Desits Imre

A közelmúltban az egyetem Baráti Körében nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott Desits Imre dr. „Ágyuk és rizsföldek” címmel, a Fülöp-szigeteken tett utazásáról. A rendezvény után beszélgettünk.

– Pár éve a Baráti Kör egynapos autóbusz kirándulást tett Sárvárra. Akkor már a város határában fogadtál és egész nap kalauzunk voltál, a kórházban és a városban is. Nem felejtjük el figyelmességedet. Kérlek, néhány mondattal mutatkozz be a lap olvasóinak.

– Kedves tanár úr, attól tartok, méltatlanra pazarolod megtisztelő figyelmedet. De ha már a kérdés elhangzott, állok elébe. Hatvannégy éves vagyok, a szakmát a szombathelyi Gyermekkórházban tanultam. 1975 óta Sárváron vagyok házi gyermekorvos. Feleségem pedagógus. Két lányom jogász, illetve pedagógus, ők Budapesten élnek.

Munka mosolyért

– Hol jártál az utóbbi években, turistaként vagy munkavállalási céllal?

– A családi nyaralásokat nem számítva nekem az utazás az, ha legalább másfél hónapra eltűnhetek, lehetőleg a glóbusz túlsó oldalán. Érdeklődésem régi keletű. Elemi iskolásként ronggyá lapoztam a nagyapámtól kapott kis térképatlaszt. Főleg a dél-kelet ázsiai országok élénksárga színei nyűgöztek le. Fiatal orvos koromban a városi könyvtárban kezembe került egy könyv: S. Chandrasekhar: Demográfiai robbanás Ázsiában. Többen furcsállták az ízlésemet. 1989-ben a Kinderarztban olvasott cikk – Oltási kampány az esős évszakban – vezetett el az Aerzte für die Dritte Welt szervezethez, mely 300 német orvost utaztat évente 5 ország 9 projektjében. Utaztam kerékpáros és motoros riksán, oldaltámaszos csónakon, a filippínó dzsipni sárhányóján. Dúskáltam déligyümölcsben, rágtam bételt és émelygett a gyomrom a sok kókuszolajtól. Végigjártam a trópusi nagyvárosok – Manila, Dakka, Kalkutta, Nairobi – nyomornegyedeit. Fizetség gyanánt a paciensek hálás mosolyát gyűjtöttem össze és hoztam magammal haza. Úticéljaim egy-egy alkalommal India, Banglades, Kenya voltak, négyszer másfél hónapot pedig a Fülöp-szigeteken töltöttem. E munka színt visz a napi rutinba, kielégíti a szakmai és turisztikai érdeklődést, ráadásnak pedig ott a „Nagy Kaland”. Végül, de nem utolsósorban humanitárius segítséget nyújtunk a rászorulóknak.

– Hogyan szervezed meg utazásaid anyagi hátterét? Ki finanszírozza azokat?

– A szervezet adományokból, pályázatokból működik évi több millió euró költségvetéssel. A munka grátisz, ennek fejében szállást, ellátást kapunk. A repülőköltséghez hozzájárulunk valamelyest, a zsebpénzt pedig összespóroljuk.

Megírt élmények

– Minden év szeptemberében a Balaton déli partján van a Magyar Orvostörténelmi Társaság Orvosirók és Képzőművészek Körének többnapos rendezvénye, Csaplásos Zsuzsa fogszakorvos kandidátus szervezésében. Ott is rendszeres előadó vagy. Beszélj erről a tevékenységedről is.

– Ahhoz képest, hogy a kör 1975-ben alakult, szűkebb hazámban, Szombathelyen elég későn, mintegy 12 éve kapcsolódtam be. Írásaim részben az útjaimmal kapcsolatosak, az orvosi munkából merített humoros történeteim némelyike – úgy érzem – tetszést aratott a hallgatóság körében. Az idén orvostörténeti témával készülök. Jelent meg már írásom a Medicus Anonymusban, a Családorvosi Hírmondóban, a Házi Gyermekorvosok Lapjában és a Patika Tükörben is.

– Mik a további terveid?

– Két év múlva, működési engedélyem lejártával feladom a praxist. Ha az egészség engedi, még utaznék, mindezt jó volna megírni is. Igazában a civil szférában érzem jól magam, ez vezetett az Aerzte für die Dritte Welthez, az Orvosírókhoz és a Semmelweis Egyetem Baráti Köréhez is.

– Életpályád igen gazdag, irigylésre méltó. Gratulálok! További szakmai és kulturális, közéleti sikereket kívánok!

Honti József dr.