Szél Ágoston

Az Egyetemi Szenátus április 17-i ülésén dr. Szél Ágoston intézetvezető egyetemi tanárt bízta meg az Intézményfejlesztési Terv (IFT) gondozásával. E döntés kapcsán professzor úr segítségével végigvettük ennek a 2006-11-ig terjedő programgyűjteménynek néhány fontosabb, érdekesebb pontját. Áttekintve az egyetem működési területeinek fejlesztési koncepcióját, kirajzolódik egy expanzióval egy időben minőségi fejlesztést célzó felsőoktatási intézmény jövőképe.

– Az Intézményfejlesztési Terv karbantartását a Stratégiai, Működésfejlesztési és Igazgatásszervezési Főigazgatóság végzi. Az ottani munkatársak gondoskodnak a dokumentum egységéről, frissítéséről, felkérhetnek, rektor úrral egyetértésben, az IFT egyes fejezeteinek kimunkálására az adott területhez értő szakembereket. Mindemellett szükség van olyan koordinátorra, aki kapcsolatot teremt a stratégák és a különböző részterületek ismerői között – mondja dr. Szél Ágoston. – Korábban ezt a szerepkört Kopper László professzor úr rektorhelyettesként is ellátta éveken át. Mivel ő a tanszékvezetésről leköszönt, ezért ruházta rám ezt a feladatot a Szenátus.

Reális kompromisszum

– Feltehetően olyan utódot kerestek, aki az elődhöz hasonlóan, alaposabban ismeri az egyetem működésének összes szegmensét. Ön például volt ÁOK dékánhelyettes, minisztériumi tanácsadó, jelenleg a Doktori Tanács elnöke, pályázati ügyekkel is foglalkozik, részt vállal a Kerpel-Fronius Tehetséggondozó Programban, és számos bizottság tagja. Bármelyik tisztségéből adódóan óhatatlanul találkozott és foglalkozott az intézményünk jövőjét felvázoló elképzeléssekkel.

– Természetesen eddig sem volt számomra teljesen ismeretlen ennek a vaskos, robosztus anyagnak a tartalma. Ám, ahogy a terv maga is egy folyamat – indul valahonnan és tart valahová – a koordinátornak szintén be kell járnia ezt az utat. Pár hetet adtam magamnak arra, hogy az anyag minden részével megismerkedjem. Az Intézményfejlesztési Terv fogalmát az egyetemi integráció idején (2000. szeptember 1.) ismertük meg, amikor a bővülés okán meg kellett fogalmaznunk minden részletre kiterjedően a törekvéseinket. A tervek megvalósításának finanszírozását akkoriban még világbanki hitelből képzelte el a kormány. Az ezzel kapcsolatos bíráló bizottság tagjaként csöppentem bele ebbe a munkába, így nagyon sok egyetem fejlesztési tervét volt alkalmam átnézni. A 2005-ös új felsőoktatási törvény már kötelezőként írja elő az IFT készítését, melyet a Gazdasági Tanács véleményez és a Szenátus fogad el, majd a fenntartó tesz észrevételeket. Ha az oktatási tárca úgy látja, hogy a benne foglaltak ütköznek akár jogszabályokkal, akár országos szintű tervekkel, akkor visszaküldi az egyetemnek átdolgozásra, tehát nekünk ehhez alkalmazkodnunk kell.

FOK Oktatási Központ

– Amint azonban a dokumentumból kitetszik, az IFT törekszik arra, hogy része legyen az Európai Unió és a kormány által megfogalmazott prioritásoknak, a szűkebb és tágabb régiók fejlesztési elképzeléseinek. Sőt, figyelembe veszi a gazdasági és tudományos prioritásokat, ezekbe is igyekszik belesimulni.

– Nyilvánvaló, hogy semmiféle terv nem lehet eredményes akkor, ha szembe megy az éppen uralkodó trendekkel, még ha azok nem is túl kedvezőek az intézmény számra. Mint a felsőoktatás és az egészségügy metszéspontjában levő intézménynek, a mostani évek nem éppen a legvirágzóbbak, sajnos igaz ránk az a Hamletben szereplő mondat, miszerint „szerencse sipkáján bojt nem vagyunk”. Szóval, nem könnyű a helyzetünk, de egy értelmes, racionális terv egyszerre számol a környezeti feltételekkel, és teret enged a törekvéseinknek, vágyainknak is, amit egyetemként – függetlenül a jelenleg kedvezőtlen környezettől – szeretnénk megvalósítani. A jó terv tehát számol a realitásokkal, de nem adja fel az ideális felé való törekvést, vagyis a kettő között megpróbál kompromisszumot találni.

Kovácsolódó erő

– Nagyléptékű tervek szerepelnek az IFT-ben. Közülük már lényeges tervek meg is valósultak, de jó néhány megvalósítása még előttünk áll. Milyen pénzügyi forrásokban gondolkodnak a megvalósításban?

– Az egyik legfontosabb forrás, amelyben az egyetem gondolkodik, s amelyet a már megvalósult Fogorvostudományi Centrum és a nemsokára felépülő Oktatási Központ esetében is alkalmazunk, a jól ismert PPP konstrukció. Ez olyan értelemben nehéz pénz, hogy meg kell felelni mind a public, mind a private szektornak, ami nagy kötöttségekkel jár. Úgy tűnik azonban, hogy manapság jelentősebb egyetemi beruházást kizárólag saját költségvetési forrásból nem lehet elképzelni. Viszont mindenképpen el kell ismerni: az a tény, hogy ezekből a grandiózus tervekből jó pár már megvalósult, azt a hitet alapozza meg, hogy a többi álmunk is teljesül egyszer. És ebben azért is bízhatunk, mert 2003 óta olyan egyetemi vezetésünk van, amely következetesen kiáll a meghirdetett célok mellett, s nem csak nagyléptékben tud gondolkodni, hanem képes valóra is váltani azokat. Nem könnyűek a terheink, igaz – látni ezt már az új épülethez jutott FOK küzdelmeiből is, s már előre fejtörést okoz, miképpen élnek majd meg a Tűzoltó utcai központba kerülő intézetek –, de vállalnunk kell a komoly fejlesztéseket, ha nemzetközi színvonalat akarunk elérni. Mindezt csak szolidaritás alapján tehetjük meg: egyszer az egyik, másszor a másik kar részesül valamilyen fejlesztésben. Tudjuk, hogy a GYTK egyelőre a rövidebbet húzta – bár nem kizárt, hogy később mégiscsak új épületet kap a Tűzoltó utcában. Jelenleg az egyik legsürgősebb teendő, hogy elfogadható megoldás szülessen a Hőgyes Tömb áldatlan helyzetére.

A Korányi projekt keretében megvalósuló épület látványterve

Oktatási központ látványterve

Épül az oktatási központ a Tűzoltó utcában

– Közben pedig meg kell oldani az Oktatási Központ tanév közbeni átköltöztetését…

– Hozzáteszem, hogy éppen az átalakított ÁOK kurrikulum indulásakor. Komoly logisztikai feladat lesz, hogy minden csoport és előadás a megfelelő helyre kerüljön. De az építkezés csúszása ellenére is azt mondom: örülnünk kell, hogy ez a hatalmas beruházás végre megvalósul, amivel közelebb jutunk az egyik legfontosabb cél megvalósításához, a széttagoltság csökkentéséhez. Kellemes, kétperces sétával elérhető távolságba kerülnek egymáshoz az elméleti intézetek. Már nagyon vágyom az ottani kollégákkal való napi személyes eszmecserékre –, úgy érzem, óriási erő kovácsolódik majd ebből a közelségből, melyet nemcsak a hallgatóság, a képzés kamatoztathat, hanem a tudományos munkára is termékenyítően hat. Sőt, a betegellátásra is, főleg, ha az Üllői út másik oldalán formálódó elképzelésekre gondolok.

Sürgősségi centrum a külső tömbben

– Beszéljünk akkor ezekről a tervekről, mindenekelőtt a Külső Klinikai Tömb képét megváltoztató Korányi projektről, a komplex sürgősségi betegellátás és az egységes intenzíves háttér megteremtéséről. A mintegy 8 milliárd forintos beruházáshoz szükséges anyagiak zömét az Új Magyarország Fejlesztési Tervhez kapcsolódó pályázati pénzből remélnénk, az erről való döntést tavaly novemberre ígérte a kormány. Mi a helyzet jelenleg?

– A kimunkált tervek már megvannak, de a pályázat sorsa még nem dőlt el teljesen. Biztos vagyok azonban abban, hogy ez a projekt a közeli jövőben megvalósul, mert hatalmas ötlet, remek kezdeményezés. A tömbben több helyen meglévő különböző facilitások – labor, röntgen, stb. – egységesítésével a kapcsolódó költségek viszonylag hamar megtérülnének. A Korányi projekt amellett, hogy sokoldalúan szolgálná az egyetemi törekvéseket, jelentősen hozzájárulna a hazai egészségügyi struktúra szükségszerű modernizálásához, a népegészségügyi mutatók javításához, s mindemellett még szervesen illeszkedik az érintett városrész rehabilitációs terveihez: a Corvin-Szigony projekthez és a Pólus Programokhoz.

MediPólus pillérek

Ez utóbbiakban egyetemünk – a felsőoktatáshoz, a tudományhoz és az innovációhoz kapcsolódó más intézményekkel, szervezetekkel, cégekkel együtt – tevékeny szerepet vállalt. Koordinálja az úgynevezett MediPólus programot, melynek célja a régió egészségiparának kiszélesítése, nemcsak a biotechnológiai, hanem az egyéb ipari tevékenységekhez kapcsolható komplex kutatások, fejlesztések ösztönzése révén. Ennek alapvető része lenne a Bio-Info-Medicinális Innovációs Park (BIMIP) létrehozása. Valószínűleg itt a közelben, a Corvin sétányon épülne fel ennek részeként az a többfunkciós inkubátorház és innovációs központ, melyben, felhasználva az informatika és a biomedicinális alkalmazás lehetőségét, minden adott lesz ahhoz (bázis-laborok, a szükséges felszerelések, szolgáltatások és tudás), hogy a piacképes ötletek, elméleti felvetések minél gyorsabban hasznosuljanak a gyakorlatban, a kisvállalkozásokat is bevonva. A MediPólusnak az első pillére lenne ez a bizonyos infrastruktúra, a második lába a lényegében gyógyszerkutatással foglalkozó projekt (Drug Research and Safety Center, DRSC) és egy másik kiemelt tematikai terület, az idegtudomány, melynek alapját a Szentágothai János Tudásközpont és az MTA-KOKI adja. A harmadik pillér pedig a képzésről szóló Medicampus projekt, mert idejekorán el kell kezdeni az új technológiát majdan alkalmazók oktatását. Ennek kimunkálásában már egy ideje magam is részt veszek. A legszínesebb képzésfajtákban gondolkodunk, a kötelezően választható tantárgyaktól kezdve a továbbképzési tanfolyamokon át az önálló master-képzésig sokféle tudományterület oktatása kerül szóba, köztük ma még nem létező tárgyak is. Az egyetemi képzéseknek ugyanis a jelenleginél sokkal dinamikusabban kell alkalmazkodniuk a tudomány eredményeit feldolgozó ipar és gazdaság igényeihez.

– Mit emelne ki ebből, mint a legizgalmasabbat?

– Például a nanomedicinát, ami egy rohamléptekkel fejlődő és új terület. Az infobionika oktatása lényegében sínen van, a Doktori Iskolában pedig már megjelent a kutatástól a hasznosításig vezető út menedzselésének ismereteit feldolgozó innovációkutatás-menedzsment, amelynek elsajátítását elérhetővé tennénk máshol diplomázottaknak, akár jövedelemszerző céllal is. Az elképzelt képzésfajtákat összességében úgy jellemezhetném, hogy minden molekuláris és informatikai terület szerepel bennük, „átitatva” a menedzseléssel kapcsolatos tudnivalókkal. Mindez tükrözi az egyetemnek és partnereinek „a mindent egy helyen, egymással összhangban” szemléletét. Két éve foglalkozunk a képzési programokkal, s mivel több egyetemmel, intézménnyel, céggel működünk együtt, percről-percre változnak a dolgok. Ráadásul a Pólus Programok kormányszinten fogalmazódtak meg, a mi érdekeltségünk ezekből csak egy töredéknyi. E témakörben az a legnehezebb, hogy úgy kell készülnünk a pályázatokra, hogy azok részleteit még nem ismerjük.

– De csak így lehet eséllyel indulni, hiszen ha a pályázat kiírásakor kezdődne el a tervezés, kifutnánk az időből. Sokkal jobb előre gondolkodni, még akkor is, ha nem biztos, hogy az álmokból valóság lesz.

– Ez egy nagyon jó megfogalmazás. A beruházási tervekhez képest a képzésekkel kapcsolatos tervek kevésbé pénzfüggők. A többi, költségigényesebb elképzelést illetően: nagyon bízom benne, hogy négy-öt éven belül már lesznek látható eredményei, és akkorra még több start-up és spin-off cég alakul egyetemünkhöz kapcsolódva.

– Visszatérve az Intézményfejlesztési Tervre, számos pontját már sikeresen kipipálhatjuk. Rövidesen elkezdődik a központi épület felújítása, folyik a Belső Tömb rehabilitációja, benne a Szemészeti Klinika méltó helyének kialakítása. Most indul a Mária utcai klinika felújítása. Vannak-e újabb információk az említettekkel kapcsolatban?

– A vezetői értekezleten felvetődött, hogy a Központi Könyvtárnak csak a tudományos, elmélyült munkához szükséges szolgáltatása maradna a főépületben, a hallgatóság napi tanulását kiszolgáló rész viszont az új Oktatási Központba kerülne. És egyelőre még megválaszolatlan kérdés: hol raktározható majd biztonságosan a hatalmas értékű könyvtári állomány. A Mária utcai épület felújítására kiírt tender pedig hamarosan lezárul és kezdődhet az építkezés.

– Történt-e előrelépés kollégium építés terén?

– Nemrég került aláírásra az a szerződés, amelynek keretében PPP-konstukcióban a Lenhossék utcában 900 fős kollégiumot építünk. Reményeink szerint 2009 második felében birtokba vehetik hallgatóink az új épületet, és valóban színvonalassá válik diákjaink elhelyezése egyetemünkön.

– És mi lesz a rendkívül értékes, de igen rossz állapotban lévő balatoni ingatlanjaink sorsa?

– A balatonvilágosi üdülő melletti telket a helyi önkormányzat eladta az egyetemnek. A két ingatlan összevonásával olyan komplex szolgáltatásokat nyújtó szállodát és konferenciaközpontot létesíthetnénk itt, amelynek hiányát sokszor érezzük nagyszabású kongresszusok, továbbképzések szervezésekor. S ha éppen nincs szükségünk rá, akkor kiadhatnánk másoknak, így önfenntartóvá tehetnénk.

– Az elmúlt években fokozatosan kiépült a vezetői informatikai rendszer, amely szelektíven, jelszótól, illetve jogosultságtól függően enged bizonyos adatokhoz hozzáférést. Lesz-e ezen a téren további fejlesztés?

– A nagy informatikai rendszerek megjelentek és napi munkánkat jelentősen elősegítik, lényegében elérték a szükséges szintet, de a bevezetéssel és az összecsiszolással együtt járó többletfeladatoktól egyelőre még nem szabadultunk meg. Olyan értelemben jól állunk, hogy a vezetői kör globális, rendezett, negyedévente értékelt és értelmezett adatokhoz jut, amelyekhez a gazdasági főigazgató fűz kommentárt. Fontos lenne azonban lassan minden lehetséges területen végképp elrugaszkodni a papíralapú feldolgozástól és áttérni a kizárólag elektronikusra. Így zajlana majd, a vezetőség közelmúltbeli döntése alapján, az egyetemen belüli levelezés-iktatás a jövőben. Lassanként talán megszűnik a kettős, tehát a papíralapú és az elektronikus rögzítés miatti dupla munka, és az új iránti idegenkedés is… legyünk optimisták.

Emberi gesztus

– Professzor úr 1980-ban végzett az egyetemen, így a diákéveit is beleszámolva már csaknem 35 éve követi az itteni történéseket. Milyen tendenciájúnak látja a változásokat, Ön szerint merrefelé tartunk?

– Olyan típusú ember vagyok, aki nagyon szereti a változásokat. Örülök, ha valami épül, formálódik. Az eltelt évtizedekben voltak kacskaringók, de azt hiszem, az utóbbi években nagyon nagy ívű fejlődést éltünk át. Kemény feladatokat rótt ránk például az integráció, ma viszont azt mondom, hogy ez pozitív lépés volt, mert olyan képzésekkel, szakokkal gazdagodtunk, melyektől nemcsak a törvényi megfelelés szempontjából váltunk stabilabbá, hanem sokkal több belső kooperációra, a kapacitások jobb kihasználására nyílik lehetőség. Ugyanakkor azt látjuk, hogy például Ausztriában ismét az önálló orvosegyetemek felé orientálódnak. Mégsem szeretném, ha most el kellene vágni az összefonódott szálakat. A Doktori Iskolában mostanában fogadjuk el az Egészségtudományi Kar új és önálló programját, ami remek dolog. Örülhetünk annak is, hogy olyan személy került a TF dékáni posztjára, aki az együtt maradást támogatja. Külföldön járva tapasztalom, hogy egyetemünket mindenhol ismerik. Neve márkanév, viszont nem egyedül vagyunk ilyen státuszban a világon. Jó helyen állunk az egyetemek sorában, de kerülhetnénk még jobb helyre is. Akad még mit javítgatnunk, s most nem csak az eddig szóba került fantasztikus tervekre gondolok.

– Kíváncsivá tett…

– Kiemelt célunk, hogy javítsunk a hallgatók hangulatán, közérzetén. Ők jelentik nekünk az alfát és az ómegát, értük vagyunk, mégis, valahogy elsikkad a hétköznapokban a velük való személyes kapcsolat, az odafigyelés. A diákok kifejezetten szeretik és élvezik, ha oktatóik egyenrangú partnernek tekintik őket, kikérik véleményüket. Nem feltétlenül kérdőíven – bár, tudom, ez előírás, az IFT-ben is benne van az oktatók hallgatói véleményezése, mint kiemelt cél. Ugyanakkor nem biztos, hogy objektív, megbízható képet fest az itt folyó képzésről, ha a hallgató kényszerből beikszel valamilyen választ. Közben azért ott vagyunk mi is, oktatók, egyetemi tanárok. Tapasztalom, milyen könnyen megnyílnak a hallgatók és őszintén elmondják gondolataikat, ha szánunk rájuk elég időt. Persze, ebből mindig kevés van nekem is, de ha bekopog hozzám egy diák, mindent más munkámat félreteszem. S rendszerint kiderül, hogy elég lenne pár emberi gesztust kapnia ahhoz, hogy jobb legyen a közérzete, hogy érezze, idetartozik és szeretjük őt. Szóval, ebben, a hallgatókkal való kommunikációban látok én még kiaknázatlan tartalékokat. Egyébként pedig a mosoly és a derű ingyen van, miért ne élnénk ezekkel az eszközökkel is?

Tolnai Kata – Tóth Andrea