félévek végén, tehát összesen háromszor az adott szemeszter tananyagából kollokviumon adnak számot a hallgatók. Ez a számonkérés bonctermi, makroszkópos demonstrációból, szövettani metszetfelismerésből és szóbeli vizsgából áll.
• A hallgatók a második év végén szigorlatot tesznek.

Az anatómiaszigorlat nagy hagyományokkal rendelkezett intézetünkben. Ez sokat módosult az évtizedek során, míg a vizsga jelenlegi formáját a hatvanas években Szentágothai professzor vezette be. A szigorlatok többségét a tanteremben tartjuk, ahol biztosítani tudjuk a vizsga hagyományos keretét, bizonyos ünnepélyességét és nyilvánosságát. A beírt hallgatók számára szóló nyilvánosság kettős célt szolgál, egyrészt biztosítja a vizsga tisztaságát, másrészt segít lebontani a félelmeket, a gátlásokat. Hiszen az orvosi tanulmányok egyik legnagyobb és legnehezebb vizsgájáról van szó, amelyet sokan szeretnek misztifikálni. A napi átlagosan 10-15 hallgató szigorlatoztatását professzorok és docensek 3-4 tagú bizottsága végzi. Minden hallgatóval három vizsgáztató foglalkozik: egy a makroszkópos demonstrációt és a boncoltatást végzi, másik a szövettani metszetdemonstrációt, míg a harmadik a szóbeli feleltetést. A hallgatók kisebb boncolási feladatot is kapnak a szigorlat során. A mikroszkópizálásra és a szóbeli felelésre felkészülési időt biztosítunk. A szóbeli vizsga 6 kérdést tartalmazó tétel alapján történik, melyet a hallgatók húznak. A tételsort időben közreadjuk. A hallgatók a vizsga minden szakaszában osztályzatokat kapnak, majd a vizsganap végén kerül sor az összesítésre, illetve a szigorlati osztályzat megállapítására. A szigorlatoztató oktatók a vizsga minden szakaszában részt vesznek. A vizsga forgószínpadszerűen zajlik, de a szakaszok sorrendje kötött. Ahol elégtelen osztályzatot kell adnuk, a vizsga befejeződik. A vizsga 10 nap felkészülés után ismételhető meg. Ez a vizsgaszabályzatunkból következő lehetőség egyaránt lehet előnyös és hátrányos, mert kisebb hiányosságok könnyen pótolhatók, és a hallgató eredményesen fejezheti be a szemesztert, de nagyobb hiányok sorozatos kudarcokhoz, önbizalomvesztéshez vezethetnek, és a hallgatónak egyéb tárgyakra nem jut ideje. Az első vizsgán a hallgatók hozzávetőleg 20-25 %-a bukik meg, de csak a hallatóság 5-10 %-a kényszerül félévismétlésre. Ezen hallgatók jelentős része több tárgyból is bukik. A szigorlatok végleges átlagát, 3,0-3,2-t elfogadhatónak tarjuk.

Hála az elődöknek és a kortársaknak, tárgyaink oktatásához bőségesen álltak rendelkezésre tankönyvek, illetve atlaszok. Korábban Lenhossék Mihály Az ember anatómiája című háromkötetes munkáját, majd Kiss Ferenc Rendszeres bonctanát és Tájanatómiáját, illetve a Kiss-Szentágothai Az ember anatóniájának atlaszát három kötetben, illetve Törő Imre Szövettanát és Fejlődéstanát használtuk. 1994 óta áll a hallgatóság rendelkezésére kétkötetes magyar kiadású Sobotta Az ember anatómiájának atlasza. 1971 óta Szentágothai János, illetve később Szentágothai-Réthelyi három kötetes Funkcionális anatómiája szolgálja a medikusképzést. Ez volt az első modern magyar nyelvű tankönyv, mely a funkcionális szemlélet hangsúlyozása mellett egységbe foglalta az anatómiát, a szövettant és a fejlődéstant.

Tovább gazdagította a választékot Vajda János két kötetes Anatómia atlasza és Vajda-Csányi Metszetanatómiája, amelyek eredeti készítmények fényképeit tartalmazzák. Ezen munkákból oktatási programmal kiegészített CD-ROM is készült. A hosszú ideig hiányzó tájanatómiai tankönyvet pótolta a Tömböl Teréz szerkesztette Tájanatómia, melynek megírásában Csillik Bertalan és Kubik István is részt vettek. A hallgatók vizsgafelkészülését néhány jegyzet megírásával is igyekeztünk elősegíteni: Vezérfonal a neuroanatómiához, illetve Leitfaden zur Neuroanatomie (Hajdu Ferenc) és Szövettani gyakorlatok (Somogyi György, Hajdu Ferenc). Réthelyi Miklós Essentials in the neuronal organization of the central nervous system címen az angol nyelvű oktatásunk számára írt jegyzetet. Csillag András és Kálmán Mihály videofelvételt készítettek a szövettani gyakorlatok metszeteiről.

Az anatómia oktatásához olyan alapvető tárgyi felvételek is tartoznak mint a boncterem és a boncolási anyag, valamint annak tárolása. Az épület eredeti két nagy bonctermét többször átépíttettük a kis csoportos oktatásnak jobban megfelelő tagolt, bokszos formába. Egyidejűleg 6 csoport bonctermi oktatását tudjuk biztosítani (csoportonként maximum 15-20 fővel, előnyösnek a 10-12 főt tartjuk).

Új boncasztalokat, tárolószekrényeket és tumbákat készíttettünk rozsdamentes acélból, többször is foglalkoztunk a boncterem szellőztetésének megoldásával, ami egészségvédelmi okok miatt ma is napirenden van. A hetvenes évek végén átépítettük a teljesen elavult és tönkrement tetemtároló kamránkat, ahol ugyancsak minden rozsdamentes acélból készült, új injiciáló és anyagmozgató rendszert terveztettünk, illetve valósíttattunk meg. Az elmúlt évtizedek során sokat szenvedtek mind az oktatók, mind a hallgatók a formalintól, ami nemcsak kellemetlen, szúrósszagú anyag, hanem tönkreteszi a légzőrendszeri hámot is. Ezért igyekszünk csökkenteni a fixáló folyadék formalin koncentrációját és alkohollal, glicerinnel, valamint gombaölőszerekkel helyettesítjük. Mindez rengetek pénzt és energiát igényelt. Oktatásunk tárgyi feltételei közül a legkritikusabb a boncolási anyag biztosítása. Korábban bőségesen állt emberi tetem az anatómiaoktatás rendelkezésére, de az utóbbi évtizedekben a helyzet annyira romlott, hogy most már alapvetően veszélyezteti az oktatásunk színvonalát. Tudjuk, hogy az ilyen változások is társadalmi jelenségek, a szociális helyzet és a közfelfogás tükröződései. Azzal mindenki tisztában van, hogy az orvosképzés nem létezik, vagy nem lenne szabad, hogy létezzen, boncolás, illetve emberi tetemeken végzett gyakorlatok és megfigyelések nélkül, ugyanakkor arról senki sem akar tudni, hogy az intézetek hogyan szerzik be a boncolási anyagukat. Napjainkra kritikus helyzetbe került az anatómiai intézetek tetemellátása, holott az elmúlt évek során megoldottuk a boncolt tetemek és a boncolás során keletkező egyéb emberi maradványok hamvasztását, a hamvak szórás útján való tisztességes temetését. Évenként egyszer az oktatók és a hallgatók jelenlétében, ökuménikus szertartás keretében búcsúztatjuk mindazon elhunytakat, akik haláluk után az orvosképzést szolgálták. A rákoskeresztúri új köztemetőben emlékoszlopot állítottunk az anatómiai intézetekből kikerülő halottaknak. Mint minden polgári demokráciában, így nálunk is kegyeleti törvény védi az elhunytak jogait, de ha a törvényhozók és a törvények végrehajtói nem figyelnek jobban oda, akkor a merev, egyoldalú szabályozás odavezethet, hogy az orvosképzés és bizonyos vonatkozásban a modern orvosi gyakorlat is teljesen ellehetetlenül. Külföldi és hazai tapasztalatok arra utalnak, hogy végrendelkezés útján lehet törvényes keretek között biztosítani a boncoláshoz szükséges tetemanyagot, de ehhez még rengeteg felvilágosításra, időre és energiára van szükség. Az eredmények pedig csak évtizedek múlva mutatkoznak. Az anatómia oktatásához nemcsak tetemeket, hanem szerveket is használunk. Napjainkban a hírközlő szervek kedvenc témája lett a szerv- és szövetkereskedelem. Attól félünk, hogy ezen részben jogos médiakampány tényleges vesztesei az anatómiai intézetek lesznek. Az igaz, hogy a törvényes rendet be kell tartani, de az ilyen hangulatkeltésnek gyakran vétlen áldozatai is vannak. A meglévő készítményeink állapota az intenzív használatban gyorsan romlik, az utánpótlás pedig igen nehéz. Ezért az elmúlt év során FEFA támogatással és néhány kolléga lelkes munkájával megvalósítottuk a plasztinációt, amelynek segítségével tartósítani tudjuk legjobb preparátumainkat.

A szövettan oktatásának alapvető feltétele a megfelelő mikroszkóppark és metszetdemonstrációs rendszer. A két párhuzamos intézet közös szövettani gyakorlóval rendelkezik, amelyet az utóbbi 10-15 év során részben központi, részben saját bevételből sikerült modern mikroszkópokkal, valamint televiziós és CD-vetítő rendszerrel felszerelnünk. A három elkülönített egységből álló szövettani gyakorlóban egyidejűleg 6 csoportot, illetve 126 hallgatót tudunk fogadni. Minden mikroszkóphoz külön metszetsorozat tartozik, melynek folyamatos karbantartása meglehetősen nagy gondot okoz. Részben pótolnunk kell az összetört vagy eltünt metszeteket, részben új, a réginél jobb sorozatokat kívánunk készíteni.

Intézetünk az egyetem egyik legszebb, a 100 évvel ezelőtti stílusát legjobban megőrző tanteremmel rendelkezik. Ennek a teremnek atmoszférája van, de ennek megőrzése, és egyidejűleg a modern követelmények, demonstrációs rendszerek alkalmazása még a következőkben is sok gondot fog okozni. Jelenleg a hagyományos készítmény-bemutatáson kívül régi és új gyakran művészi szintű demonstrációs ábrák, valamint dia- és írásvetítő, továbbá néhány film áll a rendelkezésünkre.

Lenhossék Mihály előadása, 1909.

A közeljövőben szeretnénk megoldani a videovetítést, valamint szemléltető modelleket kívánunk vásárolni. Intézetünk 100 éves múzeuma is az oktatást és ismeretterjesztést szolgálja. Tudománytörténeti ritkaságoknak számítanak Lenhossék József készítményei a medence visszeres fonatairól, valamint Davida Leó központi idegrendszeri készítménye. Sőt egykori munkatársunk Kádár Ferenc szívkészítményei is már az intézet történetéhez tartoznak. Sajnos ezen értékes gyűjtemény folyamatos karbantartása, és a múzeum rendeltetésszerű használata megfelelő szakképzetségű preparátort igényelne, akivel sajnos nem rendelkezünk. Így múzeumunk jelenleg tanulómúzeumként, és néhány lelkes biológia tanár oktatóhelyeként működik.

Az idegen nyelvű oktatásunk már lényegesen több problémát vet fel, hiszen ezek a fiatalok egészen más iskolarendszerből jönnek, gyakran egészen más kulturális hagyományokkal rendelkeznek. Így a kezdet gyakran igen nehéz, de az évek során jelentős felzárkózás figyelhető meg, egyesek elérik, mások meg is haladják a magyar hallgatók átlagát. Az idegen nyelvű oktatás bár tagadhatatlanul erősen leterheli intézetünk munkatársait, több vonatkozásban is pozitív következményekkel járt. Először is ezen tevékenységünket anyagi ellenszolgáltatásért végezzük. Az ezen oktatásban közvetlenül részvevő munkatársak (oktatók és segédszemélyzet) anyagi helyzetét javította a kapott külön díjazás, illetve egyeseket csak így tudtunk alkalmazni. Ez a jelenlegi bérezés mellett egyáltalán nem elhanyagolható szempont. Az intézet dologi költségvetését pedig ugyancsak jelentős mértékben egészítette ki az idegen nyelvű oktatás bevételéből intézetünkre jutott rész. Mind oktatási, mind kutatási beruházásaink jelentős részét csak ebből a bevételből tudtuk megvalósítani. Szakmai szempontból is igen jelentősnek tartom az idegen nyelvű oktatás bevezetését, mert az oktatók új modern tankönyveket ismertek meg, bővítették szakmai ismereteiket. A hazai kínálatból hiányzó tankönyvek a kollégák közvetítésével a magyar hallgatósághoz is eljutnak. A kollégák nyelvismerete pedig ma már lehetővé teszi, hogy mindannyian részt vegyenek az idegen nyelvű oktatásban, és ezen körülmények között német, illetve angol nyelvi gyakorlatot is szerezhetnek.

Minden vizsga előtt konzultációs lehetőséget szoktunk biztosítani a hallgatóknak. Mind a boncteremben, mind a szövettani gyakorlóban még egyszer átnézhetik a készítményeket, illetve elméleti problémáikat megbeszélhetik a gyakorlatvezetőjükkel.

Az összes általunk oktatott évfolyam hallgatói számára évenként egyszer három fordulós tanulmányi versenyt rendezünk. Az első fordulóban mindenki részt vehet, ahol vetített ábrák indexeinek a megfejtése a faladat. Az első forduló legjobbjai vehetnek részt a második fordulóban, ahol eredeti anatómai és szövettani készítményeken kell a kérdezett képleteket felismerni. A legjobbak a harmadik fordulóban boncolási feladat teljesítésével dönthetik el a végső sorrendet. Az első három helyezettet jutalmazzuk, és bizonyos vizsgakedvezményeket adunk.

Három évvel ezelőtt bevezettük oktatásunk hallgatói értékelését. Arról gyűjtöttünk információkat, hogy a hallgatók hogyan értékelik oktatásunk tárgyi és személyi feltételeit. A hallgatók nagy lelkesedéssel töltötték ki a kérdőíveket, és nagyon pozitívan értékelték azt, hogy lehetőséget kaptak a véleménynyílvánításra. A vélemények általában elismerőek voltak, illetve néhány vonatkozásban arra utaltak, hogy hol változtassunk a tematikánkban, illetve oktatási módszereinkben. A munkatársak előadói, illetve gyakorlatvezetői tevékenységéről kapott általában pozitív visszajelzések, ugyancsak sok megszívlelendő kritikát is tartalmaztak. Most már háromszor kértünk ilyen hallgatói értékelést, így a szélsőséges véleményektől eltekintve pozitív tendenciát figyelhettünk meg oktatásunk hallgatók által történt minősítésében. Az elmúlt évtizedekben végrehajtott oktatási reformok során már többször is lefaragtak az anatómia, szövet- és fejlődéstan óraszámából, különösen a még külön-külön oktatott anatómia és szövet-fejlődéstan összesített óraszámából. Jelenleg is többen foglalkoznak azzal, hogy a leíró, morfológiai tárgyak óraszámát és jelentőségét csökkentsék. Jelszó mindig az, hogy túl sok adatot oktatunk, amit a hallgatók többsége úgyis elfelejt. A statikus morfológiával szembe szokták állítani a modern, dinamikusan fejlődő tárgyakat (pl. a biokémiát, immunológiát, molekuláris biológiát, stb.). Először is szeretném leszögezni, hogy véleményem szerint, teljesen mindegy, milyen ismeretet kell átadnunk. A kérdés csak az, hogy a szóban forgó ismeretet át kell-e adni, és ha igen, azt hogyan lehet megoldani. Ami az anatómia, szövet- és fejlődéstant illeti, meg kell állapítanunk, hogy azt az ismeretet, amit már Leonardo da Vinci is leírt ugyanúgy meg kell ismernie a hallgatóságnak mint az actin és a myosin molekuláris biológiai felépítését. Tárgyunk ismeretanyaga folyamatosan növekszik, de ettől nem veszti el a jelentőségét az olyan makroszkópos ismeretanyag, amely nélkülözhetetlen a gyakorló orvos számára. Nem oktathatjuk minden második izmot, minden második eret vagy ideget. Egyes ismeretek nem azért fontosak, mert naponta foglalkozna a gyakorló orvos a koponya vagy az agyvelő egyes részleteivel, vagy a gyomor vérellátásával, de meg kell értenie más kollégák leleteit, a szakorvosok által elvégzett beavatkozások lényegét, és azok következményeit a beteggel is meg kell beszélnie. A dinamikusan fejlődő tudományágak mai ismeretei lehet, hogy holnapra elavulnak. Az anatómiai képletek jelentős része több száz éve ismert, de ezek az ismeretek ma is érvényesek, és nélkülük a legegyszerűbb orvosi beavatkozás elvégzése is lehetetlen. A szakmánkat érő támadások gondolkoztattak el ezen kérdéseken, és a leghatározottabban meg vagyok győződve arról, hogy az anatómia, szövet- és fejlődéstan olyan alapismereteket nyújt a jövő orvosnemzedékének, mint az általános iskola az ABC és szorzótábla megtanításával a kisiskolásoknak. Néhány évtizeddel korábban már megkíséreltük 3 szemeszterben oktatni az anatómiát, de a hallgatók követelésére igen gyorsan visszaállították az eredeti rendet. A 3 szemeszteres anatómia egyidejűleg 1 szemeszteres élettant jelentett, mert az anatómiai szigorlat félévében a hallgatóság nem tanult mást. Végső konkluzióként azt szeretném javasolni, ha már nem kapunk több időt az egyre növekvő ismeretanyagunk átadására, legalább ne is akarjanak elvenni tőlünk.

Az elmúlt évtizedek során intézetünk oktatóiban igen jelentős mennyiségű tudományos és oktatási ismeret halmozódott fel. Palkovits Miklós elsőként indított 1992-ben PhD kurzust egyetemünkön. 1992-ben és 93-ban Humán neuroanatómia I. és II. Összehasonlító neuroanatómia címmel. 1994-ben Funkcionális és kísérleti neuroanatómia címen, majd 1995-ben és 96-ban az előző kurzusok ismétlésére került sor. Az érdeklődés minden tanfolyam iránt igen jelentős volt. 1997-ben Réthelyi Miklós szervezett tanfolyamot A központi és perifériás idegrendszer, valamint az érzékszervek fejlődése címen. A jelen szemeszterben (1998) Csillag András és előadótársai a jelen szemeszterben tartanak jelentős részvétellel tanfolyamot A tanulás és motiváció neuroanatómiai alapjai címmel. Intézetünk évtizedeken keresztül oktatott anatómiát az ELTE psychológus szakán. Ezt a programot Donáth Tibor koordinálta. Részt veszünk interdiszciplináris graduális és posztgraduális képzések tartásában. 1995-ben indult a Budapesti Műszaki Egyetem, az Állatorvostudományi Egyetem és a Semmelweis Orvostudományi Egyetem közös szervezésében a másoddiplomás orvosbiológiai mérnök képzés, melynek funkcionális anatómiai programját Simon László szervezi. 1996-ban indult a Budapest Műszaki Egyetem graduális biomérnök képzésének humán anatómiai kurzusa, melyet Kiss Árpád vezet. Az elmúlt évek során Sebestény Tamás többször is tartott speciálkollégiumot Az akupunktúra anatómiai vonatkozásai címmel. A pécsi JPTE művelődésszervező szakos hallgatói számára ugyancsak Sebestény kolléga tartott 2 szemeszteres előadássorozatot Az emberi test anatómiája címen. Kollégánk 5 éven keresztül anatómiát oktatott a Pető Intézet főiskolai karán. Intézetünk oktatóiban már régen felmerült, hogy hiányzik a szakorvosképzésből a speciális morfológiai ismeretek oktatása, illetve számonkérése. Eddig eredménytelenül javasoltuk a szakmai kollégiumoknak és a főhatóságnak, hogy szakorvosképzés keretében ilyen morfológiai tanfolyamon való részvétel legyen kötelező. Ezen gondolatok jegyében szervezett Fehér Erzsébet tanfolyamot szülészek és nőgyógyászok részére A medencei zsigerek klinikai vonatkozásai címen. Mindez azt tükrözi, hogy az intézet erősen túlterhelt oktatói még mindig igen erős szakmai elkötelezettséggel és kreativitással rendelkeznek, akik az orvosképzést hivatásuknak tartják, és annak javítása érdekében minden áldozatra készek.

(Forrás: dr. Hajdu Ferenc: "Intézetünk oktatási tevékenysége" - Intézeti Évkönyv)