Március 1-jén 110 éve annak, hogy átadták rendeltetésének az I. sz. Női Klinika Baross utcai otthonát. Igaz, a klinika már 1879 óta ezen a lakcímen működött, de egy jóval kisebb, az ún. Bánffy Albert-féle házban. Ez az egyébként is átmenetinek szánt elhelyezés hamarosan szűknek és célszerűtlennek bizonyult az igényekhez képest, így a ’90-es évek elejére időszerűvé vált a végleges megoldás kieszközlése. A tanszék akkori professzora, Kézmárszky Tivadar közbenjárására az országgyűlés 1892-ben határozatot hozott egy új klinikaépület emeléséről. A tervezés stádiumában Kézmárszky, Kiss István műépítész társaságában tanulmányutat tett nyugat-európai női klinikákon, hogy a tapasztaltakat felhasználhassák az új klinikaépület kialakításakor.

A belső telep Baross utcai oldalának kiépítése 1894 végén indult meg az I. sz. Női klinikával. Az alapozáskor jelentkező talajvízproblémák miatt át kellett dolgozni a terveket, és az eredeti 396.000 forintos előirányzatot pótköltségvetéssel kellett kiegészíteni. Így a munkák 1895. október 5-én indulhattak újra. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy az új épületet gyakorlatilag a Bánffy-ház helyére kellett emelni, bár jóval nagyobb, 1760 m2 alapterületen. Mivel a munkák idejére a klinikát nem volt hová kitelepíteni, érdekes megoldáshoz folyamodtak. Először a Baross utcai oldalon húzták fel az épület két traktusát, közvetlenül a régi épület mellé. Ez 1896. július 11-én került tető alá, majd 1897 áprilisában költözött át a tanszék. Ezután vált bonthatóvá a Mária utcai oldalon elnyúló Bánffy-ház, és láthattak hozzá az épület folytatásának, amit 1898. március 1-jén át is adtak.

Dr. Molnár László
levéltárvezető