Gál János

Szervezés alatt áll a Semmelweis Egyetem Központi Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Szolgálata. A hírrel kapcsolatban számos félreértés, felesleges félelem, kétkedés is szárnyra kapott. Ezeket igyekszünk eloszlatni az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika (AITK) igazgatója, dr. Gál János egyetemi docens segítségével, akitől e szakterület összevonásának szükségességéről is informálódtunk.

A központosítás szó hallatán bizonyára többen felkapják a fejüket, mit is jelent ez a lépés? A válasz összetett, ám végül is egyszerű: ahhoz, hogy az egyetem igazodhasson az uniós normákhoz, végre kell hajtania a változtatást. Az aneszteziológia és az intenzív terápia centralizálását jogi, szakmapolitikai okok és gazdasági szükségszerűség indokolja.

Kényszerből előny

A szóban forgó ellátás európai akkreditációjához feltétel az egyetem rektora által, az egyes klinikák vezetőire átruházott munkáltatói jogok rendezettsége. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a különféle szakklinikák igazgatói ne legyenek a szakterületüktől eltérő képzettségű munkatársaik munkáltatói és szakmai felelősei és csak és kizárólag a hozzájuk tartozó szakterület felügyeletét lássák el. Nem várható el – és jogilag nem elfogadott – például egy társszakma klinikai vezetőjétől, hogy megítélje: milyen felkészültséggel végzik munkájukat az aneszteziológusok. Európában, a hazai orvosegyetemeken mindenütt, és a hazai kórházak nagy többségében is már igazodtak ehhez a szabályhoz.

Egyetemünkön ma még minden egyes klinikának saját aneszteziológiai és intenzív terápiás szolgálata van, amelynek felügyeletét, szakmai irányítását az adott klinika igazgatója látja el. Ez viszont – ahogy korábban kifejtettük – összeférhetetlen az uniós jogi normákkal. Sem a biztosítók, sem az akkreditációt végző európai szakmai társaságok nem fogadják el ezt a helyzetet.

Az előbb említett jogi problémákkal hasonló súllyal szerepelnek a szakmapolitikai indokok. Ma egyetemünkön képezik az említett terület szakorvosainak közel 60%-át. Az Európában is elfogadott diplomához feltétel az európai szintű oktatás és akkreditáció. Ez az, ami jelenleg még nincs meg, és központosítás nélkül nem is kapná meg azt az egyetem, így nem folytathatná az európai normáknak megfelelő aneszteziológus és intenzív terápiás szakképzést sem. Ezáltal a nálunk szerzett aneszteziológiai és intenzív terápiás szakorvosi diploma nem lenne egyenértékű az Európában másutt megszerezhetővel. Ennek hatásait és következményeit aligha kell külön elemezni.

A szükségszerű változtatásnak azonban egyértelműen vannak előnyös oldalai. Azzal a ténnyel, hogy minden aneszteziológus és intenzív terápiás szakember az AITK dolgozója lenne, és a munkáltató feladatát és jogkörét ennek mindenkori igazgatója látná majd el, a szakmai felelősséget is ő vállalná. Így az az igazságtalan és „veszélyes” teher, ami a jelenlegi klinika igazgatókat terheli, lekerülne a vállukról.

Helyükön maradnak

– Hogyan képzeljük el a központosítást a gyakorlatban? – kérdeztük az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Klinika igazgatóját.

– A válaszhoz érinteni kell egy nem elhanyagolható faktort: a gazdasági tényezőt. Némelyik klinikán jelenleg elegendő aneszteziológus dolgozik, másutt kevesen vannak. Ha a munkatársak közül valaki megbetegszik vagy máshol vállal állást, akkor sokkal könnyebb lesz egy központból megoldani a helyettesítést, a „beugrást”, mint esetleg egy sokkal magasabb vállalkozói bért kérő, az egyetem számára szakmailag ismeretlen és kockázatos „külsős” aneszteziológus alkalmazásával pótolni a hiányzót.

– Tehát az érintetteknek nem kell elbocsátásoktól tartaniuk?

– Az igaz, hogy a központosítás következtében összességében kevesebb aneszteziológusra van szükség, mint központosítás nélkül, de a jelenlegi nagyszámú aneszteziológus hiány következtében – amivel küzd az egyetem – nemhogy mindenki munkájára szükség van, hanem még a státuszfejlesztés sem kerülhető el a klinikák által minimálisan felmerülő igények kielégítéséhez. Ebből egyértelműen következik, hogy az átszervezés miatt senki munkája nincs veszélyben, és ezt nem győzöm elégszer hangsúlyozni.

– Jogosak-e az esetleges áthelyezésekkel kapcsolatos félelmek?

– Valóban felröppentek ilyen híresztelések is. Egyesekben felvetődött, ha most ők végzik például a szülészeti vagy a májtraszplantációs betegek altatását, nem maradhatnak majd eddigi helyükön az átszervezés után, hanem másokat küldenek oda – akár olyanokat, akik azelőtt nem dolgoztak ilyen területeken. Erről természetesen szó nincs. Az aneszteziológiai munka – a többi manuális szakmával együttműködve – komoly bizalmi kapcsolatot is jelent az aneszteziológus és az operáló sebész között. A beavatkozásokat végző teamek összeszokottsága, együttműködése meghatározó a beteg minél tökéletesebb gyógyulása szempontjából. A jelenleg működő csapatok megmaradnak, a tapasztalt szakemberek nem kerülnek máshová. Ez súlyos szakmai hiba lenne.

– Akkor kik „forognak” majd a rendszerben? Kik lesznek a helyettesítők?

– A rezidensek, szakorvosjelöltek és a fiatal szakorvosok, mert nekik már minden, az aneszteziológiához kapcsolódó szakterületet meg kell tanulniuk. A mostani szisztémában dolgozóktól ezt már nem lehet elvárni, így könnyen belátható, hogy a központosítás az ő érdekeiket is szolgálja. Tehát összegezve, a munkáltatói jogok gyakorlója, a felelős vezető személye változik, de a teamek maradnak a helyükön, adott esetben az említett fiatal kollégákkal kiegészülve. Ők előbb-utóbb minden területen járatosak lesznek – és ez jelenti a valóban európai színvonalú képzettséget. Néhány év alatt tehát felnő egy olyan generáció, amelynek tagjai minden aneszteziológiai területen megállják a helyüket. Ez nem zárja ki, hogy továbbra is legyenek specialisták, akik egy-egy területen járatosabbak. Ha a szükség úgy hozná, őket is át lehet irányítani más típusú műtétekhez. A változtatás elhatározásakor nagyon fontos szempont volt az a tény is, hogy a jelenlegi rendszer nem működik jól. Mára az aneszteziológusok 40%-a már elhagyta Magyarországot. Az itthon maradtak többnyire nem oda mennek, ahol csak egy szűk területen gyakorolhatják hivatásukat, hanem inkább többféle szakmai lehetőséget kínáló helyeket keresnek. Amint híre ment a szóban forgó szolgálat megalakulásának, máris 15 nagyon jól képzett szakorvos kolléga jelentkezett, itthonról és külföldről egyaránt jelezve, hogy szívesen vennének részt ebben a munkában. Önmagában már ez is jó ok ennek a lépésnek a megtételére.

– A fizetés viszont nem növekszik az átszervezéssel…

– Igaz, de nő a karrierépítés, a tanulás lehetősége és csökken a bizonytalanság érzése az aneszteziológusok körében, mert egy jól működő, átlátható rendszerben dolgozhatnak. Ez a tény és az egyetem hírneve, szakmai rangja olyan vonzerőt jelent, hogy szerintem lesznek olyan aneszteziológusok is, akik még akár a sokkal jobban fizető magánvállalkozásukat is feladva hozzánk jönnek dolgozni.

Intenzív osztályok

– Eddig csak az aneszteziológiai ellátásról volt szó, de a szolgálat profiljába tartozik majd az intenzív ellátás is. Mennyiben érinti ezt a területet a központosítás?

– Jelenleg központi intenzív osztály csak a Kútvölgyi Klinikai Tömbben van. A klinikákon szakmaspecifikus intenzív osztályok működnek, a helyi szakmai vezetők, tehát a klinikaigazgatók irányításával. Ezeken a helyeken nem minden esetben vannak aneszteziológus és intenzív terápiás szakemberek. A jövőben azonban ez már feltétel lesz. Csak olyan orvosok dolgozhatnak a speciális intenzív osztályokon, akik úgynevezett ráépített aneszteziológus-intenzíves szakvizsgát szereztek – szögezi le dr. Gál János.

A szolgálat szervezése – amint megtudtuk – a 24. órában van. Irányítója, Gál doktor korábban Oxfordban dolgozott, az ottani egyetemi aneszteziológián, ahol már szintén központosított rendszer működik. Emellett részt vett a pécsi átalakítás kezdeti munkáiban is, tehát van tapasztalata. Ez jól jön most. Annál is inkább, mert az idő sürget, noha az egyetem kapott egy kis haladékot – szeptember-októberre kell befejezni az előkészítő munkát –, túl sok lehetőség nincs a próbálgatásokra. A jogi rendezés nem tart sokáig, a működés kiépítésére azonban több időt kell szánni.

Tolnai – Borics

Dr. Gál János 1967. április 8-án születt Pécsett. Orvosi diplomáját 1991-ben szerezte a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. 1991-2004 között a POTE Anaesthesiológiai és Intenzív Therápiás Intézetében dolgozott. 1997-2002 között a londoni Royal Brompton & Harefield NHS Trust Szív- és Mellkassebészeti Intézet aneszteziológusa, és az Imperial College London Heart Science Center klinikai kutatója. 2000-ben 3 hónapos aneszteziológiai gyakorlaton vett részt a cape towni Red Cross War Memorial Children’s Hospitalban. 2000-ben Ph.D. fokozatot szerezett. 2003 szeptemberében megalapította a MAITT Transzoesophageális Echographiás Sectióját aneszteziológusok részére, melynek azóta is elnöke. 2004 áprilistól 2 évig a Semmelweis Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinika Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztályának vezetője. 2004-ben kapott egyetemi docensi kinevezést. 2006-ban 6 hónapig az Imperial College London Aneszteziológiai Intézetében Research Associate Professorként dolgozott. Ezen időszakban sikeresen megpályázta az Oxford Egyetem John Radcliffe NHS Trust, Anaesthesiológiai és Intenzív Therápiás Intézetében meghirdetett Consultant Anaesthetist állását. Oxfordi munkáját 2006 júliusában kezdte meg, és 2007. november 1-jéig, klinika igazgatói kinevezéséig töltötte be.