EZ AZ ÍRÁS CSAK WEBEN OLVASHATÓ!

A Pázmány Péter esztergomi érsek által 1635-ben alapított nagyszombati egyetem Mária Terézia uralkodása idején emelkedett jezsuita rendi intézményből királyi rangra, és vált csonka egyetemből valódi univerzitássá. A 19. század közepére a pesti Orvoskar már képtelen volt befogadni az egyre növekvő létszámú hallgatókat és tanszékeket, valamint eleget tenni az orvostudomány egyre gyorsuló fejlődésének. 1872-ben került sor az orvosképzés megreformálására, egyesítve a sebészek és orvosok, addig egymástól külön zajló és eltérő színvonalú oktatását. Az egyetem az államtól az Üllői úton kapott telket.

A főépület két szárnya már állt, amikor megépült (1880-1883) az orvoskar központi épületének szánt középső, neoklasszicista stílusú traktusa Weber Antal tervei szerint. Az épület akkor még jobbára tanszékeknek adott otthont, ma az épület túlnyomó része adminisztratív célokat szolgál, tanszékek közül már csak a Farmakognóziai Intézet maradt itt, illetve a területében és állományában ugyancsak megnövekedett Központi Könyvtár.

Az épület központi tere az ódon hangulatú Tanácsterem, ahol hajdan a kari tanács, jelenleg az egyetem szenátusa tartja üléseit. Itt látható Pázmány Péter esztergomi érsek és bíboros, az egyetem alapítója (1635) és Mária Terézia királynő képe, akinek az Orvoskar az alapítását köszönheti (az eredeti festménynek a 2. világháborúban veszett nyoma). Szemben Gerhardt van Swieten portréja, aki a királynő bizalmasa és udvari orvosa, a birodalmi egészségügy fő intendánsa volt a 18. század második felében. Ugyancsak az ő nevéhez kapcsolható a kar megszervezése és egyben az egész egyetem újjáalakítása. Itt kapott helyet más, az egyetem történetében kiemelkedő személyiségek mellett Semmelweis Ignác is, akit az anyák megmentőjének is neveznek, hiszen ő ismerte fel az egykor oly veszedelmes gyermekágyi láz kórokozóját, és dolgozta ki az ellene való védekezés módszerét.

A Semmelweis Egyetem Központi Könyvtárát 1828-ban Schordann Zsigmond alapította. Gyűjteménye adományokból és hagyatékokból gyarapodott, melyek ma a Levéltár ill. a Könyvtár féltve őrzött kincsei. A gyűjtemény 1884 - ben költözött az Üllői úti épületbe, mint a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Tanártestületi Orvoskari könyvtára, de csak 1945-ben nyitotta meg kapuit a nyilvánosság előtt. 1951 óta a Budapesti Orvostudományi Egyetem Központi Könyvtáraként működik, mint az ország legnagyobb orvosi közgyűjteménye, ma országos feladatkörű, nyilvános szakkönyvtár, a Semmelweis Egyetem fenntartásában működő 48 intézeti, illetve klinikai könyvtár szakmai, módszertani központja. Jelenleg 1500 m2 alapterületen, 250.000 kötetes állománnyal, 2 olvasóteremben 110 olvasói férőhellyel, 14 személyes videó-olvasóteremmel, 10 kutatóhelyes Információs Centrummal, heti 65 órás nyitva tartással áll a felhasználók rendelkezésére. A Hőgyes Endre alapította Pasteur-intézet a központi épület földszintjén, a mai udvari kijáratnál működött mindössze két helyiségben. A helyszűke miatt az oltásokat jó időben az épület mellett, a kertben végezték. Szintén az épület földszintjén működött 1914. szeptember 1-jétől az orvoskari Központi Röntgenlaboratórium (később Központi Röntgenintézet). Megalkotója, az akkor vadonatújnak számító eljárás első hazai tanára, Alexander Béla volt. Ugyancsak itt működött 1956-ban az egyetem forradalmi bizottsága. Innen szervezték a Vöröskereszt adományainak Budapestre szállítását saját teherautókkal a határ menti Nickelsdorfból.

II. Belklinika

A ma a II. sz. Belgyógyászati Klinikának otthont adó két épületben eredetileg két belklinika működött. A főépület északi szárnyában (ma „B” épület) a Korányi Frigyes vezette II. sz. Belklinika kapott helyet 1880-ban. A Kolbenheyer Ferenc által tervezett 1880-ban Weber Antal vette át, aki a kolozsvári egyetem építkezéseinél jó nevet szerzett magának. Az ő tervei szerint épült a Szentkirályi utcai, akkor I. sz. Belklinika épülete (ma „A” épület), mely 1884-re készült el, ekkor költözött be a Wagner János vezette klinika. A maguk idejében korszerűnek számító, épületek a II. világháború és az 1956-os szabadságharc idején súlyos károkat szenvedtek. A „B” épületet a háborúban érte szövetséges bombatalálat. Ezt 1946-47 során a MÁVAG és a csepeli Weiss Manfréd gyár munkásai építették fel újra, a sietség és az anyaghiány miatt az eredetinél egyszerűbb, igénytelenebb formában. Az „A” épület 1956. november 4-én reggel kapott szovjet aknatalálatot, megölve mindenkit a 25. sz. kórteremben. Az „A” és „B” épületet 2000-ben egy átjáróhídddal kötötték össze, amely a klinika működési egységét jelképesen és funkcionális megerősíti.

Semmelweis Egyetem
1085 Budapest, Üllői út 26.
www.sote.hu

XVI. International Semmelweis Symposium

Historical Walks

The university of Nagyszombat founded in 1635 by archbishop Péter Pázmány was raised from a Jesuit monastic institute to royal rank and became a real university during the reign of Empress Maria Theresa. The former friary buildings were simply unable to house the ever increasing number of medical students and departments, and to meet the needs of medical science that was rapidly developing by the middle of the 19th century. In 1872 medical training was reformed, unifying the education of surgeons and doctors which, until then, had been conducted separately and on different standards. The state provided the university with this site on Üllői Road.

The two wings of the main block were already standing when the middle section - that was meant to be the main building of the medical faculty- was constructed (1880-1883) based on the plans of Antal Weber. At that time the building mostly housed departments of the faculty. Today vast majority of the building is filled up with administrative units. Only the Institute of Pharmacognosy remained in the building from the former departments, and the Central Library, which was greatly extended both in terms of area and stock.

The central part of the building housed the senate chamber where faculty sessions and assemblies were held. Here a picture of Empress Maria Theresa can be viewed, who patronized the founding of the Faculty of Medicine (the original painting was lost in World War II.). There is also a portrait of Dutchman Gerhardt van Swieten who organized the faculty and at the same time set the whole university on a new foundation. Not only was he the empress’s confidant and court physician, but he was also appointed superintendent for healthcare of the Austrian empire in the second half of the 18th century. There’s a also painting showing Péter Pázmány, cardinal and archbishop of Esztergom, who was the founder of the university in 1635. Opposite is the probably best-known Hungarian physician, Ignác Semmelweis. He is often called the Saviour of Mothers because he was the first to identify the reason for fatal puerperal disease contracted by many women after giving birth. He also developed a method of avoiding transmitting this dreaded disease.

The central Library of Semmelweis University was founded by Zsigmond Schordann in 1828. The collection of the library was increased by gifts and bequests, which are guarded as treasures of the library today. It moved into the main building on Űllői road in 1884 as the Professors’ Faculty Library of Medicine of the Budapest Royal University and became a public library in 1945. It has been operating as the Central Library of the Semmelweis University since 1968 with the greatest communal collection of medical publications in the country. At present, it operates on 1500 square meters, with two reading rooms, 110 seats for the readers, with holdings of 250 000 volumes, and a PC lab. It also serves as a professional and methodological centre for the libraries of the institutes, and departments. There is a wireless internet connection (W-FI) on the whole territory of the library. More than 4000 on-line periodicals and the most important medical databases (OVID Technologies, Proquest, Thomson etc.) can be studied in the Central Library. Hungary’s greatest human sciences collection is available for everyone here. www.lib.sote.hu

The Pasteur Institute, founded by Endre Hőgyes, operated in two rooms on the ground floor by today’s courtyard entrance. Due to the lack of space, in good weather for a long time vaccinations were given in the adjoining garden. On 1 September 1914 the medical department’s Central Radiology Laboratory (later the Central Radiology Institute) started to operate, also on the ground floor. The founder of the laboratory was Béla Alexander, who was also the first teacher of this brand-new method in Hungary.

The 1956 university revolutionary committee also operated in this building (although it is not known exactly where the committee was based). The group organized the shipment of Red Cross aid deliveries from the Austrian border at Nickelsdorf to Budapest using its own trucks.

2^nd Department of Internal Medicine

Originally two departments of internal medicine operated in the two buildings today housing the 2^nd Department of Internal Medicine. The 2^nd Department of Internal Medicine under the direction of Frigyes Korányi was set up in the northern wing of the main building (today wing “B”) in 1880. This section (along with the south wing) was designed by Ferenc Kolbenheyer. Following the death of Kolbenheyer (also in 1880) Antal Weber continued the work. Weber had gained good reputation during the construction of the university of Kolozsvár. Thus the building of the 1^st Department of Internal Medicine on Szentkirályi Street (today wing “A”), was built according to his designs. It was completed in 1884, so the department under the direction of János Wagner could move into the new wing. Both buildings were considered to be extremely modern at that time. They were seriously damaged during World War II. and the uprising of 1956. Allied bombs hit wing “B” in the war. This part was rebuilt by workers of MÁVAG and Weiss Manfréd factory of Csepel between 1946 an 1947, however due to the lack of time and shortage of proper building materials in a much simpler form. Wing “A” was hit by a Soviet mortar shell on the morning of 4 November 1956, killing everyone in ward No. 25. The passage between “A” and “B” buildings - completed in 2000 - strengthened the unified operation of the departments both functionally and symbolically.