Semmelweis Egyetem honlap | Semmelweis Egyetem újság | 2008/3. szám | Előző cikk | Következő cikk
Semmelweis Egyetem · IX. évfolyam 3. szám · 2008. március 15.

A pesti egyetemi orvoskar 1848/49-ben

blank
blank
200803041.jpg

Balassa János

A pesti forradalom kitörésében az orvoskari ifjúság is szerepet vállalt. A márciusi ifjak csoportja a Pilvaxból először az orvoskarra ment, hiszen ez az egyetemi intézmény esett a kávéházhoz a legközelebb. A mindig könnyen mozgósítható, a forradalmi, de legalábbis reformeszméktől erősen fűtött egyetemi ifjúságból először itt próbáltak maguk mellé híveket toborozni. Vajda János 1895-ben így emlékezett erre: „Március 15-e reggelén a Pilvax-ból alig tíz-tizenöt ember indult ki és vonult különösebb feltűnés nélkül a Hatvani-utcán át az orvosi egyetem egyik osztályába, ahol a tanár eréllyel és ridegen tiltakozott a berontás merénylete ellen.” (Lásd még dr. Honti József cikkét. Semmelweis Egyetem, 2005. III. 11.) Vajda nem említi a zord viselkedésű tanár nevét, azt mi is csak találgathatnánk. A vér nélkül győzedelmeskedett forradalom másnapján az egyetemi tanács az egész egyetemen beszüntette az előadásokat. A helytartótanács lépéseket tett a magyar oktatási nyelv bevezetésére, ami az orvoskar esetében nem járt minden nehézség nélkül.

A magyar tannyelv bevezetése nem most került először napirendre, azt már 1844-től törvény írta elő. Az orvoskaron csak a medikusok oktatása zajlott latinul, a többi, alsóbb fokú szakon kezdettől a nemzeti nyelveket alkalmazták, vagyis magyart és németet. A latin felváltásának azonban objektív akadályai voltak. Számos tanár nem, vagy nem eléggé tudott magyarul, másrészt maga a magyar orvosi szaknyelv sem állt még teljesen készen. Ennek ellenére az egyetemi tanács március 22-én elrendelte a magyar nyelv kizárólagos használatát az egyetemi oktatásban.

A nyelvet érintő rendelkezés, illetve a bekövetkezett politikai változások miatt a karon három tanár is beadta nyugdíjaztatási kérelmét. 1848. IV. 3-án kihirdették a „magyar egyetemről” szóló 1848:XIX. törvényt, mely alapvető változást hozott az egyetem életében. E törvény alapján az egyetem hamarosan megalkotta saját, 292 paragrafusból álló alapszabályát.
blank
200803042.jpg

Zlamál Vilmos

A nagy átalakulásból a hallgatóság is igyekezett részt vállalni. 1848. V. 8-án a gyógyszerészhallgatók beadvánnyal fordultak a karhoz. Ebben a tanulmányi rend módosítása – érdekes módon nem könnyítése, hanem szigorítása – mellett fejlesztési igényeket is megfogalmaztak:

„(…) 6. Jelenleg egy évből álló Gyógyszerészi pálya, mint ennyi tanulmányok megtanulására kevés, ezentúl egy évvel Szaporitassék.

7. Álítassék nagyszerű, rendes, gyakorlati Vegyterem /:Laboratorium Chemicum:/ illő és méltó MagyarOrszág Egyeteméhez.”

A nyári délvidéki szerb felkelés, illetve Jellasics támadása nyilvánvalóvá tette, hogy az ország háború küszöbén áll. A gyors haderőszervezéssel együtt járt az egészségügyi szolgálat felállítása is. A honvédorvosi kar és a tábori kórházak megszervezését Stáhly Ignácra bízták, aki szeptembertől a HM hadi egészségügyi osztályát vezette. Október 2-án az alábbi levelet írta tanártársának, Balassa Jánosnak:

„Fennálló és előre is sejdíthető körülményeknél fogva haladék nélkül, több helybéliségre van szükség – melyekbe hazánk sebesült védői kitelhető legnagyobb szorgalommal ápoltassanak. E Tekintetben történtek már néhány intézkedések, és ezen minden erőnket és feláldozásunkat igénylő czélnak még biztosabb elérésére az vagyon még hátra: hogy t.i. a’ velem működő választmánynak egyhangú kívánata szerint Tisztelettellyesen és sürgetőleg kérjem meg Tanácsos és Igazgató Urat: miszerént (…) a’ beálló szükség esetében a’ Magyar Egyetemi Korodák is a fentebb érintett czél elérésére használtathassanak.”

Stáhly és a kar között korábban már történt egyeztetés a kérdésben, mert Balassa még aznap válaszolt a felhívásra, miszerint a szükséges helyiségek már be is vannak rendezve és az egyetem kész a sebesültek fogadására. Október 24-én született rendelkezés a tábori orvosok és sebészek részére indítandó rövid tanfolyamokról. Ugyanilyen tanfolyamokat kellett szervezni a tábori kovácsok számára is. A polgári és katonai kórházi kórápolók részére a pesti orvoskar sebészet tanára, Eckstein Ferenc indított tanfolyamokat a Szvetenay utcai kórházban. A haderő gyors növekedésével azonban sem a képzés, sem a toborzás nem volt képes lépést tartani. Az országban amúgy is nagy hiány volt képzett orvosokból. Ezért Stáhly javaslatára novembertől átmenetileg a horvát hadifoglyok közül is alkalmaztak orvosokat. Balassa azonnal hozzáfogott a szervezéshez. A dokumentumok szerint több ilyen rövid tanfolyam is lezajlott Pest kiürítéséig. Balassa a tanárok többségével együtt továbbra is Pesten maradt és ellátta szolgálatát az egyetemen. Végül Buda, illetve Pest visszafoglalása után júniusban újraindította a tanfolyamot, ahol segédjével, Markusovszky Lajossal végezték az oktatást. A beteg és idős Stáhly sem követte a kormányt nem vállalva a téli utazás viszontagságait. A szabadságharc további folyásában ő már nem vehetett részt, 1849. április 28-án Pesten érte a halál.

Az állatgyógyászati tanfolyamot Zlamál Vilmos, az állatorvostan tanára szervezte és vezette. A morva származású Zlamál hallgatóiból nemzetőrszázadot alakított. A későbbiek folyamán aztán komoly nehézségekbe ütközött, mikor tanítványait igyekezett volna visszakapni a tanszék újraindításához, ami ugyancsak elsőrendű katonai érdek lett volna. A szabadságharc melletti kiállásáért Zlamált a megtorlás idején kis híján kivégezték. Balassát is börtönbe vetették, igaz csak három hónapra. Ugyanott tartották fogva, ahol Batthyányt, így amikor az sebet ejtett a nyakán, hogy elkerülje az akasztásos kivégzést, az őrség a fogoly sebésztanártól kért segítséget. A megtorlás számos más tanárt, vagy későbbi tanárt, illetve hallgatót ért utol. Így Markusovszky Lajost, akit az ácsi csata után rendeltek a sebesült Görgey mellé, és aki egészen klagenfurti száműzetéséig elkísérte a fiatal tábornokot. Markusovszky elvesztette egyetemi állását és még a kiegyezés után sem engedték katedrára állni. A jóval később, 1880-ban sebészprofesszorrá kinevezett Lumniczer Sándort besorozták a császári hadseregbe. Ő 1848-tól oktatóként vett részt a honvédorvosi tanfolyamok lebonyolításában, majd csatlakozott a honvédsereghez és hamarosan Görgey törzsorvosa lett. Buda visszavételétől a Honvédelmi Minisztérium 8. osztályának vezetője, a honvédorvosi kar főnöke lett. Korányi Frigyes még hallgatóként vett részt a szabadságharcban, kezdetben a szabolcsi önkéntes zászlóaljban, de mindvégig orvosi beosztásokban.

E néhány név felvillantása csak illusztráció annak érzékeltetésére, hogy a pesti egyetemi orvoskar milyen szerepet játszott nemzeti történelmünk e szép fejezetében.

Dr. Molnár László levéltárvezető

Letölthető: A pesti egyetemi orvosi kar 1848/49-ben (PowerPoint bemutató)

(Ennek az írásnak a részletesebb változatát e lapszám csak weben olvasható cikkei között találják – a szerk.)

 
Semmelweis Egyetem honlap | Semmelweis Egyetem újság | 2008/3. szám | Előző cikk | Következő cikk