Semmelweis Egyetem honlap |
Semmelweis Egyetem újság |
2008/2. szám |
Előző cikk |
Következő cikk
|
Semmelweis Egyetem · IX. évfolyam 2. szám · 2008. március 3. |
|
Portrénk Ács Zoltánt, a Testnevelési és Sporttudományi Kar jelenlegi PhD-, illetve egykori nappali tagozatos hallgatóját hivatott bemutatni. A kitűnő hegymászó, expedícióvezető, kutató, fitness-edző és férj mesélt nekünk eddig elért rendkívüli eredményeiről, s jövőbeli terveiről. Zoltán 1989-ben kezdte tanulmányait a TF-en. Azt megelőzően és annak ideje alatt atletizált, de e sportág később már nem adott olyan ingereket, melyekre szüksége lett volna. Már gyerekként nagy hatással voltak rá a felfedezésekről szóló irodalmi alkotások, az útikönyvek, álma volt a Déli-sark elérése, a Mount Everest megmászása. Így kezdett kacsingatni a túrázás, a szikla- és falmászás felé. Hazánkban azonban a hegymászás e két fajtája az 1990-es évek előtt még csak gyermekcipőben sem járt. A lehetőség, vagyis a sportág tulajdonképpeni kipróbálása TF-es évei alatt érkezett el. Évfolyamtársaival karöltve kezdett ismerkedni a mászással, és rövid időn belül jó néhányan elvégezték az alapfokú hegymászótanfolyamot. Ám még mindig akadálynak számított, hogy szinte nem volt mászófal az országban. A legmegfelelőbb megoldásnak tehát az tűnt, hogy ezt maguk alakítják ki. A mai napig megtalálhatóak az Atlétikai Csarnokban az általuk házilag készített műgyantafogások. Társaival megépítettek egy komplett „pályát” az uszoda külső falára, mely mászófal abban az évben a Magyar Kupa egyik állomása lett. Később az ország számos pontján készítettek már profi falakat. Extrém kalandok Már az első egyetemi év során komolyabb túrákra vállalkozott évfolyamtársaival, kik közül többen ma is résztvevői a Zoltán szervezte expedícióknak. A második év (1991) végére eljutottak a Kaukázusba, illetve korábban még szerveztek egy jelentősebb túrát Mongólián keresztül Kínába. A következő „megmérettetés” a Magna Hungaria Lovasexpedíció volt, melyre hosszas tervezés után a millecentenárium évében került sor. Zoltán egyik csoporttársával, Sebők Attilával vett részt a vándorláson, melynek célja volt, hogy honfoglaló elődeink útvonalát lóháton tegyék meg, Karajakupovo és Ópusztaszer között. A 4500 kilométeres távolságot 130 nap alatt lovagolták végig, s a terveiket tökéletesen teljesítve éppen augusztus 20-án értek Ópusztaszerre. Az expedíció alapelve volt, hogy ne a meglévő, bejáratott utakat használják, hanem, ahol csak lehet, haladjanak toronyiránt, dacolva a domborzati nehézségekkel. Zoltán ezután egyre közelebb került a már említett gyermekkori álmaihoz, vagyis a különösen magas hegyekhez. A sziklákat, falakat kezdték felváltani a táborláncos expedíciók. Első komolyabb magashegyi csúcsteljesítése a Hindukus hegység Pakisztánban található csúcsa, a Tirich Mir (7708 m) megmászása volt 1998-ban. Ezt követte 2000-ben a Karakorum hegylánc egyik csúcsa, a Broad Peak (8047 m). A 2002-es magyar Everest-expedíciót már ő vezette. Azonban 8650 méter magasan – abban a bizonyos „halálzónában”, ahol hosszabb távon már nem tartható fent az élet – vissza kellett fordulnia. Sátrukat ellopták, vízmelegítés hiányában pedig lehetetlenség volt pótolni a hiperventilláció folyamán elveszített jelentős vízmennyiséget. Ha mégis megostromolja a csúcsot, a visszatéréssel együtt legalább 5 órán keresztül nem juthatott volna, a tartalékokon kívül, újabb folyadékhoz. Ráadásul még legalább 700 métert kellett volna ereszkednie olyan biztonságosabb magasság eléréséig, ahol már regenerálódhat valamelyest a szervezete. Zoltán ezért racionális döntést hozott ott fent, mivel még volt esélye arra, hogy talán egy héttel később újra megpróbáljon feljutni a csúcsra. De miután leereszkedett, rosszul lett, és mindenképpen tovább kellett ereszkednie olyan magasságig, ahol már nem kerülhet veszélybe az egészsége. A fizikai állapota és az időjárás közbeszólt, így nem volt már lehetősége a későbbi csúcstámadásra. Mindenképpen meg kell említenünk, hogy Zoltán ezt a magasságot a mára szinte hétköznapi segédeszközzé vált oxigénpalack használata nélkül érte el. A Himalájában tett látogatást követte a Karakorumból kimagasló Gasherbrum II. (8035 m) megtisztelése. Ezután Zoltán a sarkvidékek meghódítására tört. Egy év alatt sikerült elérnie az Északi- és a Déli-sarkot. 2004-ben az Északi Pólust, majd a következő évben az Antarktisz vidékét hódította meg. Akkor nem jutott idő felkapaszkodni a Déli-sarkvidék legmagasabb pontját jelentő Mount Vinson (5140 m) csúcsra, ám ezt a „hiányosságot” később, tavaly pótolta. 2005-ben még sikerült meghódítania a Cho Oyut (8201 m) is a Himalájában. Másfajta értékrend Zoltánt felesége, aki szintén egykori TF-hallgató, már hegymászóként ismerte meg, így megérti szenvedélyét. A diplomázás után a fiatalember továbbtanult, a San Francisco Egyetem Magyarországra kihelyezett kurzusán végzett környezetgazdálkodási menedzserként. 2005 óta pedig a TF Doktori Iskolájának hallgatója. Kutatási témája az oxidatív stressz és a magasság kapcsolata. Nemrégiben sikerült hozzájutnia olyan biopsziás mintákhoz, melyeket 8000 méteres magasságot megjárt donoroktól szerzett, a csúcskísérlet előtt, illetve közvetlenül utána. Az expedíciók bármely munkával való összeegyeztetése igencsak körülményes, hiszen egy-egy jelentősebb túra akár hónapig is tarthat. Zoltán 1995 óta egy svéd fitness cégnél dolgozik, s apróbb-nagyobb nehézségekkel ugyan, de képes megoldani „kettős hivatását”. A hétköznapok adta különböző feladatok összehangolásában nagy segítségére lehet a hegyen tapasztalt értékrend, mely szerint nem biztos, hogy a modern világban általánosan megjelenő értékek mentén kell szerveznünk életünket.
Legmagasabb csúcsok Tavasszal a Mount Everestre készül, illetve a Seven Summits nevű komplex expedíciónak vannak még hátra állomásai, melyeket szeretne teljesíteni. A küldetés a világ hét földrészén található hét legmagasabb csúcs megmászását célozza. Zoltánnak a sorból hiányzik még a Csomolungma (8850 m), a Kilimandzsáró (5895 m) és a Mount Mckinley (6195 m). Továbbá, mivel a szervezők új csúcsot jelöltek meg, az indonéziai Karstensz-piramis. Sok sikert kívánunk Neked, Zoli! Csermely Gábor |
Semmelweis Egyetem honlap |
Semmelweis Egyetem újság |
2008/2. szám |
Előző cikk |
Következő cikk
|