„Sohasem tudjuk igazán visszaszorítani a tiltott szerek használatát, mert a csalás az ember veleszületett hajlama.” (Alexander de Merode herceg) Jelen írásomban vázolom a ’60-as,’80-as évek doppingbotrányainak főbb jellemzőit.

Az igazi nagy doppingversengés és az ellene való szervezett fellépés gyökerei az 1968-as mexikói olimpiához köthetők, ahol lovakat amphitaminnal „serkentettek”. Az ellenőrzéseket elsőként a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) vezette be, megalapítva 1967-ben az Orvosi Bizottságot. Négy év múltán az úszók kezdtek alkalmazni meg nem engedett teljesítményfokozókat, Rick DeMont, a 400 méteres gyorsúszás bajnoka ephedrint használt. Állítólagos asztmájára hivatkozott. Érdekes, hogy napjainkban is az állóképességi sportokban (pl. a biatlonban, a sífutásban) sokan hasonló indokkal szednek a WADA (Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség, alapítva 1999-ben) tiltólistáján szereplő gyógyszereket, s TUE (Terápiás Alkalmazási Kivétel) engedélyt „lobogtatva” próbálnak kibújni a pozitív doppingtesztek alól.

Az 1972-es müncheni olimpián a vizsgálatra kért 2000 vizeletmintából 9 pozitív lett, 1975-ben a NOB kiadta az első tiltó doppinglistát.

Keletnémet módszer

Az Oral-Turinabol (OT) nevű doppingszer „közkedvelt” volt az NDK sportolók körében. A jénai VEB Jenapharm által 1965-től gyártott gyógyszer eredetileg az idős, legyengült emberek izmainak erősítésére szolgált. De megnövelt dózisban az élsportolók izomzatainak gyarapítására használták. Alkalmazták még a Depot-Turinabolt (nemzetközi nevén: nandrolon-decanoat) is, bár ez lassabban bomlott le a szervezetben. Harmadik „csodaszernek” számított az STS 646. Ellenőrizhetetlen volt, ugyanis nem jegyezték be az NDK-ban. Emellett barbár és kegyetlen orvosi beavatkozásokkal – izomrostok kimetszésével, analizálásával – állapították meg a sportoló alkalmasságát az adott sportágban.

Az 1976-os montreali olimpián már az anabolikus androgén hormonok használatát is betiltották. Az OT a jelenleg érvényes WADA tiltólistáján a hormonok és rokonvegyületek csoportjába sorolható. Káros mellékhatásai többek között: máj-, szív- és veseelégtelenség, kopaszodás, impotencia, nőknél fokozott szőrnövekedés, hangelmélyülés. Az anabolikus ágensek két nagy csoportja: az exogén (ezt az emberi szervezet természetes módon nem képes előállítani) és endogén anabolikus androgén szteroidok. Szerkezetükben és működésükben rokonságban vannak a (szintén tiltott használatú) férfihormon tesztoszteronnal. Számtalan mellékhatásuk közül néhány: tizenéveseknél alkalmazva a csontok növekedése megáll, drámai gyorsasággal csökken a spermatermelés, heresorvadás lép fel, rendszeres használatával évek múlva visszafordíthatatlan magas vérnyomás, máj- és vesetumorok alakulnak ki – magyarázva számos fiatalkori hirtelen halálesetet. Nőknél elférfiasodást, a petefészek működésének és a menstruációnak megszűnését, terméketlenséget eredményezhet.

Első doppingper

Az egykori NDK egyetlen célja volt: legyőzni a Nyugatot. A rendszerváltás előtti sportpolitika fő csapásiránya, a szocialista felsőbbrendűség bizonyítása, kiemelkedő nemzetközi eredményeket követelt. Így az állam temérdek pénzt fektetett a sportba és a doppingolásba. Ez a politika, bár nem ekkora mértékben, hazánkat is jellemezte. Az NDK úszósport „egyeduralkodó” volt akkoriban, csak egyetlen versenyző tudta „tisztán”(!) megtörni azt, Egerszegi Krisztina! Ahogy 1990. október 3-án leomlott a berlini fal, úgy hullott szét a keletnémet állami doppingolás is.

A lavinát Karen Koenig úszónő indította el, intézménye (a Német Olimpiai Bizottság) ellen ez volt az első, precedens értékű fellépés a német újraegyesítés után. Az NDK úszószövetség akkori főorvosát, Lothar Klipke-t a bíróság 15 hónapos felfüggesztett szabadságvesztésre és 7500 márka pénzbüntetésre ítélte. Végezetül: a német kormány fejenként több mint 10 000 eurót fizetett ki kártérítésként 193, maradandó károsodást szenvedett egykori versenyzőnek.

THG- rejtély

Nagyjából ugyanez a története az amerikai vegyészek, sportorvosok által kifejlesztett tetrahidrogesztrinonnak (TGH), mely a tesztoszteronhoz hasonló molekulaláncú vegyület, a gestrinone nevű szteroidhoz áll a legközelebb. „Közkedveltségének” fő oka, hogy maximum egy hétig mutatható ki a szervezetben, de hatása hónapokig „segíti” a versenyző sportolót. Alkalmazásával hamar izomgyarapodás érhető el, növeli az agressziót, a versenyképességet. Káros hatása megegyezik a szteroidok mellékhatásával. Kifejezetten doppingcélokra hozták létre, a Szövetségi Gyógyszerhivatal jóváhagyása nélkül.

Terry Madden, az USADA (United States Antidoping Agency) igazgatója így nyilatkozott akkoriban: „szabályos összeesküvésről van szó a kémikusok, sportolók és edzők között. Mindannyian meg voltak győződve arról, hogy ennek a szernek a használatát nem lehet kimutatni”. Tévedtek. Ugyanis Trevor Graham atlétaedző névtelen levelet küldött Don Catlinnak, az UCLA (University of California at Los Angeles) doppinglabor vezetőjének, melyben kifejtette: több amerikai atléta régóta tiltott teljesítményfokozók segítségével van az élvonalban. A mellékelt injekciós tű elemzése után robbant ki a THG-botrány. A nyomok a kaliforniai BALCO-hoz vezettek. A bíróság csupán 4 havi letöltendő szabadságvesztésre ítélte Victor Conte cégvezetőt, majd újabb 4 havi házi őrizetet rendelt el pénzbüntetéssel. Törvénytervezet született (Steroid Act, 2003) a THG, illetve az androsztenedion (a NOB tiltólistáján szerepel, de az USA-ban vény nélkül kapható) ellen. Sajnálatos módon az „USADA egyszerűen képtelen megbirkózni a kereteit messze túlhaladó feladatokkal.” (Frenkl-Gallov: Mi történt Athénban? Doppingtitkok nyomában, 2004)

A doppingolás a már kifejtett versenyspirálnak „köszönhető” (www.freeweb.hu). „A pozíció biztosításának egyetlen módja a teljesítményszint szüntelen emelése. A teljesítőképességet előmozdító edzési-, illetve sporttudományos módszerek fokozott jelentőségre tesznek szert. Ez előtérbe hozza a sporttudósokat és az edzőket, kifejleszti a sport technokráciáját, akiknek státusa és szakmai biztonsága döntő módon a sportolók sikerén múlik… megváltoznak az erkölcsi normák. A növekvő befektetések és költségek visszacsatolásként hatnak a cél elérésének fontosságára: minél nagyobbak a kiadások, annál fontosabbá válik a győzelem.” A következményeket – az esetleges lebukást, meghurcoltatást, betegségeket, testi torzulásokat, netán halált – pedig a sportolók viselik…

Tar Csaba