Hunyady László

Ősztől már az új kurrikulum alapján tanulnak az elsőéves orvostanhallgatók és később a magasabb évfolyamosok is. A kötelező tantárgystruktúra tehát összeállt – márciusi ülésén fogadta el az ÁOK Kari Tanácsa –, ehhez kell majd igazítani a kötelezően választható tárgyakat. A reform lényegéről és a megvalósításról kérdeztük prof. dr. Hunyady Lászlót, aki a kar oktatási dékánhelyetteseként látta el a Kurrikulum és Programakkreditációs Bizottság elnöki feladatait.

– Az új kurrikulum szükségességének kérdése már régóta terítéken van. Már az előző kari vezetés megkezdte az előkészítést, és az akkori Kurrikulum Bizottság is tett javaslatokat – idézi fel az előzményeket dr. Hunyady László. – Az igazán érdemi munka körülbelül egy éve kezdődött el, amikor az orvosképzésben érintett egyetemi és kari vezetők, oktatók leültek erről beszélgetni. Komoly viták, egyeztetések, s – meg kell, hogy mondjam – kompromisszumok árán kialakult egy olyan elképzelés, melyet a legjobban érintett tárgyak oktatóival történt egyeztetés után decemberben az ÁOK Kurrikulum és Programakkreditációs Bizottsága elé vittünk, majd januárban az egyes intézetekkel és klinikákkal, illetve azok vezetőivel egyeztettünk. Ez alatt is lényegesen alakult a tartalom, megpróbáltunk olyan megoldást találni, amely mindenki számára elfogadható, ugyanakkor érvényesülnek benne az eredetileg megfogalmazott elképzelések és alapelvek. Így jött létre az az elgondolás, amit aztán március 22-én a Kari Tanács minimális módosításokkal és nagy többséggel megszavazott. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy nem azért van szükség reformra, mert valami nincs rendben az egyetemünkön folyó orvosképzéssel – hiszen az nemzetközi szinten is elismerten magas színvonalú –, hanem azért, mert az idő halad előre, az elsajátítandó ismeretanyag rohamosan bővül, és változnak a prioritások is. Ezt próbáltuk követni az új kurrikulummal, amely keretet ad csupán, és amit az oktatóknak kell majd tartalommal megtölteniük.

– A Kurrikulum Bizottság kíváncsi volt-e a diákok véleményére is?

– A hallgatókkal a munka megkezdésétől folyamatosan konzultáltunk. A Kurrikulum Bizottság diáktagjai igen aktívak voltak, felvetéseik, javaslataik, konstruktív hozzáállásuk nagyban segítette a kurrikulum formálódását, fejlődését. Azt hiszem, hogy sikeresen működtünk együtt. Rajtuk kívül azonban számos egyéb hallgatói véleményt is meghallgattunk, köztük olyan diákokat is, akik valamilyen nemzetközi program résztvevőiként különböző országokban töltöttek el rövidebb-hosszabb időt, és a tapasztalataikból levont tanulságokat igyekeztünk a tervezetbe beépíteni.

Áthelyezett súlypontok

– Megnézték-e kiindulásképpen a vezető európai egyetemek kurrikulumait? Éppen külföldről hazatért diákoktól hallani, hogy az ottani képzések eléggé nehezen egyeztethetők össze a miénkkel, ezért esetenként gondot jelent a visszacsatlakozás.

– Természetesen mi is tájékozódtunk az európai orvosképzésekről, ahány egyetem, annyiféle kurrikulum van. Lehetetlen és nem is célunk olyan képzést adni a hallgatóknak, amit aztán külföldön egy az egyben folytatni tudnak, majd utána ide gond nélkül visszaléphetnek. Külföldi egyetemek vezető oktatóival folytatott beszélgetéseimből az derült ki, hogy ez máshol sem cél, fontos, hogy az egyetemek megőrizhessék saját arculatukat. Számunkra az a lényeges, hogy a mi kurrikulumunk legyen működőképes és hatékony oktatási szisztéma. Sok európai egyetemen egyébként meglehetősen radikális változtatások történtek az utóbbi időben, például a tantárgyi struktúrát teljesen megszüntették, átalakították. Úgy véltük, hogy nekünk nem ezt az utat kellene járnunk. A mi tantárgystruktúránkban az orvosképzés megfelelő minőségben megvalósítható, tulajdonképpen a súlypontokat helyeztük át a változtatás kapcsán.

– Mi lett hangsúlyosabb?

– Az egyik igen lényeges szempont volt, hogy az elmélet és a klinikum közeledjen egymáshoz. Ennek érdekében bizonyos klinikai tárgyakat előbbre is hoztunk, így a hallgatók hamarabb találkoznak a betegekkel. Már első évben indul a Bevezetés a klinikumba nevű tárgy, melynek keretében a diákok elkezdenek ismerkedni a betegellátással, és így már az első évben érzik, hogy orvosegyetemen vannak. Viszonylag hamar tanulnak majd kommunikációt, amit megint csak nagyon fontosnak gondolunk, mert a 21. században az orvosoknak is tudniuk kell megfelelően kommunikálni egymással, a társadalommal és főleg a betegekkel. Ennek elsajátítása után következik a negyedik félévtől a belgyógyászati propedeutika, mert alapvetőnek tartjuk a betegvizsgálat megtanítását, és azt szeretnénk, ha ezt minden hallgató egységesen magas színvonalon sajátítaná el. Az említett ismeretek tehát időben összehangoltan kerültek be a kötelező tárgyakat összefogó kurrikulumba. Ehhez kell majd igazítanunk a kötelezően választható tantárgyakat, ennek struktúrájának kidolgozása lesz a következő lépés. Itt is fontosnak tartjuk az elmélet és a klinikum közti kapcsolat fejlesztését, és a klinikai tárgyak közötti integrációt is ebben a körben képzeljük el.

– Hogyan gondolják ezt konkrétan? Mondana rá példát?

– Gondot jelent, hogy az orvosképzésben hihetetlenül sok mindent kellene megtanítani, és erre gyakorlatilag limitált idő és lehetőség van. Az összes orvosi szempontból létjogosult diszciplínát nem tudjuk megjeleníteni, mert ezek között jelentős átfedések vannak, és a hat év nem elegendő arra, hogy ugyanazt a kérdéskört többször is megtanítsuk. Például az onkológia önállóan létező, fontos tudományterület, ugyanakkor azonban ennek egyes részeit a klinikai tárgyak – bel-, bőr- és nőgyógyászat, sebészet, pulmonológia, fül-orr-gégészet, urológia stb. – is oktatják. A kurrikulum kidolgozásakor arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy az a helyes, ha az alapképzésben például az onkológiai alapokat az egyes tantárgyak keretében tanítják meg. Ugyanakkor természetesen fontos lenne a tudományterületeken átívelő klinikai onkológia oktatás is, és ezt – más hasonló klinikai területtel együtt – a kötelezően választható tárgyak keretében szeretnénk megvalósítani. Elképzelésünk lényege tehát az, hogy az első években van egy elméleti tantárgystruktúra, amely az egész emberi szervezet morfológiáját, fejlődését és működését tanítja meg. Ezzel szemben a klinikum már specializáltabb, ott szervrendszerekre koncentráltan oktatnak, ami másféle megközelítést nyújt. Mindkettő fontos és jól kiegészíti egymást. A harmadik elem viszont az lenne, hogy a kötelezően választható tárgystruktúra segítse az elméleti és klinikai tudás integrációját, valamint a több kötelező klinikai tárgyat érintő területek oktatását, mint amilyen az eddig példaként említett klinikai onkológia.

Átfedések csökkentése

– Hallani olyan panaszt is hallgatóktól, hogy bizonyos témákat különböző tantárgyakon belül többször tanulnak. Ezt talán nem tudta érinteni a reform, odáig nem mentek le, hogy megnézzék, egy adott tárgy keretében mit oktatnak, vagy voltak erre nézve is kísérletek?

– Szerintem egyáltalán nem baj, ha a klinikus feleleveníti azokat a hallgató által már a korábbi években tanult elméleti ismereteket, amiket az ő tárgya szempontjából fontosnak tart. Bizonyos fokú redundanciára biztos, hogy szükség van a képzésben. Gond akkor van, ha a különböző intézetek és klinikák nem egyeztetnek egymással, és ugyanazt a témát máshogy oktatják. Remélem, hogy ez nem jellemző, nem fordul elő. Ugyanakkor, ahol lehetett, ott törekedtünk a redundancia-csökkentésre, és emiatt született az a döntés, hogy az orvosi biológiát – amely számos egyéb elméleti tárggyal mutatott átfedést, így bizonyos elemeiben az anatómiával, a biokémiával – ezentúl más formában oktatjuk. Azokat a részeket viszont, amelyek az említett ismeretekkel nem ismétlik – ilyen például a genetika, a genomika, az immunológia – továbbra is különálló tárgyként tanítja a Genetikai-, Sejt és Immunbiológiai Intézet. Emellett úgy éreztük, az immunológia nem megfelelő helyen van az első évben. Ezért átkerült a harmadéves oktatásba, ahol már a korábban megszerzett anatómiai, élettani, biokémikai alapokra építve sajátíthatják el a hallgatók ezt a tantárgyat, amelyben már fontos, hogy legyenek klinikai elemek is. Megítélésünk szerint ebben a szerkezetben sokkal jobban épülnek egymásra a tantárgyak ismeretanyagai.

– Sikerült-e összhangba hozni az átadandó ismereteket az óraszámokkal?

– Szerettünk volna a heti 30 óraszám-keretbe beleférni, melynek 80%-a kötelező óra. Úgy néz ki, hogy az első három évben ezt nagyjából sikerül tartani, de negyed-ötödévtől a kötelezően választható tárgyakkal együtt továbbra is magasabb lesz az óraszám.

– Miképpen alakul majd az elméleti és a gyakorlati órák aránya? Billen-e a mérleg az utóbbi javára?

– Az egyetemi és a kari vezetés egyaránt fontosnak érezte a gyakorlati képzés erősítését. Ez tulajdonképpen nem kurrikulum-átalakítási kérdés, hanem a jelenleg is magas gyakorlati óraszámot kellene minél tartalmasabbá tenni. A kurrikulum keretében is tettünk azonban lépést ennek érdekében, és egy új tantárgyat hoztunk létre Sebészeti műtéttan néven, melynek oktatása a sebészeti manuális képzés alapjait hivatott megteremteni. A cél az lenne, hogy a hallgatók kiscsoportos foglalkozásokon tanulják meg az alapvető műtéti technikákat, és már ennek ismeretében haladnának a tanulmányaikban tovább. E tárgynak a gyakorlati képzés színvonala szempontjából kulcsszerepe van, ezt kellene minél magasabb szinten megvalósítani. Az oktatását végző szervezeti egység fontos szerepet kaphatna a szakorvosképzésben is.

– Melyik tanszékre, klinikára gondoltak?

– Erről még nincs döntés. Valószínűleg érdemes lenne egy új szervezeti egységet létrehozni, de ennek mindenképpen a már meglevő személyi és tárgyi feltételekre kellene épülnie. Első lépésként az előbbi megteremtése lenne a legfontosabb.

Felmenő rendszerben

– Mikortól vezetik be az új kurrikulumot?

– Szeretnénk, ha az elsőévesek már szeptembertől ennek alapján tanulnának. Az akut, nagy feladat most az őket tanító tantárgyak oktatóira hárul, akik jelenleg teljes erőbedobással dolgoznak a megvalósításért. Úgy érzem, nem lesz gond a reform elkezdésével, amit aztán majd felmenő rendszerben vezetünk be a többi évfolyamon. Ugyanakkor az ÁOK kurrikuluma hatással lehet a fogorvosképzésre is – mivel jelentős átfedések vannak –, valamint nyilvánvalóan az idegen nyelven történő oktatásra is.

– Akkor az angol vagy német nyelven tanuló elsőéveseket is új ÁOK-s kurrikulum alapján tanítják a következő tanévben?

– Ennek eldöntése az idegen nyelvű oktatásért felelős vezetők feladata lesz, akik úgy látom, hogy elfogadják és támogatják a kurrikulumot. Ezért vélhetően ezt vezetik majd be, ám lehetséges, hogy – tekintettel a rendelkezésre álló rövid időre – egy évvel később. Megjegyezném, hogy az új kurrikulum bizonyos elemeiben közeledett az idegen nyelvű képzésben lévőhöz. A Bevezetés a klinikumba tantárgyat például a német diákok már eddig is tanulták, ott bevált, de természetesen létezik fordított eset is. Hogy a mostani új kurrikulum hasonlóképpen beválik-e, azt majd az elkövetkező évek döntik el. Remélem, hogy így lesz, és ezúton is szeretném megköszönni a reformálásban résztvevő oktatók és hallgatók munkáját. Különösen nagyra értékeljük azoknak az oktatóknak a konstruktív hozzáállását, akik saját tárgyuk óraszámának csökkentését is hajlandók voltak elfogadni annak érdekében, hogy egy olyan kurrikulum jöhessen létre, mely a korábbinál jobban szolgálja az orvostanhallgatók képzését.

Tolnai Kata - Tóth Andrea