Kóbori László

Előreláthatóan ősszel tárgyalja az Európai Parlament a transzplantáció uniós alapjait és standard protokollját rögzítő irányelveket. A tagországok szervátültetési programjait segítő dokumentum, valamint az ezzel összefüggő szakvizsgarendszer kidolgozásában aktívan közreműködött a Transzplantációs és Sebészeti Klinika is, melynek nagy esélye van arra, hogy regionális oktatóközponttá válhasson. Többek között erről számolt be dr. Kóbori László egyetemi adjunktus.

– A kulcsszavak: minőség és biztonság, valamint a szervturizmus és -kereskedelem megelőzése. Mintegy két éve szembesült az unió, az új tagországokkal való bővülés okán is, a szervátültetéssel kapcsolatos problémákkal, mindenekelőtt a szervhiánnyal. Ez a világméretűvé vált gond, sajnos az EU-s tagállamokat is érinti, Európában a legjobb (cadaver) szervdonációs program Spanyolországban és Ausztriában van. Magyarország a donációk számát tekintve a középmezőnyben szerepel. A szervek minősége szempontjából azonban az életmentő beavatkozásnak számító máj- és szívátültetés – a donorok rossz állapota miatt – meglehetősen limitált. Amíg Nyugaton a szervdonorok mintegy 70%-ának a szíve, mája, tüdeje stb. alkalmas átültetésre, addig nálunk ez éppen csak súrolja a 30%-ot.

Szabályozott módon

– Ez nyilván az életmódbeli különbségekből is adódik. Az irányelvek előkészítésében Ön is részt vett. Hogyan zajlott ez a folyamat?

– Az EU megbízta Egészségügyi Bizottságának brüsszeli Transzplantációs Szekcióját (SANCO), hogy – tagországbeli szakértők bevonásával, az egyes államok tradícióit figyelembe véve – dolgozzon ki egy olyan standardizált protokollt, amely egységesen segítheti a különböző adottságú országok szervátültetési programjait. Jómagam egy nyolctagú munkabizottságnak voltam a tagja. A feladatot sikerrel teljesítettük, minden tagállam szakértője elfogadta az irányelveket tartalmazó dokumentumot, amely rendkívül alaposan végigveszi a szervátültetéssel kapcsolatos minden részletet a jogi, etikai normáktól kezdve egészen a betegnek adott zárójelentésig. Pontosan meghatározza, hogy milyen algoritmusok és standardok alapján kell működni a szakmának. Foglalkozik a donációval, a donorszám-növelési módokkal, az élődonor programmal, a hálózatszervezéssel, meghatározza a transzplantációs központok minimális feltételeit. A minőségi szervátültetést szolgalmazza, ezt pedig csak magasan kvalifikált szakemberekkel és felszereltséggel lehet megvalósítani. Ezt az irányelvtervezetet továbbították az Európai Tanácsnak és Parlamentnek.

– Milyen eszközökkel akarja fékezni a szervturizmus és -kereskedelem lehetőségét a közösség?

– Ezt csak úgy lehet megoldani, ha a transzplantációval összefüggő, unión belüli mozgás átlátható, követhető, törvényileg világosan szabályozott módon történik. Az EU-ból szerv nem mehet ki. Az elsődleges cél, hogy a rászoruló betegek lehetőleg saját hazájukban juthassanak ottani donorból származó májhoz, szívhez, tüdőhöz, veséhez. Az emberi szerv ugyanis nemzeti vagyonnak számít, ezért nem hagyhatja el az országot. Természetesen ritkán előfordulhat az unión belüli szervküldés: sürgősségi esetekben, vagy amikor az adott államban nincs megfelelő beteg a várólistán, és ilyenkor másik tagországbeli centrumnak ajánlják fel a szervet. Egyébként az unió a szervturizmus- és -kereskedelem szempontjából eléggé védett, de azért előfordultak már törvényi visszaélések. Ezért érezte fontosnak a SANCO rögzíteni, hogy mit szabad és mit nem.

Egyedülálló szakvizsga

– Az irányelvekkel tehát standardizált európai transzplantációra törekszik az unió, amibe beletartozik a szakemberek standard képzése is. Ezen a téren, ahogy hallottuk, már történt változás.

– Akkor jár jól az unió, ha minél több hozzáértő ember, magas színvonalon működő hálózat foglalkozik szervátültetéssel, mert a betegnek így nem kell más országba mennie. Ezért komolyan képezni kell a szakembereket, s megteremteni az ehhez szükséges feltételeket. Többedmagammal sokat dolgoztunk, részben a szakma védelmében, az uniós transzplantációs szakvizsga létrehozásáért. Sikerült, a kidolgozott rendszer működik. Ezzel a világon elsőként az EU-ban jött létre külön transzplantációs szakág és szakvizsga. Most néhány éven belül eljuthatunk oda, hogy csak EU-s szakvizsgával lehet majd akkreditált transzplantációs központban szervátültetést végezni, mert az uniós normák alapján a közösségen belül mindenhol elvárják majd a tökéletes, minőségi munkát.

– Akkor nyilván igen szigorú feltételekhez kötött a szakvizsga megszerzése. Beszélne erről?

– Menetét tekintve más szakvizsgákhoz hasonlít, de alapfeltétel természetesen a sebészi képzettség, a kritériumrendszer pedig megtalálható az ESOT (Európai Szervtranszplantációs Társaság) és az UEMS weboldalán (www.esot.org és www.uemssurg.org). Szervekre szedve különböző szintű szakvizsga tehető, amit külön-külön vagy egyszerre szerezhet meg az illető – attól függően, hogy hány éve van a szakmában, teljesítette-e az előírt műtéti számot, s milyen lexikális és klinikai háttere, tapasztalata, illetve habitusa van. A lécet valóban nagyon magasra emelték. A jelölt először elektronikusan elküldi szakmai életrajzát az uniós szakvizsgabizottságnak (UEMS/EBS), ahol két európai opponens véleményezi, ez visszajut az illetőnek, valamint munkahelyi vezetőjének és az ottani szakvizsgarendszer országos képviselőjének. Ha ez utóbbiak támogatják, akkor a legközelebbi ESOT-kongresszuson három–öttagú nemzetközi bizottság előtt tehet angol nyelven szóbeli vizsgát az érintett. Az első ilyen lehetőség tavaly volt Prágában, ahol klinikánkról is sikerrel szakvizsgáztak.

Elismertségre építve

– Ezekre a szakemberekre támaszkodva lehetnénk jegyzett oktatóközpont Európában.

– Éppen ezt szeretnénk, és Kollai Márk rektorhelyettes úr lehetőséget lát az idegen nyelvű oktatás ilyen irányú fejlesztésére is. Jó esélyünk van arra, hogy talán mi legyünk az első posztgraduális képzőközpont Közép-Kelet-Európában. S akkor hozzánk jönnének majd szervátültetést tanulni a külföldi sebészek. Ezt a törekvésünket támogatja az UEMS/EBS szervátültetési sebészeti szakvizsgabizottság elnöke, dr. Vassilios Papalois, aki áprilisban klinikánkon járt, és igen elismerően beszélt egyetemünkről. Azóta már elkezdtük az akkreditált, európai szakképzés alapfeltételeinek kidolgozását. Klinikánk szervátültetési programját és eredményeit mindenhol elismerik, nem kell szégyenkeznünk a kongresszusokon. De még fejlődnünk kell és sokat tennünk azért, hogy nemzetközileg jegyzett regionális oktatóközponttá válhassunk.

T.K. – T.A.